Átmenetek szépségei

Bár Háromszéken még mindig kérlelhetetlenek a mínuszok, a tavasz jeleinek elszánt keresőiként apró titkokra, csodás biztatásokra bukkantunk. Az erdőszélek északi és déli oldalai, mint két külön világ: előbbi a tél engesztelhetetlen fehérségébe burkolózva, míg utóbbi éles, valamiképp mégis lanyha napsütésben nyújtózva éli februári napjait. S meglepetéseket természetesen a tavaszias oldal rejteget. Illetve tár fel, ha eltökélten nyomozunk utánuk. És valóban lépésről-lépésére kutatva leltünk csupán kora tavaszi virágra:

  

 az év legszebb pirosló hunyorára (Helleborus purpurascens),  :)

majd a legkinyíltabbra,

aztán a legelszántabb kakasmandikóra (Erythronium dens-canis)

A farkasboroszlánnak (Daphne mezereum) már-már illendő is nyílnia ilyentájt, így szépen hozzá is látott feladatához,

mint ahogy a fűzfák is a sajátjukhoz.

Jártunkban keltünkben madaras élményben, meglepetésben is volt részünk:

télen nem jellemző, hogy tájainkon nagy kócsaggal (Ardea vagy Egretta alba) hozna össze sorsunk,

az uráli bagoly (Strix uralensis) már nem szokatlan az évszakban,

viszont nem is egy túl gyakran nappal szem elé kerülő madár,

téli madárvendégek mifelénk a süvöltők (Pyrrhula pyrrhula), akiknek szépsége és lágy hangja feledteti, hogy ők nem a tavasz hírnöke

ugyancsak télidőben valószínűbb, kivált emberközelben, erdei fülesbagollyal (Asio otus) találkozni.

februári tavaszias fényjátékok

Read more...

Ha november, akkor erdei fülesbaglyok

Számunkra legalábbis egyértelmű a kapcsolat: hiszen a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület által 2009 óta szervezett telelő erdei fülesbaglyok (Asio otus) szinkronszámlálásán az előző évekhez hasonlóan részt veszünk idén is. És mert számos füles novembertől kezdődően választja a települések fáit téli szálláshelyül, ekkor indul a számlálásuk és ezért baglyos hónap számunkra a november.

Fölöttébb enyhe őszutón azt hihettük volna, még a fülesek nem húzódtak be az erdőből. Rendszeresen felmért helyek közül ez igaznak is bizonyult Kökös és Uzon tekintetében, ám Sepsiszentgyörgyön az olykor mesteri rejtőzködés ellenére, sok telelő fülesbagoly számláltatott meg.
Legtöbbjük aluszékonyan tűrte a számbavételt, némelyek azonban kíváncsian, morózusan, gyanakvóan tekintettek vissza az őket kémlelő fotósra:

Read more...

Bagolyfák

A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület már ötödik éve koordinálja a romániai telelelő erdei fülesbaglyok felmérését. 2010 óta mi is részt veszünk a felmérésben meglátogatva Sepsiszentgyörgy, Uzon, illetve Kökös általunk is ismert bagolyfáit. Vagyis az olyan településeken található fákat, melyeket az erdei fülesbaglyok (Asio otus) téli szálláshelyül használnak.

Ezek a baglyászós napok november végén kezdődnek és márciusig tartanak. Ebben a periódusban felkerekedünk és az ismert bagolyfákon megszámláljuk az erdőkből azokra télire behúzódó füleseket.

Akik rejtőzködésből kitűnőek, hiszen még akkor is nehezen fedezhetőek fel az ágak közt, ha már tudjuk, hol keressük őket. Általában békésen szunnyadoznak, mígnem ők is felfedezik, hogy ezek az emberkék tovább ácsorognak a fák alatt, mint az megszokott. Ekkor nagy narancssárga szemeikkel álmosan ránk pislognak, majd éberebben, fejüket forgatva lesnek ők is utánunk.

Egyes közismerten bagolyfás helyeken kedves élmény, amint érkezésünkre, nézelődésünkre reagálva az ott lakók már tudják/sejtik, mi járatban vagyunk, és adják is hírül a baglyok jelenlétére, viselkedésére vonatkozó infókat.

Vidékünkön a napokban a mesebeli hangulatot idéző zúzmarás fák is vonzák a tekintet:

Read more...

Bagoly lesen

Ma délben ejtettük meg a havi esedékes telelő erdei fülesbagoly-szinkron februári részét: az Uzoni bagolyfához látogatva két nagyon rejtőzködő fülest találtunk csak. Ám bagoly meglepetés nélkül a nap nem telhetett el: estére ablakunk előtt tette tiszteletét egy füles. A tömbház falának hosszanti repedésében denevérek tanyáznak, talán éppen vacsorára érkezett...

Tádám:

Read more...

Bagolyfák Kökösön

A kökösi református lelkésznek köszönhetően újabb bagolyfákra leltünk. Fel is kerekedtünk hát tegnap egy kis "helyszínelésre" és a falu központjában lévő egyik hársfán el is kaptunk két szunnyadozó erdei fülesbaglyot (Asio otus).

A lelkész elmondása szerint fülesék még a református templom kertjében lévő tuját és lucfenyőket, valamint a református temetőben álló lucfenyőket is használják téli szállásként.

Háromszék harmadik, általunk ismert bagolyfás helyszínének megtalálása után, elhatároztuk, létrehozzuk Kovászna megye bagolyfás térképét. Hogy ez minél pontosabb, bővebb, informatívabb lehessen, kérünk mindenkit, jelezze az általa ismert bagolyfákat. Köszönjük.

Read more...

Telelő erdei fülesbaglyok

Úgy tél nem telhet el, hogy látogatásunkat ne tegyük, az erdei fülesbaglyok téli szállásánál. Már több éves hagyománya van ennek a látogatósdinak... először a Milvus felhívására válaszolva, kerekedtünk fel, azután már saját kedvteléstől indíttatva... mert aki rákap erre azt leszoktatni alig lehet... hisz ha madárfotózásra adtad a fejed, ilyen lehetőséget kihasználatlanul hagyni képtelenség ... nyugodtan ül, nem kell becsalogatni, beetetni, az összes fotózási beállítást lazán végig ücsörgi...  csak a temperamentumuk változó, egyesek  ádáz tekintettel, kihegyezett tollfülekkel követik mozdulatainkat, mások meg unott ábrázattal nyugtázzák jelenlétünket. A fotózás mellett a leltár is elkészült: 4 bagoly az idén ismét az uzoni bagolyfát választotta telelőhelyül. 

Read more...

Kuvik, a félreértett

Az ember közelében élő bagolyféleként a kuvik meglehetősen rossz hírnévre tett szert: Európa-szerte sokfelé halálmadárnak nevezik, azt tartván róla, hogy amely háznál megjelenik, ott halálesetre kell számítani.

Most már kophatna e babona, mely annak okán fészkelődött olyan mélyen be az emberek tudatába, hogy régebben a halottas házaknál a virrasztás fényei odavonzották a rovarokat, ami terített asztalt jelentett a kuvikok számára. Így ők is rendszerint megjelentek, és jellegzetes panaszos hangjukon szóltak, „kju-vitt”, ezt az értelemkereső emberi fül „ki vidd”-ként értelmezte, amit mindjárt a temetővel kapcsoltak össze.

Ennyi elég is volt a vészes ragadványnévvel való megbélyegzésre, és az ártatlan madár üldözésére. Ezzel a viszonyulással más baglyok is szembesültek az idők folyamán, valószínűleg éjszakai életmódjuk tette őket titokzatos, félelmetes madarakká. A kuvik amúgy – a baglyok többségétől eltérően – nem is folytat kizárólag éjszakai életmódot, gyakran vadászik nappal is.

De nem mindig és mindenhol voltak a bagolyfélék ily kevésre becsülve: az ókori görög kultúrában Pallasz Athéné istennő kedves madaraiként sokkal nagyobb tisztelet övezte őket. A bölcsesség istennőjének szent állatként maguk is a bölcsesség szimbólumai voltak, és a kor pénzérméin szerepeltek. A kuvik tudományos neve – Athene noctua – is erre utal. A baglyok ókori görögországi jólétére jellemző, hogy háborítatlan létüknek köszönhetően közmondásosan elszaporodhattak: a „baglyot vinni Athénba” mondás ugyanazt fejezi ki, mint a „Dunába vizet hordani”.

Nevére visszatérve, az első források más bagolyfélékkel együtt „éjjel járó madárként” emlegetik. A kuvik megnevezés hangutánzó eredetű. A már említett halálmadár névvel is sűrűn illették, de nevezték még közönséges éjbagolynak, verebi csuviknak, kujimadárnak, gurgulyabagolynak és a kedvesen hangzó pótyiknak is. Ez utóbbi megnevezés eredete ismeretlen, de számomra jól passzol a madár – bagolyhoz képest – apró termetéhez: hossza 20–25 cm, testtömege pedig 110–220 gramm.

A rendszertanilag bagolyfélék családjába tartozó kuvik Európa nagy részén, de Ázsiában és Afrika északi részén is honos: élőhelyét tekintve inkább a nyílt térségeket kedveli. Fészket nem épít, 5–7 tojását a költésre használt faodvak, padlások puszta aljzatára rakja. Ezekből 25–28 napi kotlás után kelnek ki a négyhetes korukban kirepülő fiókák. Táplálékul nagyobb rovarokat, apró emlősöket, ritkábban békát, gyíkot is zsákmányolnak. Más bagolyfélékhez hasonlóan az élelem meg nem emésztett részeit (szőrök, csontok, kitinvázak) a kuvik is kiöklendezi, ezt nevezik bagolyköpetnek. A faj Romániában és Magyarországon is törvényes védelmet élvez.

Read more...

Hóborított Rétyi Nyír

Egyik kedvenc helyünket, "Háromszék Szaharáját" is hóval borította be a tél, az itt lakó tündérek s manók is téli álomba merültek, így a tájat csend lepi be. Csak a szél fütyülése, s néhány madár éneke szakítja meg néha ezt a határtalan csendet.

Hótól s hidegtől nem rettegve jártunk-keltünk szombat délelőtt a hóval lepte tájon, csodálva az elénk táruló fehér és kék színkavalkádot.

Nyúlaknak csak nyomukra bukkantunk, viszont ismét volt szerencsénk találkozni az uráli bagollyal . Persze most sem állt a szerencse az oldalunkon, és csak távoli fotók készülhettek róla. Bár a fotósok mindent megtettek, osontak, lapultak, s kitartóan követték őt jó hosszú időn át, mégis csak az alábbi pár fotó készült.

Read more...