Tavaszköszöntő - iskolás módra

Múlt héten iskolánk faliújságjának egyik kis hírében olvashattuk, hogy megjelentek a nyugalomkertünkben az első tavaszi növények. Ma már színesebbek voltak a szünetek, mert egyre több bimbózó növényt fedeztünk fel. A lelkes gyereksereg versbe is szedte a mai kis szemlét, s gyorsan egy fényképezőgép is előkerült, hogy fotóval is dokumentáljuk a tavasz első jeleit.

Tavaszköszöntő

Nyílik már a sáfrány,

Seregély röpköd az égen át.

Az erdőn is nyílik a májvirág,

Oly szép, mint a hóvirág.

Siet már a tőzike,

Erdőn ugrik őzike.

Süt a nap az égen,

Nyílik a virág a réten.

Hajnalcsillag süt az égen,

Nárciszra süt szépen.

Bokor és fa bimbózik,

A kankalin a kertben kinyílik.

(Huni, Klára, Magor, Merci, Andi, Lacika, Antó, Alpár, Kriszta - 

sepsikőröspataki Kálnoky Ludmilla 

Általános Iskola, V. A osztály)

Read more...

Madárgyűrűzés az etetőnél

Jó pár éve a téli hidegben a sepsikőrőspataki iskola udvarán levő etetőnél nagy a madárforgalom. Idén kevesebb látogató volt, de a hidegebb napokon mégis nagy volt a nyüzsgés. Gyereksereg ablakból figyelte őket, s próbálta megörökíteni a pillanatot versben, rajzban:

Madarak az etetőnél

Fehér köntösbe öltöztette a tél a fákat,

Dideregnek a kis madarak, éhesen az ágon.

Aggodalomra nincsen ok, mert a VI. A-sok

Begyűjtötték még az ősszel az elemózsiát.

Van a kasban: napraforgó, dióbél, alma és tök.

S el is készült a diófüzér, almafonat s a cinkegolyó,

Alig telt el pár perc, s sorakozott is a vendégsereg:

az akrobata széncinege,

a mókás kék cinege,

az apróka barátcinege,

a földön is tipegő erdei pinty,

az almát váró fenyő rigó,

az alapos mezei veréb,

a színesen hangoskodó szajkó,

és a károgó szarka.

(Sepsikőröspatak, 2013. december 19., 8 óra 20 perc, -11,5℃, 5 perc alatt 96 látogató az etetőnél)

VI. A: Isti, Anita, Krisztina, Timi, Klaudia, Alfréd, Riki, Jocó, Arnold, Anna, Lukács, Laci)

Aztán péntek reggel mindenki nagy izgalommal várta a madárgyűrűzést az etetőnél. Figyelmesen követték a háló kihelyezését, az első berepüléseket, a madarak kivételét a hálóból és persze a gyűrűzést.
Elsőre 11 madár repült be. A befogott fajok: széncinege, kék cinege, barátcinege, mezei veréb és erdei pinty.

A gyűrűzésen kicsik és nagyok izgatottan figyeltek minden mozdulatot, volt is kérdés bőven.

Talán a legizgalmasabb perceket mégis a kis kezekből felröppenő gyűrűzött madárkák szolgáltatták.

Köszönet a madárgyűrűzős élményekért Szabó D. Zoltánnak.

Read more...

Madáretetős pillanatok

Vége a vakációnak és az első tanítási napon igazi nagy hó és hideg fogadott bennünket, így minden figyelmünk az etetőink vendégeire irányult.

Már kora reggel a megszokott ínyencségek kerültek terítékre: napraforgómag, faggyú kölessel fűszerezve, alma és dióbél.

Nem kellett sokat várnunk, hisz madár barátaink már a közelben várták terített asztalunkat. Csak kapkodtuk a fejünket olyan nagy volt a forgalom a gyerekzajtól nem mentes madáretető környékén. Cinkék serege örvendeztetett bennünket szebbnél-szebb mutatványokkal, volt aki:

a cserjéinken keresgélt-kutatott

elsőként fedezte fel az újonnan kiakasztott faggyút

a megszerzett táplálékkal ágak közé rejtőzött

hóban ugrált

dióbélen forgott

Csendben figyelőzve ismerkedtünk, vagy épp felelevenítettük ismereteinket, és aki még mindig nem volt tisztába vendégeink pontos kilétéről a tanteremben levő ismertetőn győződhetett meg róluk :-)

A blogunkon is megtalálható visszaszámláló mutatja, hogy a várva-várt TAVASZ közeledtéig még 64 nap van, addig is figyelmünk a madáretetőinkre irányul, és várjuk újabb vendégeinket.

Read more...

Rozsdafarkú, a váratlan osztály vendég

Szokásos iskolai napnak indult az elmúlt hét pénteki napja is, sürgött-nyüzsgött mindenki, míg egyszer csak loholó gyereksereg törte meg a megszokott szüneti háttérzajt:

- "Tessék jönni! Madarat fogtunk!"

Nagy szemeket meresztettem rájuk, nem igazán értettem mi is történt/történik.

- "Madár repült be az osztályba, s nem találta a kifele vezető utat, így megfogtuk!" -lihegték kórusban a hetedikesek

Közben mindenki szeme egy összefogott kézre irányult, melyből félénk kis szemek néztek ránk.

Valaki a tömegből eligazított: "Ez egy rozsdafarkú."

Mosolyova bólintottam rá: "Igen, ez egy házi rozsdafarkú." Párperces rögtönzött madárismertető után gyorsan már az udvaron voltunk, és repíteni készültünk vissza a vendégünket a szabadba, mikor aggódva valaki megállított: "Nem készül fotó?" - aztán gyors fotózás következett, és repült is.

Read more...

Szemétszüretelő gyurgyalagok

Tavalyhoz hasonlóan idén is megrendezésre került a Let's Do it, Romania! elnevezésű egy napos országos "szemétszüret". Lényege, hogy szeptember 24-én országszerte összehangolt önkéntes csapatok takarítsák meg környezetünket a, sajnos mindig újra meg újra felhalmozódó szeméthegyektől.

Mi, 'gyurgyalagok' kettéoszolva, egyrészt Kőröspatak környékén, másrészt Szentgyörgy és Előpatak között zsákoltuk a természetbe nem illő hulladékot. Mindkét helyszínen túlnyomórészt diákok lendültek munkába, néhány tanár és rettentően kevés 'külsős' felnőtt vett még részt.
Az ember által zöld környezetében hátrahagyott szemét mennyiségén kívül, annak változatossága is elképesztő, de mindenképpen a műanyag csomagolások, tárolóeszközök viszik a prímet.
Következzen néhány beszédes fotó az akcióról:

a Mikes Kelemen Főgimnázium csapata

a sepsikőröspataki Kálnoky Ludmilla Általános Iskola csapatának egy része

szemétmagány, de a kanyar után több vár

mint fentebb mondottuk...

... de rávetjük magunkat

van, akik nagy tételben fogyasztanak, aztán nem bírják elcipelni

ezt sem véletlenül ejtették el...

telnek a zsákok

végül ennyit összegyűjtöttünk

Read more...

Szomorú gólya mese

Vakációról visszatérve már reggeliben lelkes gyereksereg fogadott, láttam már arcukon, hogy nem vidám történettel várnak:

"Tessék elképzelni, tegnap este a gólyánk elégett!" . . . hirtelen csend . . . aztán bővebb magyarázat:

"Tegnap este, mikor a bunkerünkben játszottunk láttuk, hogy egy gólya elrepül felettünk, és a póznára akar leszállni . . . aztán nagy zajra lettünk figyelmesek. . . szárnya elérte mindkét drótot és rövidzárlatot kapott . . . meggyúlt . . . addig égett amíg a szárnyai bírták, és utána leesett . . . "

A hirtelen csendet kérdések sora törte meg:

"Vajon a mi gólyánk volt?" - "Lehet, mert a társa tegnap este a fészek fölött körözött egyedül..."

"S akkor mi lesz most vele, ha a társa elpusztult?"

"Nem lesz többet Sepsikőröspatakon gólya?"

"Mi lesz a tojásokkal?"

"Ki neveli fel a fiókákat?"

Kérdésekre megpróbáltunk választ keresni, aztán terepszemlére szaladtak el páran. A fészekben igaz csak egy gólyát találtak, de van aki jelezte, hogy reggel ott volt mindkettő, így még nem tudjuk, hogy a falunkban fészkelő gólyapár egyike esett-e áldozatul. A megfigyelés még folytatódik s ha rejtély megoldódik, és kiderül ki is az áldozat beszámolunk róla.

Aztán, hogy a történet hiteles is legyen, fotókat is készítettek:

az áldozat

a vészt okozó drót

A történet mesélői Nóra és Robi (VI. osztály), a fotós meg Roli (IV. osztály) volt.

Read more...