Ősz végére őszapó

Erdőszélen, patak- és folyóparti fűzeken, bokrokon az ősz végére lecsupaszult ágak közt könnyebben feltűnik egy játékos, izgő-mozgó, jellegzetesen hangicsáló madárcsapat, az őszapóké (Aegithalos caudatus).
Ha kinézetük alapján szeretnénk a madarakat megkedveltetni, mindenképpen jó választás volna az őszapó, annyira tipikusan aranyos megjelenésű. Fotográfus kúszott-mászott s így mindenki bizonyítva láthatja a kijelentés igazságtartalmát :)

Részletesebben korábbi bejegyzésünkben is olvasható róla.
A faj mind Romániában, mind pedig Magyarországon védett.

Read more...

Szokatlan novemberi árnyalatok

Napfényes délután Olt parti sétára csalogatott.

A rét távolról egyszínű, ám ha lehajolunk hozzá, novemberhez alig illő színáranyalatokkal lep meg.

A rózsaszínre például nem nagyon számítunk ebben az évszakban, és mégis:

a barátszegfű (Dianthus carthusianorum) és

a réti here (Trifolium pratense) árnyalatában is találtuk.

A sárga már kevésbé meglepő, legalábbis a lombkorona szintjén, ám most

a közönséges bakszakállnak (Tragopogon porrifolius) és 

a réti boglárkának (Ranunculus acris) köszönhettük.

A füzeket és

a szamócát is megvezette a simogató napmeleg.

Valamelyest évszakhoz illőbb volt a néhány szál őszi kikerics (Colchicum autumnale) lilája.

Read more...

Őszi elsők

Elszállt a fecske,

üres a fészke,

de mintha most is

itt ficserészne,

úgy kél a nap, és

úgy jön az este,

mintha még nálunk

volna a fecske.

Még egyelőre

minden a régi,

bár a szúnyog már

bőrét nem félti,

és a szellő is

be-beáll szélnek,

fákon a lombok

remegnek, félnek.

Valami titkon,

valami készül:

itt-ott a dombon

már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,

de szépen őszül.

(Kányádi Sándor: Valami készül)

Az elmúlt héten még láttunk néhány fecskét s gyurgyalagot, de már megjelentek az első szeptemberi lila foltokat kialakító őszi kikericsek (Colchicum autumnale) és bánsági sáfrányok (Crocus banaticus). Még csak az első képviselők kerültek lencsevégre hétvégén, előbbi az Olt mentén, Kálnok fölött, míg utóbbi a Vadas-tetőn.

 

őszi kikerics

bánsági sáfrány

A sárguló lomb is arról árulkodik, hogy valóban valami készül!

Read more...

Madaras farsangfarka

Vidékünket a tavasz érkezéséig a napokat számlálókat elkeserítő mennyiségű hóval lepte el és meg a farsangfarka.

Így nem meglepő, hogy az Olt partján járva, nem a tavasz jeleit, hanem téli madárvendégeket találtunk:

fenyőpinty (Fringilla montifringilla)

süvöltő (Pyrrhula pyrrhula)

meg persze, nem vendégeskedőt is :)

csuszka (Sitta europaea)

Read more...

Fuvolázó téli vendégünk

Az utóbbi napok tavasziasra forduló időjárása sétára csalogató. A megerősödő napsugarak simogatása alatt csurran-cseppen az eresz, rokkannak az útszéli hóbuckák. Ám, ha a városból kimozdulunk, és mondjuk egy Olt menti csatangolásra adjuk fejünket, ott még jócskán érezzük a tél uralmát: a hóréteg méretes, nem egykönnyen adja meg magát a tavasz fuvallatának. Mégis felüdítő élmény egy ilyen portya, a jóleső fáradtságon kívül a megfigyelhető madaraknak köszönhetően is.
Különféle cinegecsapatok, őszapók ágról-ágra röppenve szorgosan csipegetve falatoznak, piros álarcos tengelicek húznak egyik bozótból a másikra, számos szarka, veréb, varjú keresztezi utunkat, távolibb oszlopon egerészölyv, huzalon nagy őrgébics fürkészi a fehér tájat, tőkés récék társasága ring a még jórészt jeges folyóban. Fák között szárnyaló fenyőrigó sokadalom, fatörzsén vígan közlekedő csuszka, hullámozva repülő fakopáncsok, magokat csipegető kenderikék, és egy suhogva tovaszálló uráli bagoly teszi változatossá a még csupasz ágak uralta fehérlő tájat.
Ebben, az egyelőre inkább a szürkésbarna árnyalataiban szerénykedő látványban élénk színfoltként tűnik fel a pintyfélék családjába tartozó süvöltő (Pyrrhula pyrrhula), ennek is a hímje, merthogy ő ékeskedik élénkvörös hassal.
A tojó szürkés krémbarna alsóteste már sokkal kevésbé hívja fel magára a figyelmet. Egyebekben a két nem eléggé hasonló: fekete fejtető, farok, szürke hát, nagyrészt fekete szárny, piszkos fehér szárnycsíkkal, fehér farcsík. Ez utóbbi a repülő süvöltők egyik legjobb határozókulcsának is számít.
Röpte amúgy gyors és hosszan hullámzó. De inkább az ülő életmód jellemző rá, ennek ellenére farka és szárnyai meglehetősen hosszúak. Szárnyfesztávolsága 22-26 cm, mérete 14-17,5 cm. Feje elég nagy, fekete csőre rövid és vaskos. Ültében gömbölyded, tömzsi, nyaknélkülinek tűnő alakjáról viszonylag jól felismerhető.
Lombelegyes fenyvesekben fészkel leginkább. Elterjedési területén jobbára állandó, de egyes észak-európai fészkelők délebbre vonulnak. Így hozzánk is téli vendégekként érkeznek. Madáretetőinket is meglátogatják, s bár visszahúzódó madarak itt azért megfigyelhetjük őket. Táplálékuk különféle magokból, bogyókból, kisebb részt rovarokból áll.
Nevét méla, fuvolázó hangjáról – a források szerint – éppen a székelyektől kapta. Ez lépett elő magyar tudományos megnevezésévé. Más nyelvjárási nevei is hangutánzó eredetűek: hüpp, hüpmadár, gyöp. De hívják, hívták még rendes piróknak, vörös begynek, gimplinek vagy havasi-pintynek is.
A pintyfélék családjának néhány másik tagja nálunk is védett, ám a süvöltő nem tartozik közéjük. Magyarországon viszont védelmet élvez.
Az énekesmadarak, mint a süvöltő is, gyakran áldozatai a ragadozó madaraknak, ekként jeleníti meg Csontváry Kosztka Tivadar is a Süvöltőt leterítő ölyv című festményén.

Read more...

Madaras vasárnap

A mai szürke vasárnaptól sem riadtunk vissza, és nekivágtunk a téli ragadózómadár-monitoringra kijelölt területünknek. Fényképezőgépekkel, távcsövekkel és adatlapokkal felszerelkezve a Bodok - Zoltán - Gidófalva - sepsiszentgyörgyi vám szakaszon, az Olt folyását követve számoltuk meg őket.

Megszámláltatott:

15 egerészölyv (Buteo buteo)

1 gatyás ölyv (Buteo lagopus)

3 vörös vércse (Falco tinnunculus)

a távolban épp faágon ücsörgő egerészölyv

közeledésünk elől felrepülő egerészölyv a távolban

A területünkön egyetlen ragadozó madaraknak kihelyezett T-fával találkoztunk,

de több helyen is találtunk " Mérgezett terület" feliratot.

Bár a mai nap a ragadozó madarakról szólt, mégsem tudtunk csak rájuk figyelni, hisz nagyon gazdag madárpaletta tárult elénk.

Néhány bokor már távolról felhívta magára a figyelmet, hisz a rajta ücsörgő népes mezei veréb, tengelic, kenderike vagy épp citromsármány csapat igazi hangversenyt adott.

Népes dolmányos varjú, csóka, vetési varjú sereggel is talakoztunk, de a távolból hangoskodó szajkók és szarkák is felhívták magukra a figyelmet.

szarka trió

Útunk egy gyurgyalagtelep mellett vezetett el, mely lakói már rég melegebb vidékekre költöztek, mégis árgus szemekkel figyeltük hátha-hátha látnánk egy példányt a várt tavasz jeleként :-)

Aztán pihenőként néhány pillantást vettetünk a felhők közé bújt Bodoki csúcsra (1194 m), s folytattunk is útunkat.

Hirtelen érdekes lábnyomokra figyeltünk fel,

melyeknek igazából akkor lett jelentőségük, mikor egy bokros részről egy fogolycsapat (Perdix perdix) repült fel előttünk. A látványtól kicsit lemeredtünk, de aztán "hajtóvadászat" indult, s a fotósok megpróbálták becserkészni őket, sajnos nem nagy sikerrel.

Útunk végéhez közeledve, kicsit fáradtan már el is csomagoltuk felszereléseinket, mikor egy népes madárseregre figyeltünk fel a távolban.

Előkerültek újra a távcsövek és fényképezőgépek, s meg is örökítettük a népes kormorán (kárókatona) csapatot, mely a mai madarásznapunk utolsó zsákmánya.

Read more...

Első találkozásunk a kis lilékkel

Napmelengette májusi hétköznapon mi sem nagyobb ajándék a 'gyurgyalagoknak', mint egy váratlan szabad délután. Így hát azt jól kihasználva - mert ilyen a természetünk :) - el is csavarogtunk az Olt partjára, ki bringával, ki gyalogszerrel szelte a tarkálló rétet. Alapértelmezetten a Kilyén melletti gyurgyalagokat fotóztuk volna, de ők a fotó session-ben annyira nem voltak benne, hogy különösebb sikereket könyvelhettünk volna el.
Ám szerencsénkre új alanyok jelentkeztek: a partot követő fűzfák mögül egyszer csak hangos, vidám madárhangra lettünk figyelmesek. Fotós oson, már távolról kattintgat, nehogy a meglepetés-szereplők is kiröppenjenek a képből.

A kis lile folyók és tavak környékén él. Átlagos testhossza 15-18 centiméter, szárnyfesztávolsága 32-35 centiméteres. A nemek egyformák. Csőre fekete, szemgyűrűje sárga, lábai sárgásszürkék. Háta világosbarna, hasa fehér.

A vízközelben a talajra készíti fészkét. Ősszel Afrikába vonul.

Read more...

Téli séta- Olt partja

Gyönyörű napsütés, hóban csatangolós hangulat, hétvége... adott volt minden egy kiadós Olt parti sétához. Szerencsések vagyunk, mert bármikor, ha civilizációból elvágyódós hangulat vesz erőt rajtunk, az Olt partja jó lehetőséget kínál a feltöltődésre, csak annyi a dilemma, hogy a folyás irányába vagy ellenében haladjunk? Ezután már egyéb nincs hátra mint követni a választott útirányt és némán betelni a látvánnyal.
A titokban remélt, várt madárjelenlét végül több csapat tőkés réce formájában jelentkezett, ők annyira nem díjazták az ottlétünket és a legtöbb hangos szárnycsapkodással repült ki a képből, de párat sikerült elcsípni...

Read more...