Őszelő a Hargitán

Őszi kánikulában hegyeinkbe kívánkoztunk, választás a Hargitára esett: túra útvonalunk Hargitafürdő- Madarasi-Hargita. Már három évvel ezelőtt jártunk itt, igaz akkor nagy hóban, hidegben most meg napsütésben, melegben indultunk el.

Az őszi színes falevélkavalkád kezdő színpalettája fogadott Hargitafürdőn, ahol elhagytuk az autónkat és gyalogosan vágtunk neki a hegynek. 

Kék sávjelzést követtünk végig. A régi kopott jelzéseket újak kísérik, így eltévedni nem lehet, hacsak éppen siketfajd fotóvadászat nem térit el kissé a kijelölt útvonaltól, ahogyan minket. Sajnos használható fotók nem készültek, talán majd legközelebb :)

Nyomolvasásra is volt alkalomunk.

Kékül, piroslik lassan-lassan már minden kis bogyó:

boróka

fekete és vörös áfonya

Kora délután a Madarasi-Hargita  (1800 m) csúcsa látszott felhőktől árnyékoltan, de

mi még vártunk a meghódítására, kis kitérőt tettünk. Elgyalogoltunk a közelben található Szökő vízeséshez:

Kellemes hűsítő pihenő után úgy döntöttünk, hogy követjük a Rekkencs Tanösvény jelzéseit, és ellátogatunk a Szökő-láphoz is.

Késő délután villámlás és dörgés kíséretében a csúcshódítás után, megkerestük szálláshelyünket és erőt gyűjtöttünk a másnapi visszaútra.

Kora reggeli napfelkelte után elindultunk, s közben messziről csodálhattuk a Nagyhagymást, Egyeskőt, Ecsémet

és más csúcsokat, hegyvonulatokat. Délre már vissza is  értünk Hargitafürdőre.

Read more...

Legurolós-domboldalas Gyimes

Egy fénykép alapján már rég óta el kívánok látogatni Gyimesbe. Ugyan nem nagy kunszt, hiszen közelben is van, mégis eddigelé nem alakult ekképpen. A múlt hétvégét aztán eldöntöttük, Gyimesben töltjük el, kelljen akár a szabad ég alatt is hálni, hiszen kánikula volt, így fagyveszély kizárva, vadállat támadások ellen meg úgy képzeltem, valamely gazda kertjében húzni fel a sátrat megteszi. De semmi ilyen vadregényes dologra nem került sor: simán egy kedves vendégházban töltöttük az éjszakát. Azaz simánál valamelyest döcögősebben, lévén hogy enyhén magasnak tűntek az szállásköltségek. Ám, ez úgy-e mindig relatív, hogy kinek mi drága…

Na, de térjünk az anyagiakról a gyimesi szerpentinekre, melyeken lekacskaringózva egyre csak bomlik ki a táj. Mind újabb és újabb, jellemzően meredek és kopár, csak néhány, többnyire magányosan elszórt fát hátukon hordó dombok bukkannak elő. Csíkszereda felől közelítve meg a Gyimeseket Gyimesfelsőlok az első település, majd, amint végighaladunk, egyszerre csak feltűnik, hogy a mi falvainkban gólyákhoz szokott szemünknek valami bizony hiányzik: nincsenek gólyák, gólyafészkek egész Gyimesben. Ezen meglepődünk. De másik kedves madarunk a füsti fecske vidám cikkázással itt is jelen van. Később volt biológia szakos tanárnő szállásadónktól azt is megtudjuk, hogy szirti sas pár is fészkel a környéken. Védett növényekről érdeklődve, mondja, hogy e tekintetben június a leglátványosabb a Gyimesekben: a kosborfélék családjának több tagja is színesíti a mezőket, az ezen a vidéken is pünkösdi rózsának nevezett zergeboglár bókol aranysárga fejecskéivel és nőszirmok is előfordulnak.

Azonban a Gyimesek meredek domboldalainak legjellemzőbb élőlényei a két rövidebb mellső lábú tehenek. Persze ez csak a mókás válasza a helyieknek a kapaszkodót alig szolgáló domboldalakon legelő tehenek látványán elcsodálkozó turisták azon meglepett kérdésére, hogy ezek itt, hogyan bírnak megállni? Hidegségen szálltunk meg, ezért itt olyan részleteket is észrevettünk, hogy a falu utcái mind egy-egy patakról vannak elnevezve. Ugyancsak innen közelíthető meg a Csíki-havasok egyik legmagasabb pontja a Naskalat-tető.

Természetesen, a Gyimesekben járva az ezeréves határhoz is ellátogattunk felkapaszkodva a Rákóczi-vár romjaihoz vezető, a dombokhoz hasonlóan, szintén meredeken emelkedő lépcsőkön.

Ezzel szemben pedig, a Tatros túlsó partján, a Kontumác nevű helyet látogattuk meg, ahol néhány 17. századi épületrom és Gyimesbükk legrégebbi temploma áll.

Gyimesi hétvégénk alatt szentgyörgyi ismerősökkel is találkoztunk, szóval szívesen járnak azért ide földijeink, amit ezennel meleg szívvel magam is ajánlok, hiszen a táj szépségein kívül az emberek is közvetlenek, segítőkészek és történelmi múltunkba is pillantást vethetünk.

Read more...

Tipp kiránduláshoz: Hargitafürdő - Madarasi-Hargita túra

A tavasz első napjait van, aki békalesen vagy épp gólyalesen töltötte, de akadt pár túrázó lélek, akik téltemető Hargitafürdő - Madarasi-Hargita, oda-vissza kétnapos túrára adták a fejüket.

Az indulás biztatónak tűnt: 11 kilométer 3-4 óra... de ebből lett 7 és 1/2 óra oda, na meg 11 kilométer - 5 óra vissza.

Első nap az autókat Hargitafürdőn hagyva lassan-lassan emelkedett utunk, és a nagy hónak köszönhetően a fenyők tetején, a felhőkhöz közelben jártunk. A napsütést és a sárgafejű királykák nótáját csak néhány gyorsan elillanó hószán zavarta meg, na meg két hirtelen felrepülő siket fajd, persze fotósok ezeket a pillanatokat lesték.

A gerincen való haladásunkat akadályozta az olvadó hó, hisz néhol derékon felülig süllyedtünk. Túrabotok is néhol teljesen eltűntek a hóban.

Aztán hosszú, hóval áztatott utunk végcélja is előbukkant: a Madarasi-Hargita csúcsa, a székelyek szent hegye (1801m).

A hegycsúcsra érve pár honvéd tűnt elő a lemenő nap fényében.

Távolból intett a Nagyhagymás, Egyeskő, Öcsém hármas.

Aztán, mire már szürkület borította a tájat, mi is megérkeztünk szálláshelyünkre, ahol fáradt testrészeink megpihenhettek, ázott bakancsaink megszáradhattak.

Reggel korán már a visszafele út következett, a tavaszi napsugarak kísérték végig utunkat.

Read more...

Tipp kiránduláshoz - Hűsülés a Hargitán

Végre kisütött a nap, s már a napi egy-két kiadós eső sem állíthat meg, irány a Hargita. A kiszemelt helyszín Csíkmadaras közelében található.
Innen könnyen, egynapos túrával megközelíthető a Madarasi Hargita csúcsa, a Székelyek Szent Hegye a maga 1801 méterével. A merészebbek kétnapos portyával megkísérelték, és sikeresen meg is hódították a közelben található Egyeskövet. Ennek megközelítése, a túra pontos leírása, hasznos információk ITT olvashatók.

Mi a Madarasi Hargita csúcsának meghódítását választottuk. A csúcshoz vezető út hosszasan patakok, bővizű források mellett halad. A nyugtató csobogás végigkísérte egész napos utunkat.

A fenyők birodalmában, a kék ég alatt igazán jól lehet felejteni a zajos hétköznapok kisebb- nagyobb problémáit.
Nem győztük csodálni az elénk táruló gombákat, virágokat, állatokat, csak kapkodunk fejünket. A beporzás zajlik, mindenfele szorgalmas rovarokkal találkozhattunk.


Utunk tovább borókás és áfonyás mellett-között vezetett. Érik már az áfonya, így nem lehetett csak úgy elsétálni, bőségesen belakmároztunk, sőt gyűjtöttünk teának valót is a téli napokra.


A csúcshoz közeledve már borult az égalja, és sejtettük a kiadós eső közelgését. El is eredt, így fotók már odafent nem készülhettek, siettünk a menedékházhoz, ahol elfogyasztottuk megérdemelt ebédünket, és indultunk is vissza sátrainkhoz, ahová már a csillagok megvilágításában érkeztünk.

Aztán a kiadós túra, a sok látnivaló, és a patak hűsítő vize után jól jött a lazítás.

Read more...