Ősz végére őszapó

Erdőszélen, patak- és folyóparti fűzeken, bokrokon az ősz végére lecsupaszult ágak közt könnyebben feltűnik egy játékos, izgő-mozgó, jellegzetesen hangicsáló madárcsapat, az őszapóké (Aegithalos caudatus).
Ha kinézetük alapján szeretnénk a madarakat megkedveltetni, mindenképpen jó választás volna az őszapó, annyira tipikusan aranyos megjelenésű. Fotográfus kúszott-mászott s így mindenki bizonyítva láthatja a kijelentés igazságtartalmát :)

Részletesebben korábbi bejegyzésünkben is olvasható róla.
A faj mind Romániában, mind pedig Magyarországon védett.

Read more...

Téli barangolásaink néhány kimaradt hőse

Így tél végén, mielőtt még magával sodor - minket és a természetet egyaránt - a tavasz lendülete, elbódít zsongása, lenyűgöz gazdagsága, összegyűjtöttük hideg-havas élményeink néhány, ezidáig kimaradt hősét. Szemelgessünk:

fenyvescinege (Periparus ater)

fenyőrigó (Turdus pilaris)

kárókatonák (Phalacrocorax carbo)

szajkó, mátyásmadár (Garrulus glandarius)

barátcinege (Poecile palustris)

fekete harkály (Dryocopus martius)

hamvas küllő (Picus canus)

tőkés récék (Anas platyrhynchos)

őszapó (Aegithalos caudatus)

Búcsúzóul, tavaszelőzetesül: éppen csak előbújt hóvirágok (Galanthus nivalis).

Read more...

Őszapó, a nyeles gombóc

Ki hinné, hogy a címbeli megnevezéssel egy édes, pici madárkát illetnek? Pedig így van: az őszapónak (Aegithalos caudatus) jutott e tréfás név és még jó néhány hasonló. Ilyenképpen, a különböző nyelvjárásokban, nevezik még: hosszúfarkú cinkének, dorongos őszapónak, rudas cinkének, póznafarkú cinegének, póznáscinkének, durungfarkú vagy dorongosfarkú cinegének, egyszerűen hosszúfarkú cinegének, képzeletdúsabban kalánfarkú cinegének, néhol egérmadárnak vagy ösztönfarkúnak is.

Mindezen nevek előtagja a madár 13-15 cm-es hosszának több, mint felét kitevő, 7-9 cm-es farkára utalnak.

A második tagként gyakori cinege, cinke sem véletlen, hiszen a cinegefélékhez hasonlít és régebben rendszertanilag ebbe a családba is sorolták. És bár a rokonság még az újabb kutatások alapján is bizonyos szinten megmaradt, jelenleg az őszapóknak a verébalakúak rendjében már saját – őszapóféléknek nevezett – családjuk van.

További neveket ihletett még hangja is. A barátcinegével közösen viseli például a bába cinke nevet, ami talán a hívóhangjára vezethető vissza, és a kimpics neve is hangutánzó eredetű.
A névadás vonalon még egy pillanatig elidőzve megemlítendő, hogy az őszapó megnevezés is az erdélyi, tiszántúli tájszóból lépett elő tudományos névvé. Magyarázataként Herman Ottót idézzük „feje fehér, nagyon emlékeztet a galambősz apóra, innen (…) van az őszapó (…) neve.”

Gazdag aljnövényzetű, pusztuló vagy elhalt fákkal és bozótos helyekkel tarkított lombos erdőkben és lombelegyes fenyvesekben érzi jól magát. Állandó madarunk lévén, télen a kertbe kihelyezett mogyoróval teli etetőket látogathatja meg, hiszen a rendes táplálékául szolgáló rovarok, lárvák, pókok, peték ugyancsak szűkösen állnak rendelkezésre, így ráfanyalodik a növényi menüre is.

Fészekrakás ügyében az őszapó kiváló építésztehetségről tesz tanúbizonyságot: 1-2 méteres magasságba, sűrű ágak közé, mohából, zuzmóból, háncsból, állatszőrből, pókhálóból építi szokatlan, palack alakú, belülről tollakkal melegen kibélelt fészkét, melyen csak egy szűk bejárónyílást hagy, nagy hidegben pedig még ezt is eltakarja egy-egy nagyobb madártollal. 12 tojásán 13-17 napig kotlik, a fiókák pedig 14-18 naposan repülnek ki.

Nagyon társas madarak: a rugalmas fészekben egymást melegítve, az egész család együtt alszik, együtt röpülnek fától-fáig élelem után kutatva.

A faj Romániában és Magyarországon is törvény által védett.

Read more...

Végre őszapó

Az év első napján rövid sétára indulva, belemerülve a kevés hó borította tájba, kicsit dideregve a hidegtől, figyelmesek lettünk a patak menti fákról érkező kattanásszerű madárhangokra. Hú-ha, ez őszapó (Aegithalos caudatus)! A fotós izgalomba kerül, mert még nem sikerült őket eddig lencsevégre kapni. Azaz sikerült tavaly tavasszal, de befogott, épp meggyűrűzött példányt.

Vadászat indul, közeledünk, nem zavartatják magukat. Nem könnyű őket követni, nagy zajt csapva, csak világos kis gombolyagokat láthatunk, hosszú farokkal ágról-ágra repülni. Igazi tehetséggel függeszkednek a vékony ágakon, mutogatják magukat:

távolból

hátból ág mögé rejtőzködve
függeszkedve
és a várt pillanat

Pár percig még őket csodáltuk, aztán folytattuk is sétánkat. Igazán jól indult ez az év is:-)

Read more...