Meglepke

Se túl borús, sem annyira derűs reggelen, hogy napfényen táncoló pillangón járhasson az eszem: ő volt az erkélyen. Pilledt mozdulatlan tűrte a fotózást, mintha nem hogy táncnyi, de még szárnyitogatásnyi energiája sem volna. Kattogtattam. Ilyen volt, mielőtt lenge lepkéül mégis tovaszállt.

Határozókban rezedalepkeként (Pontia daplidice) azonosítottam, aztán hamar kiderült, csaknem azonos vele a keleti rezedalepke (Pontia edusa), mely talán valószínűbben fordul elő minálunk. Egy évben márciustól októberig kettő-négy nemzedékük repül, így szeptemberben ez egy harmadik-negyedik generációs egyed lehetett. Nevéhez illőn a rezeda a kedvence, ám más keresztesvirágúakat is látogat. Nem ritka, nem védett, ám szép meglepetés így tömbházerkélyen.

Read more...

Ki mindenkinek van már tavasz?

Rajtunk kívül, természetesen, hiszen az utóbbi napok átlagon felüli hőmérséklete, de még inkább a simogatón melengető napsütés bennünket teljesen tavaszi hangulatba ringatott. És csalogatására "dalolva" válaszolva indultunk kisebb-nagyobb sétára a Rétyi Nyírbe vagy más közeli erdőre, rétre. Tavaszlesőn kutatva korai virágok után, belefeledkezve az egyre gazdagabban felcsendülő madárdalokba, rácsodálkozva a megpezsdülő rovarvilágra és konokul ragaszkodva ahhoz, hogy egyszer csak rátalálunk mi is a Rétyi Nyír titokzatos kék békájára.

Az erdőszélek legnagyobb sztárjai jelenleg a pirosló hunyorok (Helleborus purpurascens), hiszen merészen nagy számban, a virágzás és piroslás különböző fázisaiban leledzve szép alanyai a tavaszi fotózásnak.

Százszorszépek (Bellis perennis) százszor is élnek, akár némi hó alatt is, ám ők is kéjesebben fordulnak a tavaszias fény felé.

Erdőszegélyen olykor mogyoróbarka sárgája felelget a napfényre.

Virágzó meglepetéssel az erdei szamóca (Fragaria vesca) szolgált, míg más kora tavaszi virágok még váratnak magukra tájainkon.

De a rovarvilág sem maradhat el: a mezei tücskök (Gryllus campestris), ha éppen nem hegedülnek is még hangoskodón, néhányuk csöndesen már előbátorkodott földalatti lyukjából. És egy poszméh is körüldongott már.

Pókfélék is iramodnak lépteink elől: földön, vízen, pókfonálon.

És a madarak: hát ők már nagyon tavaszra vannak hangolva és dalukkal hangolják környezetüket is: cinegék téli prüntyögése változatos tavaszi dallá alakult, házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) is tért már vissza, háztető magasságából hirdetve érkezését, és erdő mélyen-szélen léleksimogatón énekel már egy-két erdei pacsirta (Lullula arborea) is. Fotó nincs, hangélményért erdőkben, mezőkön mindenkit dalolva fogadnak a madarak :)

Kétéltűek világának némely képviselője is téli pihenőhelyét elhagyva tavaszi életterét kereste újra fel. Így láthattunk egy tarajos gőtét (Triturus cristatus) a Rétyi Nyír egyik tavacskájában.

És ugyan nem híres kék nászruhájában, de évek óta először végül is legalább rábukkantunk egy mocsári békára (Rana arvalis arvalis Nilss) a Rétyi Nyírben. Pedig, bevallom a számtalan sikertelen találkozási próbálkozás után, jómagam már-már mitologikus lénynek kezdtem vélni a Nyír ezen reliktumfaját. Most, hogy megvan egy konkrét hely, ahol láttuk, reméljük végre-valahára nászöltözetben is sikerül lencsevégre kapni.

Read more...

Téliségek

Valahogy télen gyakrabban kerül szemünk elé a fakusz. S a mikóújfalusi borvízforrásnál mágia mehet végbe, mert itt rendszerint szépen lencsevégre is kerül ez az apró, bámulatosan jól rejtőzködő madarunk.

Figyeljétek! Látjátok?

 alighogy, igaz?

S bár jómagam meg nem mondom, melyik a nálunk élő két faj közül, a nálam ehhez  jobban értők megtették: hegyi fakusz (Certhia familiaris).

Alaposabb leírás egy régebbi bejegyzésünkben is olvasható.
Voltak aztán még az elmúlt napok, hetek hóba burkolózott, jégbe fagyott világának egyéb szépségei, meghökkentő látnivalói is:

nem "ijedtében pillogat" mint a meggy, hanem rémületbe fagyott ez az almaféle

jégpáncélos katica...

és légy

tollait melengetőn felborzoló tengelic (Carduelis carduelis)

társaságban, torlódva melegedő mezei verebek (Parus montanus)

Read more...

Nyári délután a Vadas-tetőn

Hétvégi napsütéses délután kerekedtünk fel a Vadas-tetőre. Tudtuk, hogy élmény lesz, mert szép hely csodás természeti tájjal és jó emberekkel (Vadas Cserkésztábor és Erdei Iskola működik itt).

A felvezető köves, kacskaringós utat az autónk bánhatja, de a lassú zötykölődés előnyeként nemcsak a panorámában gyönyörködhetünk, hanem útszéli érdekességek is szembetűnhetnek, így, hogy nem suhanunk sebesen el mellettük. 

Mi ezekre pattantunk ki:

 a méretével és formájával is lenyűgöző, ám ugyanakkor mérgező sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora)

az eddig nem sűrűn talált, most annál gyakrabban látott piros madársisak (Cephalanthera rubra)

Aztán a tetőn kávé után és fincsi pánkó előtt, gombásztunk, szamócáztunk (hihetetlen is, hogy fotografálatlan maradt)  madarásztunk, nézelődve sétáltunk, olykor figyelmesen kapaszkodva mászkáltunk :) Képekben ilyen volt:

barázdabillegető (Motacilla alba) fiát vezeti

lepkékből is több faj repült, ezek kerültek lencsevégre:

fehéröves szénalepke (Coenonympha arcania)

szárnyait bontogató csüngőlepke (Zygaena sp.)

a rovarvilág egy kevésbé kecses, de nem kevésbé látványos képviselője,
a közönséges nünüke (Meloe proscarabaeus) ujjbegyre s ebben a pózban pedig ugyancsak lencsevégre került

a rezesnél sokkal-sokkal szebb jelzőt érdemlő rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum)

mosolygó foltos ujjaskosbor (Dactylorhiza maculata)

aztán az erdőszélen következett a nap sztárja:

a kereklevelű körtike (Pyrola rotundifolia).

Izgalmas volt, hiszen némelyikünk most látott körtikét először. El is varázsolt virágainak rejtett kellemével. Ahhoz képest, hogy telepeket alkotó növényfaj, mi egyetlen tövet találtunk.

Read more...

Kökörcsinek lilája és más tavaszi részletek

Sepsiszentgyörgy közelében, valószerűtlenül nyárias márciusi napsütésben, juhok taposta domboldalon fekete kökörcsinekre (Pulsatilla pratensis var. nigricans) leltünk ma. Bár csak pár négyzetméternyi területen és csupán néhány tíz tövet találtunk, amelyek némelyike eléggé csapzottnak is látszott, a rájuk találás mégis öröm, szépségük pedig lenyűgöző volt.

Ennek a bundásbogárnak (Tropinota hirta vagy Epicometis hirta) is tetszettek a kökörcsinek:

Sokkal többen voltak a közeli erdőben a berki szellőrózsák (Anemone nemorosa),

patakparton pedig a bogláros szellőrózsák (Anemone ranunculoides).

Madárdallal - nevéhez méltón - leginkább az énekes rigó (Turdus philomelos) kényeztetett, lencsevére azonban egy fotósbarátabb barázdabillegetőt (Motacilla alba) sikerült kapni.

Read more...

Erdővidéki napos oldal tavaszi csodái

Bár ma karácsonyt idéző súlyos, sűrű pelyhekkel havazó reggelre ébredt vidékünk, Háromszék, azért az elmúlt hétvége tavaszi hangulatát elfedni nem tudja és letagadni sem lehet. Már csak azért sem, mert szokatlanul korán érkezett jeleinek, hírnökeinek nyomára bukkantunk a Hatodban és meg is örökítettük őket.

A tájainkra nem jellemző kellemes februári időjárás már napok óta sejteti, ki kell menni az erdőkbe, hiszen titokban csodák mennek ott végbe. Kis szabadidőhöz jutva pattantunk is autóba meg sem állva Erdővidék rengetegéig, a Hatodig.

Itt a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) volt első tavaszi felfedezettünk. Ez még nem volt akkora döbbenet, hiszen tapasztaltuk már, elől jár a természet ébredésének hirdetésében, de az újabb találkozást mégis majdhogynem tapsikolva fogadtuk.

Aztán a bükkös napos oldalán lila és rózsaszín meglepetésekként sütkéreztek a napfényben az erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica) és a kakasmandikó (Erythronium dens-canis). Mintha mi sem volna természetesebb, mint februári napfürdőzésük.

 

erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica) endemikus (bennszülött) növényünkként külön figyelmet érdemel

 a kakasmandikók (Erythronium dens-canis) virágzásának fázisai

a mogyoróbarkák is virágportól sárgállottak.

A korai virágok tavaszt bizonyító erejét támogatták a madárdalok is: a széncinegék (Parus major) ellentmondást nem tűrő harciassággal, barátcinegék (Poecile palustris) fáradhatatlanul, léprigó (Turdus viscivorus) cserregőn érkezve, örvös galamb (Columba palumbus) buján búgva.

A parányok világa is mocorgásba kezdett:

egy egyednek rövid repülését a rovarvilág idei főszereplői, a földi poszméhek (Bombus terrestris) közül is láthattuk, mielőtt az avarba rejtőzött

egy ormányosbogár is felbukkant, esetleges meghatározósát köszönettel fogadjuk

a bodobácsok fekete-piros mintázatát sem számítottuk még találni

pókokból már több is fürgén mászkált az avaron és kézen

Read more...