Bagolyfák

A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület már ötödik éve koordinálja a romániai telelelő erdei fülesbaglyok felmérését. 2010 óta mi is részt veszünk a felmérésben meglátogatva Sepsiszentgyörgy, Uzon, illetve Kökös általunk is ismert bagolyfáit. Vagyis az olyan településeken található fákat, melyeket az erdei fülesbaglyok (Asio otus) téli szálláshelyül használnak.

Ezek a baglyászós napok november végén kezdődnek és márciusig tartanak. Ebben a periódusban felkerekedünk és az ismert bagolyfákon megszámláljuk az erdőkből azokra télire behúzódó füleseket.

Akik rejtőzködésből kitűnőek, hiszen még akkor is nehezen fedezhetőek fel az ágak közt, ha már tudjuk, hol keressük őket. Általában békésen szunnyadoznak, mígnem ők is felfedezik, hogy ezek az emberkék tovább ácsorognak a fák alatt, mint az megszokott. Ekkor nagy narancssárga szemeikkel álmosan ránk pislognak, majd éberebben, fejüket forgatva lesnek ők is utánunk.

Egyes közismerten bagolyfás helyeken kedves élmény, amint érkezésünkre, nézelődésünkre reagálva az ott lakók már tudják/sejtik, mi járatban vagyunk, és adják is hírül a baglyok jelenlétére, viselkedésére vonatkozó infókat.

Vidékünkön a napokban a mesebeli hangulatot idéző zúzmarás fák is vonzák a tekintet:

Read more...

Telelő erdei fülesbaglyok

Úgy tél nem telhet el, hogy látogatásunkat ne tegyük, az erdei fülesbaglyok téli szállásánál. Már több éves hagyománya van ennek a látogatósdinak... először a Milvus felhívására válaszolva, kerekedtünk fel, azután már saját kedvteléstől indíttatva... mert aki rákap erre azt leszoktatni alig lehet... hisz ha madárfotózásra adtad a fejed, ilyen lehetőséget kihasználatlanul hagyni képtelenség ... nyugodtan ül, nem kell becsalogatni, beetetni, az összes fotózási beállítást lazán végig ücsörgi...  csak a temperamentumuk változó, egyesek  ádáz tekintettel, kihegyezett tollfülekkel követik mozdulatainkat, mások meg unott ábrázattal nyugtázzák jelenlétünket. A fotózás mellett a leltár is elkészült: 4 bagoly az idén ismét az uzoni bagolyfát választotta telelőhelyül. 

Read more...

Cinegefotózás idénye

Miközben Romániában mindenfelé rettenetes, fagyos időjárás járja, Háromszék szokatlanul enyhe vasárnapra virradt. Olyannyira meglepően lágy még a telünk, hogy az erdei fülesbaglyok (Asio otus) sem költöztek be még a bagolyfákra. Legalábbis Uzonban a helyiek sem látták még őket, és mi sem találkoztunk ma velük. Úgyhogy figyelmünk a tél kis virgoncai, a cinegék felé irányulhatott. A főként szarkák és dolmányos varjak uralta tájban a Feketeügy holtága körül tapodva a havat kaptuk lencsevégre a szorgalmasan táplálkozó kék cinegét (Cyanistes caeruleus).

 

 

 

 ha fejre kell állnom érte, akkor is az enyém

 cinkegolyó :)

Kedveskék után  Szentgyörgyre visszatérve az állomási tó körül tett sétának eredménye már egy ragadozó volt: a hozzánk téli vendégként érkező kékes rétihéja (Circus cyaneus) tett egy tiszteletkört fölöttünk, aminek azoban éppen csak dokumentálásául szolgál az alábbi fotó. 

Read more...

Találkozás a nagy lilikkel

November és napsütés - majdhogynem összeférhetetlen fogalmak, ám éppen ennek az ambivalenciának köszönhetjük, hogy ma, engedve a napsugarak csalogatásának, első ízben volt szerencsénk a valódi ludak nemzetségének egyik tagjához, a nagy lilikhez (Anser albifrons).

Picit furcsa, hogy bár gyakori átvonulóként, téli vendégként számontartott fajról van szó, mi mégsem 'botlottunk bele' ezidáig. De annál nagyobb volt az öröm, mikor Uzon mellett a Feketeügy partjára leereszkedve, két tőkés récével együtt egy nagyobb testű madarat is megpillantottunk, mely utóbb a nagy liliknek bizonyult. Sajnos, érkezésünkre mindhárman rögvest tovaszálltak, de a lilik csak amúgy kényelmesen: a töltésen túl, a holtág vízben hamarosan landolt is.

Óvatos partmenti közelítésünket figyelmesen követte, nem talált eléggé tapintatosnak, így néhány fotó után innen is továbbállt. Egyelőre maradtunk hát a nem túl közeli ismerősők fázisban...
A nagy lilik a lúdalakúak rendjének récefélék családjába tartozó lúdformák alcsalád valódi ludak nemzetségének tagja.

Az öreg madarak világosbarnák, hasukon fekete keresztsávokkal, széles sötét farokszalaggal, a fiatalok egyszerűbb színezetűek. A csőr körüli fehér folt - a kis lilikkel ellentétben - nem ér fel a fejtetőre. Lába narancssárga, csőre narancssárga/rózsaszín. Hossza 65-78 cm, a szárnyfesztávolsága 130-170 cm, testtömege 1,8-3,1 kg. Gyakran élénk, ideges. A tundrákon fészkel, délre vonulását már augusztusban megkezdi, nálunk október-március folyamán tartózkodik.
Röptükben hallatják "lilik-lilik" kiáltásukat, melyről nevüket is kapták. A faj hangját itt hallhatjuk.

Read more...

Baglyos napok, baglyos helyek

A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében zajló telelő erdei fülesbaglyok (Asio otus) számláláshoz idén (2011-2012) is csatlakoztunk, de mint arról korábban beszámoltunk, az általunk ismert uzoni bagolyfákat kivágták. Novemberben még egy közeli almafán ráleltünk a beköltözött fülesekre, de decemberben már hült helyüket találtuk. Így aztán számlálásilag nullában voltunk, de fotózásra elkaptuk a Szentgyörgyön telelő baglyokat. Akik remekül beváltak fotóalanyokként:

Aztán egy, a blogot is követő barátunktól értesültünk, hogy szintén Uzonban egy másik bagolyfa is van. Köszi, Iluci :) Kiszálltunk; a 'helyszínelés' eredményét pedig alább mutatjuk.

Read more...

Kilakoltatott erdei fülesbaglyok

Az elmúlt évekhez hasonlóan a „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi Egyesület idén is megszervezte a telelő erdei fülesbaglyok (Asio otus) számlálását. Eddig is igyekeztünk az általunk ismert uzoni bagolyfa lakóit számba venni és az adatokat elküldeni a központnak, ezért nem volt kérdés, hogy az idei akcióhoz is csatlakozunk.

A mai nap azonban nem volt egy kicsit sem természetbe csalogatós... a táj kegyetlen szürkesége (sehol egy kedves szín, amibe a lélek belekapaszkodhat, hogy melegedjen, ha már a nagykabát nem elég), a csontig hatoló novemberi hideg még a szoba melegéből is önkéntelenül borzongatós, nemhogy bármi természetjárásra csábítson. De, mint kiderült ma volt a novemberi szinkron-felmérő periódus utolsó napja, ezért a korrektség kedvéért nagykabát elő, autóba be és irány Uzon.

A meglepetés csak ezután következett; megbizonyosodtunk, hogy jó helyen járunk, az utca stimmelt, a házszám is, csak az nem volt ott, amiért jöttünk... a bagolyfa.

Mint kiderült az új tulajdonos jónak látta, nem tudni mi célból, a több éve telelőhelynek használt baglyos fenyőfákat is kivágni a tatarozó munkálatok mellett.

Ezek után kicsit körülnéztünk hátha áttelepedtek valami más fára. Végül a szemközti udvar almafáján találtunk pár madarat hosszas szemmeregetés után (egyáltalán nem könnyű észrevenni őket olyan tökélyre fejlesztették mimikrijüket), de a helyiek szerint ezek talán eddig is ezt a fát lakták.

Abban reménykedhetünk, hogy bagolyfa igazi lakói találnak maguknak egy olyan fát, amely egy madárbarát ember kertjében áll és a környéke nem szorul tatarozásra...

Végezetül egy feladvány: Hány erdei fülesbagoly a lakója a fenti fotón szereplő almafának? szemmeregetésre felkészülni... rajt! (a fotóra klikkelve nagyítható) a megfejtést egy megjegyzésbe várjuk. :)

Read more...

Hattyúk tava

Tavasz első napját ezzel az Uzonban, a Feketeügy holtágában fotózott bütykös hattyúval (Cygnus olor) köszöntjük.

A bütykös hattyú (Cygnus olor) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Egyike a legnagyobb röpképes madaraknak, testhossza 145-160 centiméter, szárnya fesztávolsága 208-238 centiméteres, a hím testtömege 9-14 kilogramm, a tojó kisebb 7-11 kilogram közötti. Tollazata tiszta fehér. Szeme barna, csőre vörös, nevét adó bütyke és kantárja fekete, lába barnásfekete vagy tiszta fekete, nagy széles úszóhártyával ellátottak. A bütyök a hímnél jobban fejlett, mint a tojónál. Repüléskor evezőtollai messziről hallható fütyülő hangot adnak.

Tápláléka vízinövények részeiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll.

Monogám faj. A téli hónapokban minden évben nászhangulatba jön a hattyúpár, ilyenkor szorosan egymás mellé úsznak és azonos ütemben mozgatják nyakukat, oldalra hajtják fejüket, meghajolnak és vízbe mártják csőrüket, nemritkán a partner nyakát átkulcsolva. Párzásra hívásként a tojó laposan elnyújtja nyakát a víz felett, a hím a hátára mászik, súlyával a víz alá nyomja, és csőrével kapaszkodik partnerébe. A párzás alatt a tojó hangos szörcsögést hallat.

A költési időszak márciustól júniusig tart. A fészket csak a tojó építi. 6-8 tojást rak. A vadhattyúk fiatalkori tollazata szürke.

Read more...

Erdei fülesbagoly-nézőben

Karácsonyi lakomákból származó plusz energiabevitelt (is) ledolgozandó bagoly-turnéra indult a gyurgyalagcsapat. Uzon és Szentgyörgy két általunk is ismert helyszínén lévő bagolyfa volt a célpont: itt lestük, számláltuk és fotóztuk a hideg elől az ember közelébe húzódó erdei fülesbaglyokat. (Tavaly is megszámláltattak az itt lakó fülesek). Mire felkerekedtünk a kezdődő havazás komollyá alakult, így szép tájban, de fotózásra kissé alkalmatlan környezetben ügyeskedtünk.

Uzonban a bagolyfákul szolgáló lucfenyők ágainak és a havazás sűrű függönyén keresztül alig találtuk meg, a rejtőzködésben amúgy is nagyot alakító füleseket, de végül öt példány megszámláltatott. Volt, melyik álmosan hunyorított, volt melynek szeme elkerekedett láttunkon, a barátságosabbja ránk kacsintott :)




A szentgyörgyi "lakhelyű" füleseket már az utcabéliek is jól ismerik - na nem arról van szó, hogy nevükön szólítanák - csak tudják, melyik fákon ülnek és szívesen mutogatják - amolyan házigazda stílusban - azoknak, kikről, mint rólunk is lerítt, hogy érdeklődőek. Itt tizenegy ideiglenesen városlakóvá lett példányt számoltunk.



Azt még fontos elmondani, hogy az erdei fülesbaglyok védettek, további részletek a fajról a tavalyi bejegyzésünkből is megtudhatóak.

Read more...