A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gomba. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gomba. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 9., hétfő

Az erdők nőnapi virágai

Stílusosabb lett volna tegnapra megírni, de szépségükből mára sem veszítettek a Kálnok fölötti erdő virágai. Tegnapi sétánk igazolta, áprilisnak tulajdonított szeszélyességű márciusunk fagyos éjszakáival sem késztette meghátrálásra a növényvilágban az egyre dúsabban sarjadó életet, talán csak némi óvatosságra.

Pirosló hunyorral (Helleborus purpurascens) már lépten-nyomon találkozni mindenfelé, úgy tűnik sokszor szerepeltettük is már, mégis szívtelennek érezném kihagyni.

Más kora tavaszi virágok azért visszafogottabban furakodnak elő, van kikért már-már kutatómunkát :) kell végezni erdőszélen, patakparton. Végül meghálálja/megelégeli keresgélésünk egy kis jólfésült erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica).

Berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) még csak leveleit bontogatja

Viszont, bár csak egyecskét, kicsikét, de találtunk virágzó bársonyos tüdőfüvet (Pulmonaria mollis) is
Köves útszegély és kedély egyaránt vidámít a martilapu (Tussilago farfara) élénksárgája

Az avar alól virágoknál színesebben kukkantanak ki a (valószínűleg) osztrák csészegombák (Sarcoscypha austriaca)

napfényfürdőző spóratokok

a fűzfabarkát már említettük? :)

Read more...

2014. január 31., péntek

Az Év állatai, növényei 2014-ben

Egy-egy faj nagyobb közönség előtt bemutatkozása, megismerése, védelmének fontossága és hasonló elgondolások alapján különböző egyesületek megválasztják az adott év állat-, illetve növényfaját.

Így 2014-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Magyarország nemzeti madarát, az egyesület jelképét, a túzokot (Otis tarda) választotta az Év madarává.

Magyarországi botanikusok és természetvédők kezdeményezésére, az általuk javasolt fajok közül a nagyközönség végső döntése nyomán az Év vadvirága a szibériai nőszirom (Iris sibirica) lett.


A Magyar Haltani Társaság honlapján lezajlott szavazáson a, mind Magyarországon, mind Romániában fokozottan védett, magyar bucó (Zingel zingel) nyerte el a 2014. év hala címet.

Az Év fája pedig a mezei juhar (Acer campestre) lett az Országos Erdészeti Egyesület kezdeményezte szavazáson.

A Magyar Rovartani Társaság a földi poszméhet (Bombus terrestris L.) jelölte ki a 2014-es év rovarává.

Az Év hüllője a mocsári teknős (Emys orbicularis) lett.

Gombák közül pedig a mezei szegfűgomba (Marasmius oreades) kapta az Év gombája címet.

Read more...

2013. november 12., kedd

Erdőn, tavon

Hétvégén A Homoródszentpáli Tavaknál jártunk és utunk Erdővidék rengetegén, a Hatodon keresztül vezetett.

A bükkös legélénkebb színfoltja a szamócalevél volt:

ám üdén zöldellt a moha is:

sötétebb zölddel vonalazza a tájat a téli zsurló (Equisetum hyemale):

de igazán sötét a trombitagomba volt (Craterellus cornucopioides) (ehető):

életmódja olyan, amilyen, de színe csodás az erdei ganéjtúrónak (Geotrupes stercorosus):

''jobb családból való'' nála a katica:

az aszat lágysága:

napfényjáték pázsitfűfélékkel:

kinyújtózás:

 a legkeletibb tavon fészkelő bütykös hattyú (Cygnus olor) család:

vonulás közben megpihenő nagy bukók (Mergus merganser) egy másikon:

Read more...

2013. október 15., kedd

Őszi virulók és rejtőzködők

Van olyan ősz, amit nyárrajongóként is lehet szeretni és az elmúlt hétvégén éppen ilyen volt: napsütéses. Fel is kerekedtünk a Kálnok fölötti erdőbe, főként gombákra hangolódva. De végül az egyikőjük tövében, az avar alatt megbújó foltos szalamandra (Salamandra salamandra) lett a nap sztárja.

Mielőtt az erdőbe és gombákba mélyedtünk volna, a domboldalban őszi kikericsekkel (Colchicum autumnale) együtt  simultunk a napfényhez.



Az erdő sűrűje meg már csak szűrt fényt engedett hullni a bánáti sáfrányra (Crocus banaticus).




Ilyen varázslatos hangulatban nem csoda, hogy tánca perdülnek boszorkányok, léptük nyomán körkörösen gomba terem. Itt éppen szürke tölcsérgomba (Clitocybe nebularis vagy Lepista nebularis).



Gombaforma: a közönséges vagy erdei csillaggomba (Geastrum fimbriatum). Csak megnézni, nem megenni! Az ehetőket nem fotografáltuk, megettük :)



A foltos szalamandra volt már blogunk szereplője, azt ott olvashatókon kívül következzen néhány érdekesség a képek körítéséül.


Névadó foltozottsága minden egyeden más-más mintázatot hoz létre lehetővé téve, az akár egyedi megkülönböztetést is, és a gyakori sárga mellett olykor vörös is lehet. Ezek az élénk színek mérgező voltára hívják fel a figyelmet: bőre olyan váladékot termel, mely nyálkahártya-gyulladást és a szem irritációját okozza. Tehát szalamandra fogdosás után sürgős a kézmosás.


Jobbára éjszakai és szárazföldi életmódot folytat. Nappal rejtekhelyre húzódik vissza, vizeket inkább csak elevenszüléssel világra hozott lárváinak lerakása miatt keresi fel. Nappalra és télire védett helyre, fák gyökere közé, üregekbe, hasadékokba húzódik vissza, éppen így október tájt.


A szalamandrákkal való találkozás a különös látvány élményén kívül azért is öröm, mert jelenléte és állományának nagysága élőhelyének - kisebb patakok szelte lombhullató erdők - természetes, tiszta állapotát jelzi.


A kétéltűek osztályán belül, a farkos kétéltűek rendjének szalamandrafélék családjába tartozó faj Romániában és Magyarországon is védett.

Read more...

2013. szeptember 29., vasárnap

Terítéken a gomba: Nagy őzlábgomba

Szeptember őszies, esőzős időjárással érkezett hozzánk. Sirathatjuk is a tovatűnt nyár tündöklőn napfényes melegét, de meg is élhetjük az őszülő természet gazdag, termékeny szépségét. Úgy is, hogy borúra következő langyos napokon felkerekedünk s erdő, mező gombavilágát számba véve kosarunkat finomságokkal megrakjuk. Ilyen ideális időjárási viszonyok közt, még csak fel sem kell kelnünk pirkadatkor, gombászáshoz illőn, hogy eredményes legyen kirándulásunk. Mi is déli órákban értünk fel a Vadas-tetőre, s bár az elsők, akikkel találkoztunk azzal fogadtak, a környéken több a gombász, mint a gomba, mégis egy-két órányi járkálásunk során megtelt, a kosárnál kevésbé stílusos, de a feladatnak többé-kevésbé megfelelő, vászonszatyor.
Legnagyobb számban nagy őzlábgombát (Macrolepiota procera) lehetett találni, de ezt aztán helyenként oly mennyiségben, hogy akár teljes boszorkánykörnyit is felszedhettünk. Boszorkánykörnek azt a gombák alkotta kört nevezik, melyet, régi hiedelem szerint, boszorkányok éjjeli táncainak nyomán kinőttek gombák hoznak létre. Valójában a gombák szaporodási módjához van köze.
A kalaposgombák rendjének csiperkefélék családjába tartozó nagy őzlábgomba vidékünkön, de másutt itt egyik legismertebb, legkedveltebb gombafaj. Sok más, nehezen összetéveszthető gombával ellentétben kezdő gombászok számára is viszonylag könnyen felismerhető és – nevéhez illőn – van annyira méretes, hogy tapasztalatlanabb szemek is felfedezzék. Mégis előfordulhat olykor, hogy a mérgező párducgalócával (Amanita pantherina) vagy az ehető piruló őzlábgombával (Chlorophyllum rhacodes vagy Macrolepiota rachodes) tévesztik össze.
A fiatal példányok dobverőre emlékeztetnek, a felnőttek kalapja már ernyőszerűen szétterül. Ez utóbbi formájára utal „ernyőgomba” népi neve, de más nyelvek névadóit is megihlette: angolul például „parasol mushroom”-nak, vagyis napernyő gombának hívják. Népi nevei közül Zsigmond Győző Népi gombászat a Székelyföldön című munkája a következőket is említi: fenyőaljgomba, kígyókalap, gyűrűsgomba, kalapgomba, őzgomba, ülügomba.
Kalapjának átmérője és tönkjének magassága egyaránt elérhetik az akár 30 centimétert is. A kalap barnás bőre, a csúcs kivételével, pikkelyekre szakadozik fel. Fehér lemezei sűrűn állnak, nem érintik a tönköt, mely üreges, karcsú és barnán mintázott, bizonyára innen az őzláb megnevezés. Kislányokkal gombászva elképesztő, mennyire magától értetődő számukra, a tönkről lehúzható gallér gyűrűként való felpróbálása. Szaprofitaként, azaz korhadékbontóként, sokféle élőhelyen megtaláljuk: legelőktől erdőszéleken át az erdők mélyéig. Időnk is van még bőven gyűjteni, hiszen májustól kezdődően akár novemberig terem.
2012-ben a Magyar Mikológiai Társaság a nagy őzlábgombát választotta az év gombájának. A gombafogyasztással kapcsolatban néhány szabályt fontos betartani: csak friss, szakértők által ellenőrzött gombát együnk meg, estére és nagy mennyiségben lehetőleg ne fogyasszuk.

Read more...

2013. szeptember 8., vasárnap

Őszülő Vadas-tető

Még néhány fecskét látni így Fecskehajtó Kisboldogasszony napján (szeptember 8.) az őszülő Vadas-tetőn. Napsütés, szél, szárazság, csend, s mégis újra elvarázsolt a táj.


  Pár perc alatt megtelt a gombás kosár is, került  bele:


 nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera)

  pikkelyes pöfeteg (Calvatia utriformis)

s még volt idő egy kis gombás-bábozásra is.

Volt makk, nincs makk:



Valami készülőben van itt, hisz lassan-lassan:

sárgul-barnul

piroslik 

feketedik

lilul-kékül a táj.    
 
  
"Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van."
(Juhász Gyula: Szeptember aranya)

Read more...

2013. március 9., szombat

Tavaszi elsők

Mai erdei túránk célja a tavasz hírnökeként ismert hóvirág megkeresése volt Sepsikőröspatak környékén. Őt nem találtuk meg, de néhány más kora tavaszi növényből összeállt az idei első vadvirágcsokrunk:
 

pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)



erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica) - mifelénk kék ácika avagy a kék mogyoróalj

martilapu (Tussilago farfara)

... s hogy ez még csak a kezdet az alábbi fotók is bizonyítják:


Aztán egy  cinkék dalától hangos erdőrészen rátaláltunk a mogyoróbokor (Corylus avellana) apró kis termős virágjaira is:



A barnás s még hóillatú avaron pompás színével hívta fel magára a figyelmet a csészegombák (Pezizaceae ) családjának egyik képviselője:

Sétánk végén még lencsevégre akadt a vörhenyes nappali-araszoló (Archiearis notha):



Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP