Kósza gólya

Bár augusztus végére már jobbára kiürültek tájainkon a gólyafészkek, kedves vándoraink afrikai telelőterületeik felé vették az irányt, mégis az elmúlt hétvégén egy hátramaradt gólyát pillantottunk meg Sepsibükszád határában.

Mivel szokatlan jelenség így szeptember derekán is túl, gyorsan fotóalannyá vált a féllábon türelmesen álldogáló madár.

Táplálékot valószínűleg talál még egy ideig, hiszen találkozásunkkor is krumpliföldön kószált éppen, ahol ilyenkor, betakarításkor szép számban bukkannak fel mezei pockok, egerek, ám később kétséges, hogy dúskálhatna finom falatokban.

Read more...

Sólyomkőre

A nehéz ünnepi menüt ledolgozandó vagy csupán sima mozgásigényből fakadóan is felkerekedhetünk egy-egy rövidebb hosszabb túrára, sétára. Szokatlanul ereszcsöpögtető napok kicsalogathatják a fagyoskodókat is. Sepsibükszád északi határában magaslik a Sólyomkőnek, vagy az azonos nevű tusnádi sziklától megkülönböztetendő, Alsó-Sólyomkőnek is nevezett szikla. Régebben vár állott rajta. Erről, valamint környékéről Orbán Balázs Székelyföld leírásában is lehet olvasni.

A sepsibükszádi vasútállomástól zöld háromszöggel jelzett túraösvény vezet a 717 méter magas csúcsig. A terep a szikla aljáig teljesen laza sétára alkalmas, aztán a kapaszkodó valamelyest nehezebb, viszont rövid. Összességében, havas úton sem telik az egész egy óránál többe. Felérve a Sólyomkő-vár romjaira és csodálatos kilátásra lelünk.

Utunkat az Olt kíséri és bükkök, erdei fenyők, gyertyánok, nyírfák szegélyezik.

Állatok tekintetében viszont jobbára eseménytelen volt, leszámítva a havon meglepőnek ható rovarjelenlétet:

a téli szúnyogokat is a napsütéses, enyhe idő csalogatta elő (Trichocera sp.)

Télen járva arra külön csemege volt a fagy csípte csipkebogyókból szemezgetni.

Read more...