A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kálnok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kálnok. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. február 18., csütörtök

Hunyorral tavaszodik

Háromszék téli időjárására a cudar jellemzőbb kifejezés, mint mondjuk a bájos, kedves. Mégis februárban olykor már elbájol az erdő széle tavaszias ébredező színélménnyel. Rendszerint a pirosló hunyornak (Helleborus purpurascens) jut az elsőség, hogy a tavasz hírnökeit már korán keresők számára jelezze, engesztelőn langyos napokon találni jeleit a kikeletnek. Így leletünk hétvégi madarászós sétánk alkalmával a Kálnok fölötti erdőszél bokraiban rejtőzve rá idén is.



Read more...

2015. március 9., hétfő

Az erdők nőnapi virágai

Stílusosabb lett volna tegnapra megírni, de szépségükből mára sem veszítettek a Kálnok fölötti erdő virágai. Tegnapi sétánk igazolta, áprilisnak tulajdonított szeszélyességű márciusunk fagyos éjszakáival sem késztette meghátrálásra a növényvilágban az egyre dúsabban sarjadó életet, talán csak némi óvatosságra.

Pirosló hunyorral (Helleborus purpurascens) már lépten-nyomon találkozni mindenfelé, úgy tűnik sokszor szerepeltettük is már, mégis szívtelennek érezném kihagyni.

Más kora tavaszi virágok azért visszafogottabban furakodnak elő, van kikért már-már kutatómunkát :) kell végezni erdőszélen, patakparton. Végül meghálálja/megelégeli keresgélésünk egy kis jólfésült erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica).

Berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) még csak leveleit bontogatja

Viszont, bár csak egyecskét, kicsikét, de találtunk virágzó bársonyos tüdőfüvet (Pulmonaria mollis) is
Köves útszegély és kedély egyaránt vidámít a martilapu (Tussilago farfara) élénksárgája

Az avar alól virágoknál színesebben kukkantanak ki a (valószínűleg) osztrák csészegombák (Sarcoscypha austriaca)

napfényfürdőző spóratokok

a fűzfabarkát már említettük? :)

Read more...

2013. október 15., kedd

Őszi virulók és rejtőzködők

Van olyan ősz, amit nyárrajongóként is lehet szeretni és az elmúlt hétvégén éppen ilyen volt: napsütéses. Fel is kerekedtünk a Kálnok fölötti erdőbe, főként gombákra hangolódva. De végül az egyikőjük tövében, az avar alatt megbújó foltos szalamandra (Salamandra salamandra) lett a nap sztárja.

Mielőtt az erdőbe és gombákba mélyedtünk volna, a domboldalban őszi kikericsekkel (Colchicum autumnale) együtt  simultunk a napfényhez.



Az erdő sűrűje meg már csak szűrt fényt engedett hullni a bánáti sáfrányra (Crocus banaticus).




Ilyen varázslatos hangulatban nem csoda, hogy tánca perdülnek boszorkányok, léptük nyomán körkörösen gomba terem. Itt éppen szürke tölcsérgomba (Clitocybe nebularis vagy Lepista nebularis).



Gombaforma: a közönséges vagy erdei csillaggomba (Geastrum fimbriatum). Csak megnézni, nem megenni! Az ehetőket nem fotografáltuk, megettük :)



A foltos szalamandra volt már blogunk szereplője, azt ott olvashatókon kívül következzen néhány érdekesség a képek körítéséül.


Névadó foltozottsága minden egyeden más-más mintázatot hoz létre lehetővé téve, az akár egyedi megkülönböztetést is, és a gyakori sárga mellett olykor vörös is lehet. Ezek az élénk színek mérgező voltára hívják fel a figyelmet: bőre olyan váladékot termel, mely nyálkahártya-gyulladást és a szem irritációját okozza. Tehát szalamandra fogdosás után sürgős a kézmosás.


Jobbára éjszakai és szárazföldi életmódot folytat. Nappal rejtekhelyre húzódik vissza, vizeket inkább csak elevenszüléssel világra hozott lárváinak lerakása miatt keresi fel. Nappalra és télire védett helyre, fák gyökere közé, üregekbe, hasadékokba húzódik vissza, éppen így október tájt.


A szalamandrákkal való találkozás a különös látvány élményén kívül azért is öröm, mert jelenléte és állományának nagysága élőhelyének - kisebb patakok szelte lombhullató erdők - természetes, tiszta állapotát jelzi.


A kétéltűek osztályán belül, a farkos kétéltűek rendjének szalamandrafélék családjába tartozó faj Romániában és Magyarországon is védett.

Read more...

2013. szeptember 15., vasárnap

Őszi elsők


Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.
(Kányádi Sándor: Valami készül)

Az elmúlt héten még láttunk néhány fecskét s gyurgyalagot, de már megjelentek az első szeptemberi lila foltokat kialakító őszi kikericsek (Colchicum autumnale) és bánsági sáfrányok (Crocus banaticus). Még csak az első képviselők kerültek lencsevégre hétvégén, előbbi az Olt mentén, Kálnok fölött, míg utóbbi a Vadas-tetőn.


 



őszi kikerics





bánsági sáfrány

A sárguló lomb is arról árulkodik, hogy valóban valami készül!

Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP