Ősziségek

Amikor mindenki másképp egyforma. Egyformán szép:

bánáti sáfrány (Crocus banaticus).

 

 

Read more...

November a Vadas-tetőn

A hideg szél sem rettentette el a biológia és földrajz szakos tanárokat a Vadas-tetőn szervezett módszertani naptól. 

Rövid sétánk képekben:

piros bogyós, őszülő leveles s épp virágzó farkasboroszlán (vadboroszlán)

néhol még lila foltokban rábukkanhatunk a bánáti sáfrányra

vöröslik a vörösfenyő

kéklik a boróka bogyó

imitt-amott zöldlik az avar

 mókus járt a fenyves mélyén

néhol még találunk sárguló s akár pirosló leveleket

néhol fehérlik a százszorszép

ellenfényben a csipkebogyó

s a sok mindent látó Vadas-tetői fa már a telet várja...

Read more...

Őszi füzértekercs

Orchideás év volt az idei: többfélével, köztük eddig nem látottakkal is megajándékozott a természet. És bár többségük a trópusokon él, mégsem kellett értük egzotikus tájakra utazni, itt Háromszéken is megtalálni néhány faját az orchideafélék, más néven kosborfélék népes, különleges családjának.

A tájainkon előfordulók tavasz végi, nyári virágzásúak leginkább, így kellemes meglepetés volt szeptemberben is rálelni egyikőjükre, amelyről, meghatározása után kiderült, hogy már nevében is utal virágzási idejére: őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis). Ugyanakkor szabatosan írja le érdekes, kecses, füzérszerűen tekeredő alakját is.

cukormázas szépség

tőlevelei

Szerencsének érezzük magunkat, hiszen ezidáig nem találkoztunk még vele (sem), meg egyébként sem könnyű ráakadni a legfeljebb 20 cm magas növényre, főként, ha adott helyen, alig néhány tövet számlál az állomány. A mi szeptemberi délutánunkat  - a lágy napfényen kívül - már a csupán három virágzó példány megtalálásának is sikerült bearanyoznia.

Read more...

Madárfiókák nyár derekán

Madárfiókát fotózni nem gyakran sikerül, júliusban azonban két faj is lencsevégre került: egy házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) meg egy örvös galamb (Columba palumbus). Mindkét faj viszonylag gyakori, de Háromszéken rozsdafarkúval településeken is, örvös galambbal viszont inkább azokon kívül találkozni.

Méretüket tekintve nagyok a különbségek: az örvös galamb Európa legnagyobb galambféléjeként 38-43 cm. testhosszúságú, a házi rozsdafarkú pedig ennek harmada (13-14,5 cm.).

 így júliusban ez egy második fészekaljból származó

házi rozsdafarkú fióka, hiszen az első költés április táján van

szélesszájú szigor

 

halványabban ugyan, de már a fiókán

is látszik a névadó jellegzetesség: a rozsdás színezetű fartollak

 örvös galamb fióka egy éveben többször is kelhet

a fiókákon még nem jelenik meg a névadó határozóbélyeg,

a fehéres nyakfolt, ám egy másik jellegzetesség, a fehér szárnycsík már rajtuk is látható

Romániában a házi rozsdafarkú szigorúan védett, míg az örvös galamb, bár közösségi jelentőségű, ám vadászható faj.

Read more...

Nyári délután a Vadas-tetőn

Hétvégi napsütéses délután kerekedtünk fel a Vadas-tetőre. Tudtuk, hogy élmény lesz, mert szép hely csodás természeti tájjal és jó emberekkel (Vadas Cserkésztábor és Erdei Iskola működik itt).

A felvezető köves, kacskaringós utat az autónk bánhatja, de a lassú zötykölődés előnyeként nemcsak a panorámában gyönyörködhetünk, hanem útszéli érdekességek is szembetűnhetnek, így, hogy nem suhanunk sebesen el mellettük. 

Mi ezekre pattantunk ki:

 a méretével és formájával is lenyűgöző, ám ugyanakkor mérgező sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora)

az eddig nem sűrűn talált, most annál gyakrabban látott piros madársisak (Cephalanthera rubra)

Aztán a tetőn kávé után és fincsi pánkó előtt, gombásztunk, szamócáztunk (hihetetlen is, hogy fotografálatlan maradt)  madarásztunk, nézelődve sétáltunk, olykor figyelmesen kapaszkodva mászkáltunk :) Képekben ilyen volt:

barázdabillegető (Motacilla alba) fiát vezeti

lepkékből is több faj repült, ezek kerültek lencsevégre:

fehéröves szénalepke (Coenonympha arcania)

szárnyait bontogató csüngőlepke (Zygaena sp.)

a rovarvilág egy kevésbé kecses, de nem kevésbé látványos képviselője,
a közönséges nünüke (Meloe proscarabaeus) ujjbegyre s ebben a pózban pedig ugyancsak lencsevégre került

a rezesnél sokkal-sokkal szebb jelzőt érdemlő rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum)

mosolygó foltos ujjaskosbor (Dactylorhiza maculata)

aztán az erdőszélen következett a nap sztárja:

a kereklevelű körtike (Pyrola rotundifolia).

Izgalmas volt, hiszen némelyikünk most látott körtikét először. El is varázsolt virágainak rejtett kellemével. Ahhoz képest, hogy telepeket alkotó növényfaj, mi egyetlen tövet találtunk.

Read more...

Tavaszodik a Vadas-tetőn is

Jó pár héttel a megszokott előtt színes avarszőnyeg fogadott a Vadas-tetőn. Mai gyors sétánkat hideg szél, felhőkön átszűrődő fény, s néhol még az avar alá rejtőző tavasz hírnökök fűszerezték:

Lássuk a színkavalkádot:

 kakasmandikó vagy kukukkvirág (Erythronium dens-canis) 

 martilapu (Tussilago farfara)

kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia)

pirosló hunyor vagy paplanvirág (Helleborus purpurascens)

 ibolya (Viola sp.)

orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

ikrás fogasír (Dentaria glandulosa)

vadboroszlán vagy farkasboroszlán (Daphne mezereum)

Kisebb kitérőt tettünk, és a Középajta fele vezető út egyik bükkösében rátaláltunk a hóvirágra is, számunkra első Vadas-tetői lelőhely (de látszott, hogy mások innen szedték a nőnapi hóvirágot...):

kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)

Read more...