Gombás percek - nyár végén virágzó tavaszi növényekkel fűszerezve

Hétvégi gombás beszerző utunk célpontja a Vadas-tető lombhullató és örökzöld erdei voltak. Elsőként a már messziről "bűzlő" erdei szömörcsögöt (Phallus impudicus) találtuk meg. Júliustól-októberig lomb- és fenyőerdőkben, helyenként igen gyakori faj. A kifejlett példányok megtalálása előtt már rátaláltunk a tojásszerű, talajban elhelyezkedő fiatal termőtestre az úgynevezett "boszorkánytojásra".
A tojások vékony, bőrszerű külső burkának felrepedése után a tönk kiemelkedik belőle. A tojás azon része, melyből a tönk alakul ki ehető, de mi még eddig nem kóstoltuk :-)
A büdös, olívzöldes nyálkába ágyazott spórákat rovarok terjesztik.

A nyálkarátég alatt a süveg méhsejtszerű és fehér. A tönk belül üreges, fehér, és szivacsos szerkezetű.

Aztán jött a nagy kedvenc: a nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera). Nevét termetéről és őzbundaszerű kalapbőréről kapta.

Találtunk minden méretben, és a gombára éhes turista nagy örömére bőséges mennyiségben.

Nemrég hallottuk/olvastuk, hogy a fiatal (dobverőre hasonlító) példányok kalapja igazi csemege és nyersen is fogyasztható - eljött a próba ideje, megkóstoltuk és tényleg igazi csemege.

Tele kosárral tovább kutatva az erdők avarában, hirtelen nem hittünk szemünknek, mintha pillanatok alatt időutazás részesei lehettünk volna, és hirtelen nyár végéről a tavaszba utaztunk volna, néhány

berki szellőrózsa (Anemone nemorosa)

erdei ibolya (Viola sylvestris)

újból virágba borult egyedeire találtunk.