Ilyen a természetünk: lepke

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lepke. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 10., csütörtök

Meglepke

Se túl borús, sem annyira derűs reggelen, hogy napfényen táncoló pillangón járhasson az eszem: ő volt az erkélyen. Pilledt mozdulatlan tűrte a fotózást, mintha nem hogy táncnyi, de még szárnyitogatásnyi energiája sem volna. Kattogtattam. Ilyen volt, mielőtt lenge lepkéül mégis tovaszállt.

Határozókban rezedalepkeként (Pontia daplidice) azonosítottam, aztán hamar kiderült, csaknem azonos vele a keleti rezedalepke (Pontia edusa), mely talán valószínűbben fordul elő minálunk. Egy évben márciustól októberig kettő-négy nemzedékük repül, így szeptemberben ez egy harmadik-negyedik generációs egyed lehetett. Nevéhez illőn a rezeda a kedvence, ám más keresztesvirágúakat is látogat. Nem ritka, nem védett, ám szép meglepetés így tömbházerkélyen.

2014. július 2., szerda

Nyári délután a Vadas-tetőn

Hétvégi napsütéses délután kerekedtünk fel a Vadas-tetőre. Tudtuk, hogy élmény lesz, mert szép hely csodás természeti tájjal és jó emberekkel (Vadas Cserkésztábor és Erdei Iskola működik itt).

A felvezető köves, kacskaringós utat az autónk bánhatja, de a lassú zötykölődés előnyeként nemcsak a panorámában gyönyörködhetünk, hanem útszéli érdekességek is szembetűnhetnek, így, hogy nem suhanunk sebesen el mellettük.

Mi ezekre pattantunk ki:

a méretével és formájával is lenyűgöző, ám ugyanakkor mérgező sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora)

az eddig nem sűrűn talált, most annál gyakrabban látott piros madársisak (Cephalanthera rubra)

Aztán a tetőn kávé után és fincsi pánkó előtt, gombásztunk, szamócáztunk (hihetetlen is, hogy fotografálatlan maradt) madarásztunk, nézelődve sétáltunk, olykor figyelmesen kapaszkodva mászkáltunk :) Képekben ilyen volt:

barázdabillegető (Motacilla alba) fiát vezeti

lepkékből is több faj repült, ezek kerültek lencsevégre:

fehéröves szénalepke (Coenonympha arcania)

szárnyait bontogató csüngőlepke (Zygaena sp.)

a rovarvilág egy kevésbé kecses, de nem kevésbé látványos képviselője,
a közönséges nünüke (Meloe proscarabaeus) ujjbegyre s ebben a pózban pedig ugyancsak lencsevégre került

a rezesnél sokkal-sokkal szebb jelzőt érdemlő rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum)

mosolygó foltos ujjaskosbor (Dactylorhiza maculata)

aztán az erdőszélen következett a nap sztárja:

a kereklevelű körtike (Pyrola rotundifolia).

Izgalmas volt, hiszen némelyikünk most látott körtikét először. El is varázsolt virágainak rejtett kellemével. Ahhoz képest, hogy telepeket alkotó növényfaj, mi egyetlen tövet találtunk.

2013. augusztus 23., péntek

Nyárutón látható

Mielőtt, adysan, a Nyárból az Őszbe szállva állnánk meg, merítkezzünk augusztus végtelenségében, dússágában, színeiben, pompájában:

az egymagában családot alkotó faj: virágkáka (Butomus umbellatus) zengőléggyel

napfényszegte felhők

a tápláléktárolás nagymestere, a tövisszúró gébics (Lanius collurio)

ejha, mit nem virágzott ez az aszat... nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia)

a sokak által kolibrinek nézett kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum)

békászó sas (Aquila pomarina)

romániai védelméről többet itt

nyírfa csücsköslepke (Thecla betulae)

c-betűs lepke (Polygonia c-album)

kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) a Hammas-lápban

blazírtan emészti a rovarokat és közben csodaszép

a Háromszék vízpartjaira, erdőszéleire oly jellemző Teleki-virág (Telekia speciosa)

2013. május 14., kedd

Májusi vasárnap Székelyföldön

Az ezer színben, formában és fényben pompázó májusi természet útra csalogatott, és gazdagon el is látott élményekkel, mi pedig továbbadjuk az ezekből font benyomásfűzért.

Első alkalommal kerestük fel Erdőfülén a csillagos nárciszáról híres Kankóskertet. Telefonos segítséget is implikáló kószálásunk közben őket láttuk:

nyári hérics (Adonis aestivalis)

agárkosbor (Orchis morio)

kinek szirmai eldöntik, hogy szeret vagy nem szeret:
réti margitvirág (Leucanthemum vulgare vagy Chrysanthemum leucanthemum)

a táj Erdőfüle fölött, amikor épp ellenkező irányban jártunk, mint ahol a Kankóskert rejtőzik :)

gyepes nőszirom (Iris ruthenica) ölelésében

tarkalepke (Nymphalinae) kakukkfűvel (Thymus sp.)

Végül egy helybéli fiú, teljesen magától értetődő segítőkészséggel, elkísért a helyszínre.
Köszönjük, Gábor Tibor Csaba!

a Kankóskert nevet a nárcisz népies nevéről, a kankósvirágról kapta a hely

a védett csillagos nárcisz (Narcissus stellaris) réti boglárkával (Ranunculus acris)

a színek varázsán, az illatok bódulatán túl, a hangélményről balról búbos banka, jobbról kakukk gondoskodott

következő megállónk a Homoródszentpáli Madárpihenő volt,

ahol természetesen már inkább a madaras élmények domináltak

itt nem csak auditíve, de képileg is fogadott a kakukk (Cuculus canorus), méghozzá szokatlanul közelről

ez a három fekete gólya (Ciconia nigra) az eddig látottakhoz képest bizony tömegjelenet számunkra

volt persze fehér gólya (Ciconia ciconia) is

az állandó jelenlét: szürke gém (Ardea cinerea)

inkább csak a hangja árulja el az apróka rejtőzködőt:
cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus)

hattyúk tavának jövő nemzedéke: bütykös hattyú (Cygnus olor) tojó a fiókáival

Végül Székelyudvarhelyen, ahol éppen a városnapok zajlottak, a Mokka kávézóba tértünk be, visszaszolgáltatandó az onnan kölcsönkapott, Patrick Leigh Fermor: Erdők s vizek közt könyvet, melyet jó szívvel ajánlhatok az utazások, a természet, a történelem, Erdély és Magyarország és az itt élők iránt érdeklődőknek.

2013. március 11., hétfő

Kakasmandikós, rókalepkés tavaszérkezés Háromszéken

Ma délelőtt már Sepsiszentgyörgy tavaszi csodával ajándékozott meg: egy nagy rókalepke (Nymphalis polychloros) libbent szemünk és a kamera lencséje elé:

Aztán délután Mikóújfalu, borvíz ellátmány beszerzése, kis Hatod alji séta s máris megvan a tavasz újabb jele, színe, üzenője, a kakasmandikó (Erythronium dens-canis).

Előbb csak alig bimbózó példány kandikált az avarból,

aztán kitartó keresés nyomán ráleltünk Háromszék legkinyíltabb kakasmandikójára :)

Az élmény teljességéért, rögtön egy fehér változatra is rábukkantunk:

A borongó ég ugyan a fotózást megnehezítette, ám a szemerkélő eső nem szegte kedvünket, sőt koronázása képen az idei első kakasmandikós találkozásunknak, a búcsúzó nap sugarai szivárványt íveltek cseppjein.

2013. március 9., szombat

Tavaszi elsők

Mai erdei túránk célja a tavasz hírnökeként ismert hóvirág megkeresése volt Sepsikőröspatak környékén. Őt nem találtuk meg, de néhány más kora tavaszi növényből összeállt az idei első vadvirágcsokrunk: