Az ezer színben, formában és fényben pompázó májusi természet útra csalogatott, és gazdagon el is látott élményekkel, mi pedig továbbadjuk az ezekből font benyomásfűzért.
Első alkalommal kerestük fel
Erdőfülén a csillagos nárciszáról híres
Kankóskertet. Telefonos segítséget is implikáló kószálásunk közben őket láttuk:
nyári hérics (Adonis aestivalis)
agárkosbor (Orchis morio)
kinek szirmai eldöntik, hogy szeret vagy nem szeret:
réti margitvirág (Leucanthemum vulgare vagy Chrysanthemum leucanthemum)
a táj Erdőfüle fölött, amikor épp ellenkező irányban jártunk, mint ahol a Kankóskert rejtőzik :)
gyepes nőszirom (Iris ruthenica) ölelésében
tarkalepke (Nymphalinae) kakukkfűvel (Thymus sp.)
Végül egy helybéli fiú, teljesen magától értetődő segítőkészséggel, elkísért a helyszínre.
Köszönjük, Gábor Tibor Csaba!
a Kankóskert nevet a nárcisz népies nevéről, a kankósvirágról kapta a hely
a színek varázsán, az illatok bódulatán túl, a hangélményről balról búbos banka, jobbról kakukk gondoskodott
ahol természetesen már inkább a madaras élmények domináltak
itt nem csak auditíve, de képileg is fogadott a kakukk (Cuculus canorus), méghozzá szokatlanul közelről
ez a három
fekete gólya (Ciconia nigra) az eddig látottakhoz képest bizony tömegjelenet számunkra
volt persze
fehér gólya (Ciconia ciconia) is
az állandó jelenlét:
szürke gém (Ardea cinerea)
inkább csak a hangja árulja el az apróka rejtőzködőt:
cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus)
hattyúk tavának jövő nemzedéke:
bütykös hattyú (Cygnus olor) tojó a fiókáival
Végül Székelyudvarhelyen, ahol éppen a városnapok zajlottak, a Mokka kávézóba tértünk be, visszaszolgáltatandó az onnan kölcsönkapott, Patrick Leigh Fermor:
Erdők s vizek közt könyvet, melyet jó szívvel ajánlhatok az utazások, a természet, a történelem, Erdély és Magyarország és az itt élők iránt érdeklődőknek.
