Kosborok ideje

A kosborféléket orchideaként nagyobb valószínűséggel ismerjük, és közülük elsősorban a trópusi látványos fajoknak népes a rajongótábora. Eközben tájainkon is számos kisebb, kevésbé féltűnő, ám ha figyelmet szentelünk nekik, szépségüket feltáró kosborféle él.

Így egyik leggyakoribb a májusban virágzó agárkosbor (Anacamptis morio), melynek már csak a színváltozatainak száma is elkápráztató:

Kisebb számban és valamivel később láthatunk:

sömörös kosbort (Neotinea ustulata),

poloskaszagú kosbort (Anacamptis coriophora),

szúnyoglábú bibircsvirágot (Gymnadenia conopsea),

foltos ujjaskosbort (Dactylorhiza maculata)

Az előbbiek nedves réti élőhelyeihez képest erdőben fellelhető kétlevelű vagy fehér sarkvirág (Platanthera bifolia)

 méreteiben, látványosságában trópusiakkal vetekedő, szintén erdei élőhelyű boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) - védett faj

különös megjelenésű az elszáradt növény benyomását keltő, szaprofita madárfészekkosbor (Neottia nidus-avis)

a fehér madársisakkal (Cephalanthera damasonium) idén esett az első találkozás

Mivel Európa-szerte sok kosborféle védett, ezennel a környezetvédelmi világnapot is ünnepelhetjük.

Read more...

Lenn a Duna partján...

Nos, talán a szerenád is szól, de jelen esetben nem erre, hanem egy jóllakottan napfürdőző nagy kárókatonára (Phalacrocorax carbo) figyeltünk fel. S mivel ilyen elégedetten, kényelmes-lustán álldogált a Duna budafoki szakaszán, nem riadva el rögtön a fotós becserkészési próbálkozására sem, néhány felvételen egészen közelről sikerült megörökíteni.

Társaságául szolgáltak az - egy darabig - magukat ugyancsak  nem egykönnyen zavartató tőkés récék (Anas platyrhynchos).

Nagy mennyiségű halat fogyaszt, ezért halászmadárnak is nevezik. De közismert kormorán megnevezése is.

Más úszómadaraktól abban is különbözik, hogy faggyúmirigyek hiányában tollazata nem túlságos védett az átázás ellen. Ezért is kell annyit sütkéreznie, bár a szárítkozás tipikus pozíciója itt nem látható, az félig széttárt szárnyakkal történik.

 Nyugalma ellenére azért figyelt időnként, mi ez az osonó sertepertélés körülötte.

Nem annyira látványosan, mint a pelikán (rózsás gödény) esetében, de a kárókatona torokbőre is tágulékony, továbbá állkapocságai is jócskán el tudnak egymástól távolodni, ekként képes nagy halak lenyelésére.

Bár távolról a felnőtt madarak egyöntetű feketének hatnak, tollazatuk bronzosan, kékes-zöldesen fémesen csillogó.

Ezt a kék szemet akár a szőke herceg is megirigyelheti.

Read more...

Madárfiókák nyár derekán

Madárfiókát fotózni nem gyakran sikerül, júliusban azonban két faj is lencsevégre került: egy házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) meg egy örvös galamb (Columba palumbus). Mindkét faj viszonylag gyakori, de Háromszéken rozsdafarkúval településeken is, örvös galambbal viszont inkább azokon kívül találkozni.

Méretüket tekintve nagyok a különbségek: az örvös galamb Európa legnagyobb galambféléjeként 38-43 cm. testhosszúságú, a házi rozsdafarkú pedig ennek harmada (13-14,5 cm.).

 így júliusban ez egy második fészekaljból származó

házi rozsdafarkú fióka, hiszen az első költés április táján van

szélesszájú szigor

 

halványabban ugyan, de már a fiókán

is látszik a névadó jellegzetesség: a rozsdás színezetű fartollak

 örvös galamb fióka egy éveben többször is kelhet

a fiókákon még nem jelenik meg a névadó határozóbélyeg,

a fehéres nyakfolt, ám egy másik jellegzetesség, a fehér szárnycsík már rajtuk is látható

Romániában a házi rozsdafarkú szigorúan védett, míg az örvös galamb, bár közösségi jelentőségű, ám vadászható faj.

Read more...

Nyári délután a Vadas-tetőn

Hétvégi napsütéses délután kerekedtünk fel a Vadas-tetőre. Tudtuk, hogy élmény lesz, mert szép hely csodás természeti tájjal és jó emberekkel (Vadas Cserkésztábor és Erdei Iskola működik itt).

A felvezető köves, kacskaringós utat az autónk bánhatja, de a lassú zötykölődés előnyeként nemcsak a panorámában gyönyörködhetünk, hanem útszéli érdekességek is szembetűnhetnek, így, hogy nem suhanunk sebesen el mellettük. 

Mi ezekre pattantunk ki:

 a méretével és formájával is lenyűgöző, ám ugyanakkor mérgező sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora)

az eddig nem sűrűn talált, most annál gyakrabban látott piros madársisak (Cephalanthera rubra)

Aztán a tetőn kávé után és fincsi pánkó előtt, gombásztunk, szamócáztunk (hihetetlen is, hogy fotografálatlan maradt)  madarásztunk, nézelődve sétáltunk, olykor figyelmesen kapaszkodva mászkáltunk :) Képekben ilyen volt:

barázdabillegető (Motacilla alba) fiát vezeti

lepkékből is több faj repült, ezek kerültek lencsevégre:

fehéröves szénalepke (Coenonympha arcania)

szárnyait bontogató csüngőlepke (Zygaena sp.)

a rovarvilág egy kevésbé kecses, de nem kevésbé látványos képviselője,
a közönséges nünüke (Meloe proscarabaeus) ujjbegyre s ebben a pózban pedig ugyancsak lencsevégre került

a rezesnél sokkal-sokkal szebb jelzőt érdemlő rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum)

mosolygó foltos ujjaskosbor (Dactylorhiza maculata)

aztán az erdőszélen következett a nap sztárja:

a kereklevelű körtike (Pyrola rotundifolia).

Izgalmas volt, hiszen némelyikünk most látott körtikét először. El is varázsolt virágainak rejtett kellemével. Ahhoz képest, hogy telepeket alkotó növényfaj, mi egyetlen tövet találtunk.

Read more...

Kosborfélék

Talán az esős tavasz/nyárelő okán tűnt fel mindenfelé több és többféle kosbor a szokásosnál. Csodás növények, és ha az ismertebb nevükön, vagyis orchideákként említjük, mindjárt egyet is értenek sokan, bár bizonyára leginkább az egzotikus fajokat, azoknak is kinemesített, bolti fajtáit ismerik leginkább.

Pedig tájainkon is vadon él néhány elképesztő szépségű tagja az orchideafélék családjának. Való igaz, a boldogasszony papucsán (Cypripedium calceolus) kívül ezek méretükben szerényebbek a trópusi fajoknál, vagy még inkább a nemesített fajtáknál, ám rájuk közelítve feltárulkozik jellegzetes szépségük.
Könnyű szuperlatívuszokra ragadtatnunk magunkat az orchideaféléket illetően, hiszen a legnagyobb fajszámú család a növényvilágban, viszonylag fiatal is, továbbá tagjainak különös szépsége miatt mérhetetlenül népszerű.
Vidékünk egyik leggyakoribb kosborféléje az agárkosbor (Anacamptis morio), de rajta kívül idén még némely más, eddig nem, vagy csak ritkán látott fajokhoz is volt szerencsénk.

poloskaszagú kosbor (Anacamptis coriophora) 

szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) 

foltos ujjaskosbor (Dactylorhiza maculata)

piros madársisak (Cephalanthera rubra)

Read more...