Fuvolázó téli vendégünk

Az utóbbi napok tavasziasra forduló időjárása sétára csalogató. A megerősödő napsugarak simogatása alatt csurran-cseppen az eresz, rokkannak az útszéli hóbuckák. Ám, ha a városból kimozdulunk, és mondjuk egy Olt menti csatangolásra adjuk fejünket, ott még jócskán érezzük a tél uralmát: a hóréteg méretes, nem egykönnyen adja meg magát a tavasz fuvallatának. Mégis felüdítő élmény egy ilyen portya, a jóleső fáradtságon kívül a megfigyelhető madaraknak köszönhetően is.
Különféle cinegecsapatok, őszapók ágról-ágra röppenve szorgosan csipegetve falatoznak, piros álarcos tengelicek húznak egyik bozótból a másikra, számos szarka, veréb, varjú keresztezi utunkat, távolibb oszlopon egerészölyv, huzalon nagy őrgébics fürkészi a fehér tájat, tőkés récék társasága ring a még jórészt jeges folyóban. Fák között szárnyaló fenyőrigó sokadalom, fatörzsén vígan közlekedő csuszka, hullámozva repülő fakopáncsok, magokat csipegető kenderikék, és egy suhogva tovaszálló uráli bagoly teszi változatossá a még csupasz ágak uralta fehérlő tájat.
Ebben, az egyelőre inkább a szürkésbarna árnyalataiban szerénykedő látványban élénk színfoltként tűnik fel a pintyfélék családjába tartozó süvöltő (Pyrrhula pyrrhula), ennek is a hímje, merthogy ő ékeskedik élénkvörös hassal.
A tojó szürkés krémbarna alsóteste már sokkal kevésbé hívja fel magára a figyelmet. Egyebekben a két nem eléggé hasonló: fekete fejtető, farok, szürke hát, nagyrészt fekete szárny, piszkos fehér szárnycsíkkal, fehér farcsík. Ez utóbbi a repülő süvöltők egyik legjobb határozókulcsának is számít.
Röpte amúgy gyors és hosszan hullámzó. De inkább az ülő életmód jellemző rá, ennek ellenére farka és szárnyai meglehetősen hosszúak. Szárnyfesztávolsága 22-26 cm, mérete 14-17,5 cm. Feje elég nagy, fekete csőre rövid és vaskos. Ültében gömbölyded, tömzsi, nyaknélkülinek tűnő alakjáról viszonylag jól felismerhető.
Lombelegyes fenyvesekben fészkel leginkább. Elterjedési területén jobbára állandó, de egyes észak-európai fészkelők délebbre vonulnak. Így hozzánk is téli vendégekként érkeznek. Madáretetőinket is meglátogatják, s bár visszahúzódó madarak itt azért megfigyelhetjük őket. Táplálékuk különféle magokból, bogyókból, kisebb részt rovarokból áll.
Nevét méla, fuvolázó hangjáról – a források szerint – éppen a székelyektől kapta. Ez lépett elő magyar tudományos megnevezésévé. Más nyelvjárási nevei is hangutánzó eredetűek: hüpp, hüpmadár, gyöp. De hívják, hívták még rendes piróknak, vörös begynek, gimplinek vagy havasi-pintynek is.
A pintyfélék családjának néhány másik tagja nálunk is védett, ám a süvöltő nem tartozik közéjük. Magyarországon viszont védelmet élvez.
Az énekesmadarak, mint a süvöltő is, gyakran áldozatai a ragadozó madaraknak, ekként jeleníti meg Csontváry Kosztka Tivadar is a Süvöltőt leterítő ölyv című festményén.

Read more...

A természet remekműve

Egy fagyos nap nem igazán lét-eleme az embernek, de még a növényeknek sem. Mégis vannak virágok, melyek ilyenkor bontakoznak ki. Persze nem botanikai különlegességekről, hanem az ablakokon megjelenő jégvirágokról van szó. Szemgyönyörködtető látványt nyújtanak, amint kacskaringósan, ágas-bogas levelezőn tapétázzák ki a hideg ablakszemeket.

A japánok hagyományosan november havát nevezik jégvirág-hónapnak, igaz, újabban már inkább költőik használják e lírai megnevezést. De ismerjük meg behatóbban e fagyosan szép jelenséget, melyhez Kolumbán Laura sepsiszentgyörgyi kémia–fizika szakos tanárnőt hívtuk segítségül, aki rögtönzött előadásában dióhéjban összefoglalta számunkra a jégvirág megjelenésének titkait.

Eszerint a szükséges összetevők: külső részén hideg, 0 ºC alatti, kevéssé szigetelő üvegfelület, meleg vízgőz (mérsékelt páratartalmú levegő a belső térben) és bizonyos meghatározó fizikai környezeti tényezők: hőmérséklet, nyomás.

A folyamat, melynek során ablakunkban muskátli helyett jégvirágok nyílnak, a víz kristályosodásának eredménye. A vízgőz lecsapódik a hideg felületre, lehűl, majd megfagy. Lassan indul, az első kristályok parányi szennyeződések vagy akár a felület apró hibái körül alakulnak ki, később a kristályok növekedésével a folyamat felgyorsul. A fent említett környezeti tényezők változásának eredményeképpen a kristályképződés különböző sebességgel megy végbe, melynek függvényében, lassú képződés esetén szabályosabb, rendezettebb, gyorsan lezajló kristályosodás esetén pedig kevésbé rendezett struktúrák alakulnak ki.

A vízkristályok hatszöges alap-szerkezetűek. Ezt a vízmolekulák közt létrejövő hidrogén-hídnak nevezett másodrendű, gyengébb kötés eredménye. A jégvirágoknak a névadást ihlető kecses alakja az üvegfelület szabálytalanságainak, a rajta lévő apró szennyeződéseknek köszönhető. Ezek befolyásolják ugyanis a jégkristály gócképződését. Az ablakainkat dekoráló jégvirág réteg maga is szigetel, ennek következménye, hogy egy milliméternél vastagabbá csak meglehetősen ritkán növekszik.

Zárómondatért Márai Sándorhoz fordulva: „Nézd a jégvirágot, (…) mennyi képzelőerő, a vonalaknak és a szerkezetnek milyen tökéletes összjátéka leheli ezt a kis remekművet ablakodra!”

Fotó forrás

Read more...

Sztárcsináló: kis fakopáncs

A mai nap sztárja a kis fakopáncs (Dendrocopos minor) lett.

El is törpülhetett volna az érdekesnél-érdekesebb ragadozó madaras élmény mellett Őaprósága, merthogy a mai utunk célja leginkább az élesszemű utonállókként ismert ölyvek és tarsasága számbavétele volt, de nem így történt, mivel nem nagyon volt akit számbavenni.

Hiába a terített asztalként fehérlő végtelensége az Olt menti szántóknak, jó sok napsütéssel világítva, három egerészölyvnél többet nem sikerült megszámlálni. Így minden egyéb faj ami megtisztelő közelségben keresgélte, kopogtatta táplálékát, vagy csettintette, füttyögtette, kárálta énekét dupla figyelmet kapott.

És miután órákig alig történt valami, a találkozás a kis fakopánccsal megugrasztotta az adrenalinszintet, a fotósunkat és a lelkesedésünket. Annál is inkább, hogy premier találkozás volt, és nagy szerencse, hogy sikerült fotókkal dokumentálni.

A kis fakopáncs (Dendrocopos minor) Európa legkisebb harkályfaja (testmérete a nagy fakopáncsénak kétharmada). Farka rövid, csőre meglehetősen gyenge. Ez az egyetlen tarkaharkályunk, amelynek fehérek az alsó farkfedői. Oldala sávozott. Az öreg hímek fejtetője piros (a fiataloknak csak az elülső része), a tojóké fekete.

Elsősorban a lombkoronában táplálkozó madár, rovarokat gyűjtöget a levelek között. A kérget lehántja, ennek következtében néhány egyértelmű nyomot hagy maga után, ami bizonyosan elárulja jelenlétét. A kis fakopáncs a lombhullató erdőket kedveli, főleg azokat, ahol tölgy is van. A gyümölcsösöket, kerteket szintén előnyben részesíti.

Többnyire korhadt fában, egy vastag oldalágban költenek, de alkalmanként egy-egy vékonyabb ágban, törzsben vagy tönkben is. A fészkelőodú bármely magasságban lehet, bár az 1,8 és 3,1 méter közötti magasság a jellemző. Néha mesterséges odút is elfoglal.

Read more...

Sugás: Hóban, fagyban, madarak nyomában

Nos, be kell vallanunk 'gyurgyalag-csapatunk' (melegkedvelő madarakhoz illőn) nem minden tagja vállalta be a fagyos-havas akciót :) Ám, a csapatmunka előnye, hogy mindig kerül valaki, akinek nem nehézség, sőt mondhatni, kedvtelés, ami másunknak (fog)csikorgató ;) Így aztán szolgálhatunk szikrázóan hideg madaras beszámolóval is.
Íme:

a környezet

csuszka csusszan

hihetelen és mégis: első dokumentált
(még távolságtartó:) találkozásunk középfakopánccsal


függeszkedő bolyhos meggyvágó

Read more...

Nyuszi fut a hóban

Közismert, közkedvelt kisállat a nyúl, olyannyira, hogy illendőbbnek tűnik nyuszinak neveznem. Már kisóvodás korban ismerik a gyerekek is: mondókák, versikék, mesék hőse, kifestősök, rajzfilmek kedvelt figurája, játékok, gyermekdalok születtek szereplésükkel. A pimasz Tapsi Hapsi (Bugs Bunny), Marék Veronika kockásfülű nyula, Micimackó Nyuszi barátja, Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdejének „fékezhetetlen agyvelejű” Aromója sokunknak gyermekkori jó barátja. Húsvéti üdvözlet pedig egyszerűen nem készülhet felmasnizott, cuki kis nyuszi-ábrázolás nélkül. Földrajzi nevekben is gyakran megjelenik: Nyulak szigetének nevezték régen a Margit-szigetet, de a világon több más szigetet is illetnek a nyúl megnevezéssel. Az esti égbolton is láthatjuk a Nyúl csillagkép formájában, az Orion szomszédságában.

Népszerűségüket gyakori reklámfigurakénti alkalmazásuk is igazolja. És, szerencsétlenségükre a vadászoknak is egyik kedvenc zsákmányállata. Magyarországon a nyulak vadászatát már IV. Béla 1265. évi oklevele is szabályozta. Romániában egy természetvédelmi jogszabály országos jelentőségű fajjá nyilvánította az üregi és a mezei nyulat is.
Nyulakhoz, tulajdonságaihoz kapcsolódó kifejezésekben, szólásokban, közmondásokban sem szűkölködünk: A gyáva nyúl kifejezés egyáltalán nem szorul magyarázatra, ám a bátor emberre is van nyulas szólás: Nem minden bokorból ugrik fel ilyen nyúl. A nyúlfarknyi történetről is mindenki tudja, hogy hamar véget ér.

A mezei nyúlra rátérve elmondható, hogy Európában, Nyugat-Szibériában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de más helyekre is betelepítették. Jellegzetesen hosszú fülüknek, izzadságmirigyek hiányában, a test hőszabályozásában is fontos szerepük jut. Egy másik feltűnő jegyük az első metszőfogpárjuk, mely a többi fogukhoz hasonlóan folyamatosan növekszik. Talpszőrzetük is speciális: olyanképpen bolyhozott, hogy lehetővé tegye csúszós terepen is a gyors irányváltást, amire ragadozóik előli menekülésük közben bizony szükségük is van.

Közmondásos szaporaságuk annak tudható be, hogy a nőstények már az ellés előtt három nappal ismét fogamzásképesek, továbbá, hogy a vemhes nőstény testében tárolódnak a hím ivarsejtek és ezek végzik a megtermékenyítést, az újabb párzási ceremónia pedig csak kiváltja a petefészekben a petesejtek leválását. Évente 3-4 almot vetnek, az almonkénti nyúlfiak száma pedig általában 2-3. Ezek születésükkor már eléggé önállóak, így az egy hónapig tartó, napi egy esti szoptatáson kívül napközben leginkább magukra vannak.
Sok mezei nyúl a születés helyétől nem távolodik el egy km-nél távolabb, talán ennek a jelenségnek az észrevételéből származik az a közmondás is, mely szerint ’Ahol a nyúl felnevelkedik, ott szeret inkább lakni’.

Az illusztrációul szolgáló példány az Olt partjának Sepsiszentgyörgy közeli szakaszán került lencsevégre, miközben a szántók felé próbált iszkolva felkapaszkodni.

Read more...

Kuvik, a félreértett

Az ember közelében élő bagolyféleként a kuvik meglehetősen rossz hírnévre tett szert: Európa-szerte sokfelé halálmadárnak nevezik, azt tartván róla, hogy amely háznál megjelenik, ott halálesetre kell számítani.

Most már kophatna e babona, mely annak okán fészkelődött olyan mélyen be az emberek tudatába, hogy régebben a halottas házaknál a virrasztás fényei odavonzották a rovarokat, ami terített asztalt jelentett a kuvikok számára. Így ők is rendszerint megjelentek, és jellegzetes panaszos hangjukon szóltak, „kju-vitt”, ezt az értelemkereső emberi fül „ki vidd”-ként értelmezte, amit mindjárt a temetővel kapcsoltak össze.

Ennyi elég is volt a vészes ragadványnévvel való megbélyegzésre, és az ártatlan madár üldözésére. Ezzel a viszonyulással más baglyok is szembesültek az idők folyamán, valószínűleg éjszakai életmódjuk tette őket titokzatos, félelmetes madarakká. A kuvik amúgy – a baglyok többségétől eltérően – nem is folytat kizárólag éjszakai életmódot, gyakran vadászik nappal is.

De nem mindig és mindenhol voltak a bagolyfélék ily kevésre becsülve: az ókori görög kultúrában Pallasz Athéné istennő kedves madaraiként sokkal nagyobb tisztelet övezte őket. A bölcsesség istennőjének szent állatként maguk is a bölcsesség szimbólumai voltak, és a kor pénzérméin szerepeltek. A kuvik tudományos neve – Athene noctua – is erre utal. A baglyok ókori görögországi jólétére jellemző, hogy háborítatlan létüknek köszönhetően közmondásosan elszaporodhattak: a „baglyot vinni Athénba” mondás ugyanazt fejezi ki, mint a „Dunába vizet hordani”.

Nevére visszatérve, az első források más bagolyfélékkel együtt „éjjel járó madárként” emlegetik. A kuvik megnevezés hangutánzó eredetű. A már említett halálmadár névvel is sűrűn illették, de nevezték még közönséges éjbagolynak, verebi csuviknak, kujimadárnak, gurgulyabagolynak és a kedvesen hangzó pótyiknak is. Ez utóbbi megnevezés eredete ismeretlen, de számomra jól passzol a madár – bagolyhoz képest – apró termetéhez: hossza 20–25 cm, testtömege pedig 110–220 gramm.

A rendszertanilag bagolyfélék családjába tartozó kuvik Európa nagy részén, de Ázsiában és Afrika északi részén is honos: élőhelyét tekintve inkább a nyílt térségeket kedveli. Fészket nem épít, 5–7 tojását a költésre használt faodvak, padlások puszta aljzatára rakja. Ezekből 25–28 napi kotlás után kelnek ki a négyhetes korukban kirepülő fiókák. Táplálékul nagyobb rovarokat, apró emlősöket, ritkábban békát, gyíkot is zsákmányolnak. Más bagolyfélékhez hasonlóan az élelem meg nem emésztett részeit (szőrök, csontok, kitinvázak) a kuvik is kiöklendezi, ezt nevezik bagolyköpetnek. A faj Romániában és Magyarországon is törvényes védelmet élvez.

Read more...