Bár a virágokról, virágzásról először az ébredés évszakára, a tavaszra asszociálunk, azért a nyár is bőven ellát szirom-szépségekkel, sőt az ősz sem hagyja magát, így erdőn, mezőn járva szeptember-októberben sem maradunk vadvirágok látványa nélkül. Ezek egyik legjellemzőbbike, az őszi kikerics, mely szétterülő rózsaszínes-lilás szőnyeggel borítja nedvesebb rétjeinket, így számossága okán is sokak által ismert.
Magasabb vidékeken szinten eléggé gyakori, mégsem annyira közismert a fecsketárnics (Gentiana asclepiadea). Lilás-kékes virágaival az őszi színpalettát ő is az egyéb tárnicsfélék, a bánáti és kárpáti sáfrányok, a szilva, a szőlő, a kökény által festett irányába tolja el.
S valóban őszi virágként üdvözölhetjük, mert ugyan augusztusban már virágozni kezd, mégis a szeptemberi tájképet gazdagítja legbőségesebben, és még októberben is kéklik-lilálik.
Rendszertanilag más, nálunk is előforduló más tárnicsfékkel együtt a fecsketárnics a tárnicsfélék családjának Gentiana nemzetségébe tartozó faj. Közeli rokonai például a szintén lilás-kék színű kornistárnics, kígyótárnics vagy a pompás tárnics, de a sárga tárnics is. Romániában ez utóbbi faj védett is, miközben a fecsketárnics nem, viszont Magyarországon neki is ilyen státusza van.
A fecsketárnics akár egy méterre is megnövő, gyakran csoportosan megjelenő hajtású évelő növény. Meghajló karcsú szárain sűrűn, átellenesen álló, tojásdad-lándzsás alakú, kerek vállú, kihegyezett csúcsú levelek vannak. Ezek közül a felsők hónaljában magányosan vagy 2-3-asával nyílnak lilás-kék, belül öt világos csíkkal és vörös pettyezéssel ékes virágai.
A tárnicsok régebben megbecsült gyógynövényeknek számítottak: a legenda szerint a kígyótárnics Szent László nyila által kijelölve lett a pestis gyógyszere, a fecsketárnics gyökeréből készült az enciánsnapsz néven ismert gyomorkeserű, de más tárnicsféléket is használtak ekképpen, az 1759-es Orvosi Könyvetske pedig sebek tisztítására tartotta alkalmasnak.
A német eredetű ’enciánkék’ szavunk is tárnicsfélékre utal, bár láthattuk, hogy sárga, de akár fehér virágú fajok is vannak. A kifejezés ’encián’ előtagja a nemzetség fajainak tudományos nevéből a ’Gentianá’-ból származik, mely a maga során, Gentius illír király nevére vezethető vissza. A magyar megnevezés ’fecske’ előtagja a növény leveleinek kedves vándormadarunk szárnyai alakjának hasonlóságára utal. Tárnics szavunk pedig először 1803-ból adatolható és ismeretlen eredetű, bár egyes vélemények szerint a ’borzadás, rettegés’ jelentésű szerb-horvát’ trnc’-ből származtatható, a nyelvérzék pedig a ’tár’ igére asszociál róla.
Egyéb ismert régies, népi megnevezései az egyes tárnicsféléknek: tátinc, encia, kék gyűszűvirág, danciagyökér, keserűgyökér, Gentius király füve, Szent László füve (kígyótárnics), epefű, keresztes fű, kígyófű.
Read more...
