Színek és évszak

A tavasz színessége mellett nem kell külön érvelni, csupán meglátni kell, az olykor rejtettebb árnyalatokat.

Mint például ennek, a még alig éledező gyepben is remekül elrejtőző fekete kökörcsinnek (Pulsatilla pratensis var. nigricans) a liláját.

Ami egészen másmilyen, mint az ugyancsak boglárkafélék családjába tartozó, Kovászna megyében védett erdélyi májvirágé (Hepatica transsilvanica), amire szegényesen ismét csak lilát tudunk mondani.

Az ugyancsak megyei védettségű kakasmandikók (Erythronium dens-canis) rózsaszínjének árnyalatait is hosszasan leltározhatnánk.

A kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia) törékeny kékeslilája is finomítja a kékség fogalmát.

Az ibolya (Viola sp.) meg - cseppet sem szerénykedve - egyenesen meghatározza a lila általa viselt árnyalatát.

Veronika perzsaságát (Veronica persica) még rejtegetheti, de kéksége tagadhatatlan.

Miután az ujjas keltike (Corydalis solida) színeként a bordónál állapodtam meg,

nem tudtam minek nevezhetném a hunyorét (Helleborus purpurascens), ám legyen, mit neve mond: pirosló.

Még csupán egy kis tartományában barangoltunk a színspektrumnak s máris micsoda színpompa. Hát ha majd a lepkék következnek? Beígérhető egy valódi színkavalkád :)

Read more...

Ha november, akkor erdei fülesbaglyok

Számunkra legalábbis egyértelmű a kapcsolat: hiszen a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület által 2009 óta szervezett telelő erdei fülesbaglyok (Asio otus) szinkronszámlálásán az előző évekhez hasonlóan részt veszünk idén is. És mert számos füles novembertől kezdődően választja a települések fáit téli szálláshelyül, ekkor indul a számlálásuk és ezért baglyos hónap számunkra a november.

Fölöttébb enyhe őszutón azt hihettük volna, még a fülesek nem húzódtak be az erdőből. Rendszeresen felmért helyek közül ez igaznak is bizonyult Kökös és Uzon tekintetében, ám Sepsiszentgyörgyön az olykor mesteri rejtőzködés ellenére, sok telelő fülesbagoly számláltatott meg.
Legtöbbjük aluszékonyan tűrte a számbavételt, némelyek azonban kíváncsian, morózusan, gyanakvóan tekintettek vissza az őket kémlelő fotósra:

Read more...

Az Erzsébet park madarai

A Madarak és Fák világnapjának a megünneplése alkalmából,  madárfajokat ismertető és népszerűsítő pannót avattunk az Erzsébet parkban. A pannón a parkban előforduló leggyakoribb fajok sorakoznak, Zsoldos Márton illusztrációi formájában, a tervet Kolumbán Hanna készítette, az ötlettel a Gyurgyalag csapat jött. Az anyagi hátteret a Sepsiszentgyörgy Önkormányzata, a Vadon Egyesület és a Fundamentum Egyesület teremtette elő. 

Köszönjük, hogy megvalósult!

A Székelyhon oldalon megjelent cikk az eseményről ITT olvasható.

Read more...

Kökörcsinek lilája és más tavaszi részletek

Sepsiszentgyörgy közelében, valószerűtlenül nyárias márciusi napsütésben, juhok taposta domboldalon fekete kökörcsinekre (Pulsatilla pratensis var. nigricans) leltünk ma. Bár csak pár négyzetméternyi területen és csupán néhány tíz tövet találtunk, amelyek némelyike eléggé csapzottnak is látszott, a rájuk találás mégis öröm, szépségük pedig lenyűgöző volt.

Ennek a bundásbogárnak (Tropinota hirta vagy Epicometis hirta) is tetszettek a kökörcsinek:

Sokkal többen voltak a közeli erdőben a berki szellőrózsák (Anemone nemorosa),

patakparton pedig a bogláros szellőrózsák (Anemone ranunculoides).

Madárdallal - nevéhez méltón - leginkább az énekes rigó (Turdus philomelos) kényeztetett, lencsevére azonban egy fotósbarátabb barázdabillegetőt (Motacilla alba) sikerült kapni.

Read more...

Bagolyfák

A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület már ötödik éve koordinálja a romániai telelelő erdei fülesbaglyok felmérését. 2010 óta mi is részt veszünk a felmérésben meglátogatva Sepsiszentgyörgy, Uzon, illetve Kökös általunk is ismert bagolyfáit. Vagyis az olyan településeken található fákat, melyeket az erdei fülesbaglyok (Asio otus) téli szálláshelyül használnak.

Ezek a baglyászós napok november végén kezdődnek és márciusig tartanak. Ebben a periódusban felkerekedünk és az ismert bagolyfákon megszámláljuk az erdőkből azokra télire behúzódó füleseket.

Akik rejtőzködésből kitűnőek, hiszen még akkor is nehezen fedezhetőek fel az ágak közt, ha már tudjuk, hol keressük őket. Általában békésen szunnyadoznak, mígnem ők is felfedezik, hogy ezek az emberkék tovább ácsorognak a fák alatt, mint az megszokott. Ekkor nagy narancssárga szemeikkel álmosan ránk pislognak, majd éberebben, fejüket forgatva lesnek ők is utánunk.

Egyes közismerten bagolyfás helyeken kedves élmény, amint érkezésünkre, nézelődésünkre reagálva az ott lakók már tudják/sejtik, mi járatban vagyunk, és adják is hírül a baglyok jelenlétére, viselkedésére vonatkozó infókat.

Vidékünkön a napokban a mesebeli hangulatot idéző zúzmarás fák is vonzák a tekintet:

Read more...

Európa legnagyobb harkályféléje: a fekete harkály

Tollruhájának örökön divatos feketéje miatt a harkályfélék családjának legelegánsabb tagjának is nevezhető a fekete harkály (Dryocopus martius). De nem csak szolid színe, hanem mérete is egyedülállóvá teszi a nálunk élő harkályok között: testhossza 45-57 centiméter, szárnyfesztávolsága 67-73 centiméter, testtömege 250-370 gramm. Ezzel Európa legnagyobb harkályféléjének számít.

Összehasonlításul a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) is csak 23-26 centiméter testhosszal, 38-40 centiméteres szárnyfesztávolsággal és 70-100 grammos testtömeggel rendelkezik.
Harkályhoz illőn ő is kopácsol: a fák kérge alól vési ki rovarokból, lárvákból álló táplálékát. Ehhez kemény, hosszú, hegyes csőrrel, erős, ám karcsú nyakkal rendelkezik.

A fatörzseken függőleges helyzetben való megmaradást a támasztékul szolgáló merev faroktollak és a két-két előre, valamint hátra irányuló, hegyes karmokkal ellátott ujjak segítik. Viseli a harkályok védjegyét, a vörös kalapot is, igaz a tojóé eléggé tarkóra csúszott, viszont már a fiókákon is ott látható.

A fotókon látható két példány Sepsiszentgyörgy és Sugásfürdő közti erdőben, fára mászást is implikáló akció eredményeképpen került lencsevégre. Erdőn járva ha nagy, ovális odúra, kérgétől jócskán megkopasztott fatörzsekre bukkanunk, gyaníthatóan fekete harkály lakik/lakott a közelben.

Fotó: Köllő Zsolt

Romániai állománya 40-60 ezer párra tehető, mely a harmadik legnépesebb a kontinensen.

Kis videó fakopácsoló ténykedéséről, melyen riasztó hangja is hallható.

A fekete harkály Romániában és Magyarországon is védett, ugyanakkor Natura 2000-es jelölő faj is.

Read more...

Szomszédaink a sarlósfecskék

Madarat fotózni nem könnyű, rengeteg türelem és jó felszerelés nélkül kár is belefogni. Ha úgy gondolnánk, hogy a faágakon izgő-mozgó cinege társaság fotózása nálunk már kiveri a biztosítékot, akkor van egy faj amelynek megörökítéséről inkább tegyünk le, mintsem végül a felszerelésünk lássa kárát az akciónak... megeshet, hogy a hosszas, sikertelen próbálkozásaink eredményeként az a diabolikus terv pattan ki a fejünkből, hogy  hozzájuk vágni az egész  fotós cuccot talán mégis könnyebb, mint lencsevégre kapni e fajt.

Május közepe táján fedeztük fel, hogy hétemeletes tömbházunk körül a megszokott molnárfecskés, denevéres életteret egy új faj gazdagítja, a sarlósfecske (Apus apus). Nosza neki, a határozás és a távcsöves megfigyelés után egyből elkap a konzerválási hév, hogy megörökíteni menten szükséges, mert új faj a blognak, új faj nekünk... na, csak azzal nem számoltunk, hogy a sarlósunk "röhögve" (sátáni vijjogva-síró hang a fotós bosszantására...) fog kikerülni minden próbálkozást. 

A végeredmény sok-sok felhő, nagyon kevés sarlós:

 felhő1

 felhő 2

 felhő 3

oh ez már szinte jó, csak az a fránya zoom ne lenne...

sarlósfecske 1

sarlósfecske 2

Így utólag beláttuk, hogy kemény fába vágtuk a fejszét, hisz egyik leggyorsabb madárfajunkról van szó, aki mestere a repülésnek, fészkelési időn kívül szinte soha nem száll le, erre a fejletlen lába sem teszi alkalmassá (innen a tudományos nevében az Apus- ami lábatlant jelent).

Megjelenésének, habár fecskére emlékeztet, nem sok köze van a rokonsági kapcsolatokhoz, hisz a kolibrikkel áll rokoni viszonyban.

Vándorútjáról csak április-májusban tér vissza és leginkább emberi településeken fészkel, magas épületek repedéseiben.

Read more...

Szentgyörgy fölött a gólyák

Az ismert szólás-mondáshoz "Ha a hegy nem jön Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez" igazodott ma egy kb. 30-as gólyacsapat. Valószínű mit sem törődtek ezzel a tanulságos arab mondással, csupán örökletesen berögzült és az élet során betanult útvonalukat követték, amikor hetedik emeleti tömbházlakásunk fölött - körözve, ráérősen, karcsú testük szépséget fitogtatva - átrepültek... valamilyen titokzatos irányba, ahol az elmúlt ősszel sorsára hagyott fészkek várnak, hogy újra benépesüljenek.

Read more...