Ilyen a természetünk: madáretetés

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: madáretetés. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. február 5., péntek

Madáretetőnél a Rétyi Nyírben

Bár jobbára enyhe volt az idei tél, a Rétyi Nyírben kihelyezett madáretetőnél (is) nagy volt odalátogatásunkkor a forgalom.

Mindenféle cinege szorgosan csipegetett:

a barátcinegék (Poecile palustris) szép számban,

az édibédi kék cinegék (Cyanistes caeruleus) visszafogottan,

Európa legkisebb cinegéiként a fenyvescinegék (Periparus ater) eltökélten.

Aztán még a csízek (Carduelis spinus) is komótosan.

Mígnem egyszeriben mindenki pillanatra megdermedt, majd szemvillanás alatt elszelelt, etetőt, magot, mindent felejtve.

És a riadt menekülés okozója:

a közelben hangtalanul landoló karvaly (Accipiter nisus).

2015. január 14., szerda

Nagy a nyüzsgés hetek óta a madáretetőink táján. Csak kapkodjuk a fejünket, olyan sok a látogató. Ősszel beszereztük és gondosan tároltuk vendégeink számára a diót, almát és napraforgót. A hideg beálltával gondosan tálaltuk is az elemózsiát:

Ma a VI. osztályosokkal pár pillanatra meglógtunk a tanóráról, és újabb etetőt helyeztünk ki,

s lestávból vártuk a látogatókat. Jöttek is tömegesen, a már alig maradt hófoltos udvaron levő etetőinkhez:

ellenfényben

mezei veréb

széncinege

szajkó (Matyimadarunk)

lesben

napraforgó bontó pózban

barátcinege fent és lent

almát nassoló kék cinege

diólesen a csuszka

ablakban a széncinege

Röpke madaras pillanataink végén egy csoportkép a lelkes etető gyereksereg egy részéről

és egy kis versike:

Madaras reggel

Valamikor reggelibe,

mikor madaraink etetnénk,

sok madár egyszeribe

repül szemünk elé.

Kék cinege, széncinege,

szeretik a magvakat,

de a kicsi csuszka,

főként diót eszeget.

Szajkó és barátcinege,

erdei pinty, s Mátyásmadár

is szereti az eledelt,

s köszönetként csiripel.

Minden reggel etetünk,

hogy boldogak lehessünk,

mert a madár oly üdítő,

ha meglátod kedved eljő.

(Marhárt Antónia, VI. A osztály)

Tavaszt hirdető nyitnikék-nyitnikéktől, szarkáktól és szajkóktól hangos madáretetős pillanataink a tavaszi bizsergést is felébresztették bennünk :)

2014. január 11., szombat

Madárgyűrűzés az etetőnél

Jó pár éve a téli hidegben a sepsikőrőspataki iskola udvarán levő etetőnél nagy a madárforgalom. Idén kevesebb látogató volt, de a hidegebb napokon mégis nagy volt a nyüzsgés. Gyereksereg ablakból figyelte őket, s próbálta megörökíteni a pillanatot versben, rajzban:

Madarak az etetőnél

Fehér köntösbe öltöztette a tél a fákat,

Dideregnek a kis madarak, éhesen az ágon.

Aggodalomra nincsen ok, mert a VI. A-sok

Begyűjtötték még az ősszel az elemózsiát.

Van a kasban: napraforgó, dióbél, alma és tök.

S el is készült a diófüzér, almafonat s a cinkegolyó,

Alig telt el pár perc, s sorakozott is a vendégsereg:

az akrobata széncinege,

a mókás kék cinege,

az apróka barátcinege,

a földön is tipegő erdei pinty,

az almát váró fenyő rigó,

az alapos mezei veréb,

a színesen hangoskodó szajkó,

és a károgó szarka.

(Sepsikőröspatak, 2013. december 19., 8 óra 20 perc, -11,5℃, 5 perc alatt 96 látogató az etetőnél)

VI. A: Isti, Anita, Krisztina, Timi, Klaudia, Alfréd, Riki, Jocó, Arnold, Anna, Lukács, Laci)

Aztán péntek reggel mindenki nagy izgalommal várta a madárgyűrűzést az etetőnél. Figyelmesen követték a háló kihelyezését, az első berepüléseket, a madarak kivételét a hálóból és persze a gyűrűzést.
Elsőre 11 madár repült be. A befogott fajok: széncinege, kék cinege, barátcinege, mezei veréb és erdei pinty.

A gyűrűzésen kicsik és nagyok izgatottan figyeltek minden mozdulatot, volt is kérdés bőven.

Talán a legizgalmasabb perceket mégis a kis kezekből felröppenő gyűrűzött madárkák szolgáltatták.

Köszönet a madárgyűrűzős élményekért Szabó D. Zoltánnak.

2013. március 26., kedd

Csízek - az etetőnk mai vendégei

Minél jobban várjuk a tavaszt, annál inkább mutogatja magát s maradni próbál a tél. A mai reggel nem igazán örvendtünk már a hónak, hisz betakarta a virágba borult hóvirágokat, tőzikéket, arany sáfrányokat, kakasmandikókat.

A sűrű havazóban ismeretlen hangokra lettünk figyelmesek iskolánk madáretetője körül. Nem csak mi lepődtünk meg az új vendégeken, hanem a cinegék, pintyek, és verebek is. Nem zavartatták magukat, a gyerekzsivajtól hangos iskolaudvaron lakmároztak a napraforgómagvakból. A csízek (Carduelis spinus) még nem mutatkoztak minálunk, így etetőnk vendégeinek listája a mai napon egy vendéggel bővült :-)

lakoma erdei pinty társaságában

lakoma fenyőpinty társaságában

párban

harcosan

A csíz a pintyfélék családjába tartozó faj. A hím sárgászöld, míg a tojó szürkészöld színű. Szárny- és farktollazata sárgászöld-fekete mintázatú. A hímek fejteteje fekete.

a tojó

és a hím

2013. január 3., csütörtök

Madáertetős pillanatképek

Az év kezdete is mozgalmas perceket hozott a madártetőnk környékén. A felkelő naptól megvilágított iskola udvarát csend és hideg szőtte át.

A fenyőfákon már várt a népes, reggelire váró kedves madársereg. Gyorsan megtelt az etető: napraforgómag, búzadara, alma s cinkegolyó került terítékre. Pár perc kellett míg nekiláttak, s aztán csak úgy kapkodtuk a fejünket. Eleinte a fényképezőgép kattanásra még megriadtak, de aztán hamar megszokták, és gyűlt a fák alatt a napraforgómag maradék. A csendet a napraforgó bontás hangja váltotta fel. Jöttek tömegesen a széncinegék, barátcinegék, fenyőpintyek, erdei pintyek, mezei verebek. Volt aki földön keresett, volt aki az ágon pihent, vagy éppen ellenfényben rejtőzködött, vagy akrobatikát gyakorolt.