Néhány alapos esőáztatta nap alatt ideálisan fellazult a talaj, hogy a madarak könnyebben juthassanak gilisztákhoz, rovarokhoz s egyéb csemegékhez. Aztán egy délelőtt hétágra napsütés fényeskedett, hogy e tevékenység közben alaposan megfigyelhessünk egy nagy fakopáncs tojót és fiókáját a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban. Kis 'képregénnyé' gyúrva tálaljuk az eközben készült fotókat.
Anyuuuu, hol vagy? Éhes vagyok!
Türelem fiacskám, éppen friss gilisztára vadászok tenéked.
De te is jöhetsz próbálkozni.
Huh, sikeresen landoltam, de én inkább itt a fűben meghúzom magam, eléggé félelmetes ez a nagy tér.
Félni nem kell, de az óvatosság nem árt.
Mutatom, hogyan keresgélj.
Így ni, szépen csak finoman kopácsolva, nem is kíván ez teljes csőr-erőbevetést, mint a fakopáncsolás.
Ááá, túl fiatal vagyok én még ehhez,
inkább a kapaszkodást gyakorlom ezen a jó kis fatörzsön, ebben már haladó vagyok.
S profin rászállok majd a házhozszállított fincsi gilisztákra,
amiket anyu csak úgy töm belém, hogy szépen fejlődjek, igazi nagy fakopánccsá.
Nyammi, csuda finom falatokkal telt el a pocakom, alig-alig fér el a fatörzs mellett, szerencsém, hogy gyakorlott kapaszkodóvá edződtem, így erős karmaimmal, ebben a pozícióban is bírom tartani magam.
