Erdőn, tavon

Hétvégén A Homoródszentpáli Tavaknál jártunk és utunk Erdővidék rengetegén, a Hatodon keresztül vezetett.

A bükkös legélénkebb színfoltja a szamócalevél volt:

ám üdén zöldellt a moha is:

sötétebb zölddel vonalazza a tájat a téli zsurló (Equisetum hyemale):

de igazán sötét a trombitagomba volt (Craterellus cornucopioides) (ehető):

életmódja olyan, amilyen, de színe csodás az erdei ganéjtúrónak (Geotrupes stercorosus):

''jobb családból való'' nála a katica:

az aszat lágysága:

napfényjáték pázsitfűfélékkel:

kinyújtózás:

 a legkeletibb tavon fészkelő bütykös hattyú (Cygnus olor) család:

vonulás közben megpihenő nagy bukók (Mergus merganser) egy másikon:

Read more...

Májusi vasárnap Székelyföldön

Az ezer színben, formában és fényben pompázó májusi természet útra csalogatott, és gazdagon el is látott élményekkel, mi pedig továbbadjuk az ezekből font benyomásfűzért.

Első alkalommal kerestük fel Erdőfülén a csillagos nárciszáról híres Kankóskertet. Telefonos segítséget is implikáló kószálásunk közben őket láttuk:

nyári hérics (Adonis aestivalis)

agárkosbor (Orchis morio)

kinek szirmai eldöntik, hogy szeret vagy nem szeret:
réti margitvirág (Leucanthemum vulgare vagy Chrysanthemum leucanthemum)

a táj Erdőfüle fölött, amikor épp ellenkező irányban jártunk, mint ahol a Kankóskert rejtőzik :)

gyepes nőszirom (Iris ruthenica) ölelésében

tarkalepke (Nymphalinae) kakukkfűvel (Thymus sp.)

Végül egy helybéli fiú, teljesen magától értetődő segítőkészséggel, elkísért a helyszínre.
Köszönjük, Gábor Tibor Csaba!

a Kankóskert nevet a nárcisz népies nevéről, a kankósvirágról kapta a hely

a védett csillagos nárcisz (Narcissus stellaris) réti boglárkával (Ranunculus acris)

a színek varázsán, az illatok bódulatán túl, a hangélményről balról búbos banka, jobbról kakukk gondoskodott

következő megállónk a Homoródszentpáli Madárpihenő volt,

ahol természetesen már inkább a madaras élmények domináltak

itt nem csak auditíve, de képileg is fogadott a kakukk (Cuculus canorus), méghozzá szokatlanul közelről

ez a három fekete gólya (Ciconia nigra) az eddig látottakhoz képest bizony tömegjelenet számunkra

volt persze fehér gólya (Ciconia ciconia) is

az állandó jelenlét: szürke gém (Ardea cinerea)

inkább csak a hangja árulja el az apróka rejtőzködőt:
cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus)

hattyúk tavának jövő nemzedéke: bütykös hattyú (Cygnus olor) tojó a fiókáival

Végül Székelyudvarhelyen, ahol éppen a városnapok zajlottak, a Mokka kávézóba tértünk be, visszaszolgáltatandó az onnan kölcsönkapott, Patrick Leigh Fermor: Erdők s vizek közt könyvet, melyet jó szívvel ajánlhatok az utazások, a természet, a történelem, Erdély és Magyarország és az itt élők iránt érdeklődőknek.

Read more...

Ha ősz, akkor ismét Homoródszentpál

Őszibe öltöző erdős tájak mentén száguldva hétvégén ismét Homoródszentpálra látogattunk. Lassan már ősz nincs is számunkra egy homoródszentpáli látogatás nélkül. Meglepetésünkre kevés vizű tavak fogadtak, de élményben és látványban most is volt bőven részünk. Fotósok ismét megpróbáltak becserkészni minden látható madárfajt, kisebb-nagyobb sikerrel.

 

A madaras listánkra felkerül fajok: danka sirályok, foglyok, bibícek, népes seregély csapatok, kék cinegék, barkóscinegék, szarkák, dolmányos varjak, egerészölyvek, sárszalonkák, szürke gémek, nagy kócsagok, szárcsák, tőkés récék.

A fotósok albuma meg az alábbi fotókkal gazdagodott:

 

Volt ahol halk lépteink riasztottak el nagy kócsagokat, szürke gémeket, vagy épp egy fogoly csapatot. De volt példa rá, hogy a halk léptű "gyurgyalagokat" két eléggé zajosan menekülő sárszalonka hagyta szó nélkül pár másodpercre.

S bár sokszor megfordultunk már e vidéken, s mindig nyitott szemmel s kihegyezett füllel jártunk-keltünk, mégis mindig akad valami, amire rá tudunk csodálkozni: ezalkalommal épp egy érdekes alakú dombon akadt meg szemünk. 

Read more...