Bár a hiedelemhez kapcsolódó jó tanácsot megfogadva – mely szerint a Szent Anna-tóban való évi első megmerítkezés hatására a vízbe mártott testrésszel életünkben nem lesz gondunk-bajunk – már májusban belegyalogoltunk, az akkor még nem igazán fürdőzőbarát tóba, azért így júliusban ismét felkerekedtünk, menedéket keresve a hihetetlen kánikula elől a hűs magashegyi vizekben. És mint rendesen a tó és erdőgallérja csodálatos volt: látványként szemgyönyörködtető, élményként felüdítő.
Ám a Szent Anna-tavi kiruccanásunk most (sem) csak önmagában bizonyult varázslatosnak, hanem a hazafele út is tartogatott számunkra meglepetést. Történt ugyanis, hogy a szemérmetlenül kátyús, gyatra kanyargós úton a bükszádi tetőre kiérve egy gólya szárnyalt át méltóságteljesen fölöttünk. Ami persze szép kép, főként az estéhez közeledő, majdhogynem vízszintesen betűző napsugarak festői hatására is, de annyira nem szokatlan látvány, hogy mindenáron, minden alkalommal autóból kipattanóan álmélkodva fotóznánk azt. Csakhogy tekintetünkkel követve őt, majd leszállóhelyét meglátva, ez alkalommal mégiscsak fényképezőgépek után kapott a társaság. Az a nem szokványos látvány tárult ugyanis elénk, hogy gólyánk az útszéli fák egyikén landolt, ahol további, közelítőleg harminc társa álldogált, mintegy búcsúzón tekintve az ereszkedőben lévő Nap után.
Nos, csapatokba gyülekező gólyákat látni augusztus végén, szeptemberben nem annyira különös, hisz akkor már az Afrikába való visszatérésre készülnek. De júliusban, erdőszélen csapatosan fán ülő gólyák figyelemre méltó jelenségnek tűnnek. Tavaly júniusban Kőröspatak határában találkozotunk
szénaboglyák tetején tanyázó, kb. ötven fős gólyasereglettel. Már akkor is próbáltunk magyarázatot keresni, e nagyszámú, nem fészkelő, kóborló gólyacsapat jelenségére, de igazán megalapozott magyarázatra nem leltünk. Találtunk olyan véleményeket, melyek szerint az Afrikából visszatért fiatal gólyák lehetnek ezek, melyek azelőtt még nem költöttek és még most sem kezdtek fészekrakáshoz, így aztán a téli szállásukon bevetthez hasonlóan viselkednek itt is, azaz fészekhez, fiókaneveléshez nem kötve, kisebb-nagyobb csoportokba verődve kedvükre járnak-kelnek. Bármi legyen is a jelenség magyarázata, a látvány mindenképpen megosztásra méltónak találtatott.
