Még több tavasz

További napsütés újabb tavaszi virágok megjelenésével örvendeztetett meg. Legutóbb Sugásfürdő felé vitt tavaszi sétánk, ahol az erdő, patakpart ismét szépségekkel várt. Na, nem mindenkit várt, hiszen a kikeleti hóvirágoknak, például nem életcéljuk leszakítva vázában végezni, mégis ez a sors jutott néhánynak, mire védett voltukra hivatkozva lebeszéltük tevékenységükről az őket gyűjtőket. Ez az intermezzo beárnyékolta némileg a napos-virágos délutánt, de emlékezzünk inkább a szépségére.

Idén, jóval később mint előző években, az elmúlt hétvégén kandikáltak elő az avarból először a kakasmandikók (Erythronium dens-canis). Ők egy korábbi évben alapos bemutatásra kerültek.

Környékünkön számomra új kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) élőhelyre is rátaláltunk. Hóvirágból is ezek az elsőink idén. Róluk is írtunk már bővebben. Ne felejtsük: a hóvirág közösségi jelentőségű, törvény által védett faj!

Bársonyos tüdőfűből (Pulmonaria mollis) még mindig csak néhány tő került utunkba.

 Martilapu (Tussilago farfara) volt már, de ez a patakparti példány fotóra kívánkozott.

Mint ahogy most pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) is.

Read more...

Virágzik a boldogasszony papucsa

Május végén menetrendszerűen kilátogatunk Sugásfürdő felé a bükkösébe az árnyas erdők királynőjéhez, a boldogasszony papucsához (Cypripedium calceolus). A néhány tövet számláló állomány mindig elvarázsol impozáns szépségével és csak közelről érezhető fűszeres illatával.

Néhány érdekesség Románia legnagyobb orchideaféléjéről:
- az egyik leglassabban fejlődő növényként tartják számon, hiszen 6-11 évbe is beletelik, míg először virágzik;
- a jellegzetes alakú mézajkaktól ihletve, több nyelven is szerepel nevében a "cipő" szó vagy annak valamely szinonimája;

- a hajtások elhalása után a vízszintesen növekvő rizómáin jól látható ripacsok maradnak vissza, melyeknek számából következtetni lehet a növény életkorára;
- jellemző kísérőfajai a közönséges mogyoró, az ostroménfa és a kányabangita;
- árnyas erdők királynőjeként nehezen viseli az aszályos időszakokat, száraz éveket követően a virágzó egyedek száma akár 50%-kal is visszaesik;

- 1996-ban a boldogasszony papucsa volt az Év Orchideája Németországban;
- október-novemberben beérő 3 cm-es toktermése 6000-17000 magot is tartalmazhat;
- hosszú életű fajként gyakran 30 évnél tovább is él, de vannak 100 évnél idősebb egyedek is.

Read more...

Európa legnagyobb harkályféléje: a fekete harkály

Tollruhájának örökön divatos feketéje miatt a harkályfélék családjának legelegánsabb tagjának is nevezhető a fekete harkály (Dryocopus martius). De nem csak szolid színe, hanem mérete is egyedülállóvá teszi a nálunk élő harkályok között: testhossza 45-57 centiméter, szárnyfesztávolsága 67-73 centiméter, testtömege 250-370 gramm. Ezzel Európa legnagyobb harkályféléjének számít.

Összehasonlításul a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) is csak 23-26 centiméter testhosszal, 38-40 centiméteres szárnyfesztávolsággal és 70-100 grammos testtömeggel rendelkezik.
Harkályhoz illőn ő is kopácsol: a fák kérge alól vési ki rovarokból, lárvákból álló táplálékát. Ehhez kemény, hosszú, hegyes csőrrel, erős, ám karcsú nyakkal rendelkezik.

A fatörzseken függőleges helyzetben való megmaradást a támasztékul szolgáló merev faroktollak és a két-két előre, valamint hátra irányuló, hegyes karmokkal ellátott ujjak segítik. Viseli a harkályok védjegyét, a vörös kalapot is, igaz a tojóé eléggé tarkóra csúszott, viszont már a fiókákon is ott látható.

A fotókon látható két példány Sepsiszentgyörgy és Sugásfürdő közti erdőben, fára mászást is implikáló akció eredményeképpen került lencsevégre. Erdőn járva ha nagy, ovális odúra, kérgétől jócskán megkopasztott fatörzsekre bukkanunk, gyaníthatóan fekete harkály lakik/lakott a közelben.

Fotó: Köllő Zsolt

Romániai állománya 40-60 ezer párra tehető, mely a harmadik legnépesebb a kontinensen.

Kis videó fakopácsoló ténykedéséről, melyen riasztó hangja is hallható.

A fekete harkály Romániában és Magyarországon is védett, ugyanakkor Natura 2000-es jelölő faj is.

Read more...

Virágzik a boldogasszony papucsa

Május végén - június elején bringára pattanva és Sepsiszentgyörgyről Sugásfürdőre tekerve, az árnyas erdőbe a megfelelő ösvényre betérve, lenyűgöző látványban lehet részünk, hisz ekkor és itt köszönt Románia legnagyobb orchideaféléje, a felséges boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus).
Előző években (2010, 2011) már részletesen írtunk róluk, úgyhogy most hagyjuk, a képek közvetítsék a szépség élményét.

Az árnyas erdők királynőjét a kisasszony papucsa, pohárvirág, tarka cipőcím, Mária cipellője, Vénusz sarucskája, rigópohár nevekkel is illetik.

 

Szépségén kívül ritkasága is jellemzi - Háromszéken még Mikóújfalu környékén és a Vargyas-szorosban fordul elő - s mint ilyen törvényes védelmet is élvez.

Read more...

Látogatóban egy gyurgyalagtelepen

Már megjöttek a gyurgyalagok a mi vidékünkre is, múlt héten Málnásfürdőn bukkantunk rá egy újabb telepükre. Hétvégén ellátogattunk a városunk szélén található (Sugásfürdő fele) telepükre, lássuk vissza jöttek-e.

Már messziről lehetett hallani a lágy "prü" hangokat kiadó népes kórust. Közeledésünk kicsit megzavarta őket. Próbáltuk lencsevégre kapni kedves barátainkat, de a nagy nyüzsgésben alig lehetett őket szemmel is követni, nemhogy fotógéppel. Az első fotók így homályosra, bemozdultra sikerültek.

Türelmesen meghúzódva egy bokorban, hallgatva énekük, vártuk a kellő pillanatokat.

 landolás

szomszédi gyors társalgás

 távolban

 

kettesben - közeledés

Látványtól, hangzástól elvarázsolva ballagtunk aztán hazafele. De a napunk újabb gyurgyalagos történettel folyatódott, hisz örömünkre egy újabb telepet jelentettek be természetfigyeléssel "megfertőzött" barátaink. Remélhetőleg a gyurgyalag térképünk idén is bővül még. Ha valaki még tud ezen madarak Kovászna megyei előfordulásáról, vagy akár az elkövetkezendőben bukkan majd rájuk, megkérjük írja meg üzenőfalunkra.

Read more...

Sugás: Hóban, fagyban, madarak nyomában

Nos, be kell vallanunk 'gyurgyalag-csapatunk' (melegkedvelő madarakhoz illőn) nem minden tagja vállalta be a fagyos-havas akciót :) Ám, a csapatmunka előnye, hogy mindig kerül valaki, akinek nem nehézség, sőt mondhatni, kedvtelés, ami másunknak (fog)csikorgató ;) Így aztán szolgálhatunk szikrázóan hideg madaras beszámolóval is.
Íme:

a környezet

csuszka csusszan

hihetelen és mégis: első dokumentált
(még távolságtartó:) találkozásunk középfakopánccsal


függeszkedő bolyhos meggyvágó

Read more...

Érzékeny lövöldözőnk, az erdei nebáncsvirág

Címszereplőnk a hangavirágúak rendjének, nebáncsvirágfélék családjának, Impatiens nemzetségének tagja. Az egész családnak ő az egyetlen Európában őshonos képviselője, többi rokona leginkább Afrika és Ázsia trópusi esőerdeiben fordul elő.

Maga is nedvdús faj lévén, nálunk is főként üde erdők, szurdokok, vízszivárgások környékének, liget- és láperdők gyakori lakója. Elterjedtsége ellenére nem sűrűn találkoztunk vele. De azért a közeli Sugásfürdő feletti erdőben és a Hatodban, pontosabban Setétpatakon volt alkalmunk megcsodálni.

Hiszen éppenséggel szerénynek nem mondható: egy méter magasra is megnőhet, hajtásai felállóak, fent gazdagon elágaznak, a levelek hónaljában fejlődő görbült sarkantyújú, 2,5-3 centiméteres élénksárga virágai eléggé felhívják magukra a figyelmet.


Ami legfigyelemreméltóbb azonban az erdei nebáncsvirágnál (Impatiens noli-tangere), az a szaporodásának módja; termésének magvait ugyanis különös módon szórja szét. Az önterjesztésnek nevezett mechanizmust alkalmazza, mégpedig úgy, hogy két-három centiméteres toktermése már finomabb érintésre is hirtelen felnyílva szétlövöldözi magvait. A jelenség tudományos magyarázata: a termésfal külső oldalán parenchimasejtek sorakoznak, melyekben nyomás uralkodik, a belső oldalon viszont hosszanti lefutású rostrétegek találhatóak; már gyenge érintésre is a korábban szorosan álló termőlevelek elválnak egymástól és az előbb említett nyomás hatására gyorsan felcsavarodnak befelé így pergetve ki magvaikat.


Ezen érzékenységével szolgált rá magyar nevére is, de tudományos és más nyelveken való megnevezései is mind erre utalnak. Számos egyéb neve pedig közismertségéről árulkodik. Így hívják még cipellőnek, kisasszonycipellőnek, kisasszony papucsának, rúgófűnek, sárgaibolyának, fajtlinkának, hüvelykének, nenyúljhozzám gavallérnak vagy fájvirágnak is.
Júniustól szeptemberig virágzik, szóval, ha alkalom adódik még mindig bőven van idő közelebbről is szemügyre venni, hiszen virágnak megejtő szépsége így tárul fel igazán.

Read more...

Virágzik a boldogasszony papucsa

A tavaszutó, nyárelő határán a természet minden részletében a szerves élet tetőpontját ünnepeli. Ekkor a legharsányabbak a színek, az erdő zöldje, a boglárkák sárgája, leghangosabb és -dallamosabb a madarak éneke, tombol a világ és ünnepeli az életet. És kicsit sem meglepő ebben a szín és forma kavalkádban, hogy Románia legnagyobb és legarisztokratikusabb megjelenésű orchideafajának is ez a virágzási periódusa. Ahogy a hírességeknek is kijár a legjobb hely a lelátón, úgy a növények e koronázatlan királynője is az év legszebb időszakában borul virágba... kiváltságosok kiváltsága.

Tehát felszedelőzködve ismét ellátogattunk, Kovászna megye általunk ismert egyetlen lelőhelyére. Ugyanaz az ösvény, talán bujább az erdő zöldje, magasabb a csalán és a gólyaorr, s az oldal meredeke is ugyanolyan erőt próbáló.

És egyszer csak előtűnnek, a helyükön vannak és tökéletes részei a tájnak. Barnás-sárgás lepellevelei úgy olvadnak bele a háttér barnás-sárgás világába, hogy optimizmussal áthatva megkockáztattam a gondolatát annak, hogy laikusoknak, nem virágkeresőknek talán nem is tűnik fel, hogy milyen csodavirágokat rejt a lombok árnya. Ők a megszokott helyen, mi meg próbáltunk fotógépekkel megörökíteni valamit a valóságból, remélhetőleg sikerült.

A különleges alakú virág csak ehhez méltó csodanevekkel illethető, úgymint: kisasszony papucsa, pohárvirág, tarka cipőcím, Mária cipellője, Vénusz sarucskája, rigópohár.

A tavaly így írtunk róluk.

Read more...

Árnyas erdők királynője - A Boldogasszony papucsa

A kényszerszabadság jó alkalmat nyújtott arra, hogy Románia leggyönyörűbb és legnagyobb orchideafajának a Boldogasszony papucsának (Cypripedium calceolus) titkos lelőhelyét felkeressük. Ebben nagy segítséget nyújtott, biológia szakos kollégánk Köllő Zsolt, ezúttal is köszönjük neki a túravezetést...
Szóval a gyurgyalag-Köllő Zsolt közös projekt úgy indult, hogy rövid egyeztetés után autóba pattantunk és Sugás fele vettük az irányt, rövid autókázás után nehezebb terepen haladva, árkon-bokron, patakon átkelve, sáros hegyoldalakat megmászva, kifulladva értünk célba és ott várt... Először élőben látni ezt a növényt, hát felér sok egyéb csodadologgal...

Távolról ez a látvány fogadott... 25-50 cm magas, felálló, egyenes szárú növények nagy virágokkal.

Közelebbről meg ez...

Ez a csodálatos szépségű növényünk nem téveszthető össze más fajjal, nagyon ritka és az egész ország területén védett. Rigópohárnak és Mária cipellőcskéjének is hívják.

Elnevezése különösen nagy és érdekes felépítésű virágára utal, a barnás-bíboros lepellevelek között levő mézajkak hólyagszerűen felfúvódottak és papucsszerűen kiöblösödőek.

Árnyas erdőkben, főleg bükkösökben levő meszes talajokat kedveli. Virágzási ideje május-június.


Feltöltődve ezzel a látvánnyal hagytuk ott a lelőhelyet.

Magunk mögött hagytuk e kecses szépségű növényt, abban bízva, hogy avatatlan kezek közé nem kerül és, hogy virágárusok lassan hervadó csokraiban sem látjuk viszont.

Read more...