Madáretetőnél a Rétyi Nyírben

Bár jobbára enyhe volt az idei tél, a Rétyi Nyírben kihelyezett madáretetőnél (is) nagy volt odalátogatásunkkor a forgalom.

Mindenféle cinege szorgosan csipegetett:

a barátcinegék (Poecile palustris) szép számban,

az édibédi kék cinegék (Cyanistes caeruleus) visszafogottan,

Európa legkisebb cinegéiként a fenyvescinegék  (Periparus ater) eltökélten.

Aztán még a csízek (Carduelis spinus) is komótosan.

Mígnem egyszeriben mindenki pillanatra megdermedt, majd szemvillanás alatt elszelelt, etetőt, magot, mindent felejtve.

És a riadt menekülés okozója:

a közelben hangtalanul landoló karvaly (Accipiter nisus).

Read more...

Átmenetek szépségei

Bár Háromszéken még mindig kérlelhetetlenek a mínuszok, a tavasz jeleinek elszánt keresőiként apró titkokra, csodás biztatásokra bukkantunk. Az erdőszélek északi és déli oldalai, mint két külön világ: előbbi a tél engesztelhetetlen fehérségébe burkolózva, míg utóbbi éles, valamiképp mégis lanyha napsütésben nyújtózva éli februári napjait. S meglepetéseket természetesen a tavaszias oldal rejteget. Illetve tár fel, ha eltökélten nyomozunk utánuk. És valóban lépésről-lépésére kutatva leltünk csupán kora tavaszi virágra:

  

 az év legszebb pirosló hunyorára (Helleborus purpurascens),  :)

majd a legkinyíltabbra,

aztán a legelszántabb kakasmandikóra (Erythronium dens-canis)

A farkasboroszlánnak (Daphne mezereum) már-már illendő is nyílnia ilyentájt, így szépen hozzá is látott feladatához,

mint ahogy a fűzfák is a sajátjukhoz.

Jártunkban keltünkben madaras élményben, meglepetésben is volt részünk:

télen nem jellemző, hogy tájainkon nagy kócsaggal (Ardea vagy Egretta alba) hozna össze sorsunk,

az uráli bagoly (Strix uralensis) már nem szokatlan az évszakban,

viszont nem is egy túl gyakran nappal szem elé kerülő madár,

téli madárvendégek mifelénk a süvöltők (Pyrrhula pyrrhula), akiknek szépsége és lágy hangja feledteti, hogy ők nem a tavasz hírnöke

ugyancsak télidőben valószínűbb, kivált emberközelben, erdei fülesbagollyal (Asio otus) találkozni.

februári tavaszias fényjátékok

Read more...

Januári hóvirágok

Bár ma Háromszéken a hó is próbálkozott, a hóvirág fölényésen győzött. Egyelőre csupán csak a kertekben bókolnak, ám törékenységükben is ígérik erdőszéli társaik közeli megjelenését. S míg vadonélőkre lelnénk, csodáljuk őket a kertek ékességeként.

Read more...

Madáretetős pillanatok

Nagy a nyüzsgés hetek óta a madáretetőink táján. Csak kapkodjuk a fejünket, olyan sok a látogató. Ősszel beszereztük és gondosan tároltuk vendégeink számára a diót, almát és napraforgót. A hideg beálltával gondosan tálaltuk is az elemózsiát:

Ma a VI. osztályosokkal pár pillanatra meglógtunk a tanóráról, és újabb etetőt helyeztünk ki,

s lestávból vártuk a látogatókat. Jöttek is tömegesen, a már alig maradt hófoltos udvaron levő etetőinkhez:

 ellenfényben

 mezei veréb

 széncinege

 szajkó (Matyimadarunk)

 lesben 

 napraforgó bontó pózban

 

 barátcinege fent és lent

almát nassoló kék cinege

 diólesen a csuszka

ablakban a széncinege

Röpke madaras pillanataink végén egy csoportkép a lelkes etető gyereksereg egy részéről

és egy kis versike:

Madaras reggel

Valamikor reggelibe,

mikor madaraink etetnénk,

sok madár egyszeribe

repül szemünk elé.

Kék cinege, széncinege,

szeretik a magvakat,

de a kicsi csuszka,

főként diót eszeget.

Szajkó és barátcinege,

erdei pinty, s Mátyásmadár

is szereti az eledelt,

s köszönetként csiripel.

Minden reggel etetünk,

hogy boldogak lehessünk,

mert a madár oly üdítő,

ha meglátod kedved eljő.

(Marhárt Antónia, VI. A osztály)

Tavaszt hirdető nyitnikék-nyitnikéktől, szarkáktól és szajkóktól hangos madáretetős pillanataink a tavaszi bizsergést is felébresztették bennünk :)

Read more...

Egy szál gólya Karácsonyra...

Az idei Karácsony nagyon tavasziasra sikeredett errefelé: volt napsütés, langymeleg és ennél is több...

Az éppen  soron következő rokonlátogatás fele az utunk Prázsmáron át vezet. Picit fáradtan az épp elalvó másfél éves tiltakozó koncertjétől meg az ünnepek mozgalmától bambuljuk az utat, a házakat, az embereket:... ott egy ház, ballagnak a nénik, jaj a kutyát nehogy elgázold,  ott egy gólya.... 

Szinte rendjén valóként könyvelem el, ház tetején a fészekben egy gólya, főleg Prázsmáron ahol hemzsegnek a gólyák, aztán ugrik be, hogy december van és ez nem a húsvéti rokonlátogatás.

Őgólyasága meg tollászkodik, billegeti magát, mintha épp a tavaszi tojásrakásra készülődne. Aggodalmasan érdeklődünk, hogy mi a története, kiderül, hogy ez a gólya minden évben itthon marad.... a látvány izgalmas, szívderítő, de nem rendjén való...

Read more...

Téliségek

Valahogy télen gyakrabban kerül szemünk elé a fakusz. S a mikóújfalusi borvízforrásnál mágia mehet végbe, mert itt rendszerint szépen lencsevégre is kerül ez az apró, bámulatosan jól rejtőzködő madarunk.

Figyeljétek! Látjátok?

 alighogy, igaz?

S bár jómagam meg nem mondom, melyik a nálunk élő két faj közül, a nálam ehhez  jobban értők megtették: hegyi fakusz (Certhia familiaris).

Alaposabb leírás egy régebbi bejegyzésünkben is olvasható.
Voltak aztán még az elmúlt napok, hetek hóba burkolózott, jégbe fagyott világának egyéb szépségei, meghökkentő látnivalói is:

nem "ijedtében pillogat" mint a meggy, hanem rémületbe fagyott ez az almaféle

jégpáncélos katica...

és légy

tollait melengetőn felborzoló tengelic (Carduelis carduelis)

társaságban, torlódva melegedő mezei verebek (Parus montanus)

Read more...