Kibontakozóban a tavasz

Pajkosabb szelekkel, tündöklő napfénnyel, olykor morcos-porzós havazással, de lépeget, közeleg tájainkon is a tavasz. Szeszélyessége ellenére sem rejtőznek többé már föld alatt a kora tavaszi virágok. Így a Hatodban például, ezekre leltünk közülük:

törékenységében is merész kikeleti hóvirágra (Galanthus nivalis)

visszafogottan kibontakozó kakasmandikóra (Erythronium dens-canis)

megtörhetetlenül magabiztos pirosló hunyorra (Helleborus purpurascens)

Kányádi Sándor:

Sétálgat a szellő (részlet)

Sétálgat a szellő,

szökken ágról, ágra

kapaszkodik olykor

gyönge napsugárba.

Dudorászgat, fütyörészget,

kisöpri az üres fészket,

bekukkant az odúba,

a fejét is bedugja.

S rikkant egyet: ide mind,

tavasz van már idekint!

Read more...

Ősziségek

Amikor mindenki másképp egyforma. Egyformán szép:

bánáti sáfrány (Crocus banaticus).

 

 

Read more...

Erdőn, tavon

Hétvégén A Homoródszentpáli Tavaknál jártunk és utunk Erdővidék rengetegén, a Hatodon keresztül vezetett.

A bükkös legélénkebb színfoltja a szamócalevél volt:

ám üdén zöldellt a moha is:

sötétebb zölddel vonalazza a tájat a téli zsurló (Equisetum hyemale):

de igazán sötét a trombitagomba volt (Craterellus cornucopioides) (ehető):

életmódja olyan, amilyen, de színe csodás az erdei ganéjtúrónak (Geotrupes stercorosus):

''jobb családból való'' nála a katica:

az aszat lágysága:

napfényjáték pázsitfűfélékkel:

kinyújtózás:

 a legkeletibb tavon fészkelő bütykös hattyú (Cygnus olor) család:

vonulás közben megpihenő nagy bukók (Mergus merganser) egy másikon:

Read more...

Színes őszi lombok

Zelk Zoltán: Ez már ősz

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák

az őszi ég keserű sugarát.

Hiába isszák, nem ad már erőt,

csügged az ág, sárgára vált a zöld.

A lombhullató fák leveinek a sárga és vörös különböző árnyalataiba való átváltozása adja az emberi tekintet számára az őszi táj egyik legszembeötlőbb szépségét. A kontinentális éghajlat hegyes-dombos vidékeinek erdei közt kanyarogva meleg színekben tarkálló lombkoronák vonzzák és tartják fogva pillantásunkat. Az aranyló levelek mintha csak a napsugaraknak segítenének, hogy bár színükkel fokozzák annak egyre fogyatkozó erejét. Ám ez csak a pompás látványnak az emberi lélekben keltett hatása; a magyarázatra a növényélettani szakirodalomban bukkanunk, innen ismerhetjük meg a jelenség biokémiai okát.

A levél különféle színeit adó vegyi anyagok, pigmentek mind részei annak, de csupán adott körülmények között tűnnek elő hatásaik. Így például, tavasszal, nyáron a levelek a zöld színét a klorofill adja. Ez az anyag a napfényből felvett energiát alakítja át a növény táplálékává, ezt az anyagcserefolyamatot nevezzük fotoszintézisnek. A mi égtájunkon az ősz kezdetével a nappalok fokozatosan és számottevően rövidülnek, azaz egyre kevesebb napfény éri a növényeket, így egyre kevesebb klorofill termelődik, következésképpen a zöld helyett – a levelekben ugyancsak fellelhető és lassabban lebomló – karotinoidok sárga színe érvényesül.

Az őszi színpalettát kiegészítő vörös levelek színe az antociánoknak köszönhető. Egyik magyarázat szerint a levelek sárga helyett vörösbe fordulása egy védekezési stratégiája a növényeknek. Eszerint a sárga szín vonzó a petéiket faleveleken elhelyező levéltetvek számára, melyek károsítják azokat, így a növény vörös pigmenteket szabadít fel, mert ezt már kevésbé találják megfelelőnek a levéltetvek.

Szóval, ilyen növényélettani folyamatok eredménye az őszi erdők színpompája, mely finom hangolója az emberi kedélynek, és amely költőket és festőket egyaránt ihletett buzgó alkotásra.

Read more...

Virágos vasárnap

Április borongósan, metsző széllel, kisebb hószállingózással érkezett vidékünkre. Ennek ellenére elhatároztuk, teszünk egy kört Orbai- és Kézdiszéken, kiegészítendő a gólyaérkezések térképünket, mely szépen népesedik is be fészkeikre - néhol már párban - visszatért gólyákkal.
A mezőn ebéd után kutató gólyákról eszünkbe jutott, hogy a békák is nászba állhattak már. Így Katrosa környékén egy nagyobbacska tócsa mellett megálltunk felfedezni a vízi világot. Ekkora már a nap is kibújt és hellyel-közzel enyhítette a szél pocsolyát borzoló fúvását. És valóban, beindult a tavasz a békáknál is: a vízből itt-ott néhány gyepi béka pislogott ki, a felszínén már petecsomók ringtak.


Az oldalban húzódó erdőszélen sárgállón hívogatott a mogyoróbokor barkája,
arra tartva barázdabillegető libbent elénk, illeg-billegve állva modellt idei első fotónkhoz a fajról,

a bükkösbe vezető ösvény mintha szólított volna, hogy lépjünk csak rá, titkot tár majd fel. És bizony nem ámított: az avar közt először csak néhány, majd egyre több kecsesen bókoló hóvirág fogadott. Meglepetésünk és örömünk nagy volt, hiszen kertben nyílókhoz volt már szerencsénk idén is, de Háromszéken vadon termőkkel már rég nem hozott össze a sors.

A hóvirágfehérség csepptengerét néhol bontakozó tavaszi csillagvirág és erdélyi májvirág lilás-kékje törte meg.

Idilli virágos vasárnapunkhoz a hangaláfestést az igencsak dalos erdei pintyek biztosították.

Read more...

Erdei iskolaavató a Vadas-tetőn

Novemberben résztvettünk a Vadas Erdei Iskola avatóünnepségén. Következzen egy kis beszámoló erről.
Az erdei iskola megálmodói és majdani működtetői a sepsiszentgyörgyi 14. sz. Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat és a jelenleg bejegyzés alatt álló Aranyliliom Egyesület. Támogatók a cserkészek és szüleik , a sepsiszentgyörgyi Tanulók Klubja, Kovászna Megye Tanácsa, Háromszéki Közösségi Alapítvány. Az erdei iskola felszerelését, tavaszra szeretnék teljessé tenni; ekkor egy kis szakkönyvtár is a része lesz majd.

Gaál Sándor cserkészparancsnok elmondása szerint az erdei iskola ötlete „erdei séták, portyák” alkalmával született, mikoris gyakran kiderült, „milyen keveset tudnak gyerekeink természetes környezetünkről, az állatokról, növényekről. Legtöbbször összetévesztik az őzbakot a szarvasbikával. De most az erdei iskolai táborozások alatt állandó jelleggel láthaják őket és fogazatukat, lábukról közvetlenül szerezhetnek ismereteket, akár meg is tapogatva azokat.” Hasznossága így nem is kérdéses, hiszen „az erdei iskola a játékos tanulás legjobb helye. Az itt szervezett tevékenységek aktív részvételre és tudatos munkára serkentenek. A jelzett tanösvények nemcsak az állat és növényvilág megismerését teszik lehetővé, de megismertetik a környékbeli településeket is.”

És hogy kiknek szól? Cserkészcsapatok, iskolai csoportok, osztályok, tehát különböző korú gyeremekek látogathatják majd az erdei iskolát.
Az avatóünnepség záróakkordjaként a halvány napsütés ellenére csípős novemberi szombat délelőttöt a házigazdák forró teával, kávéval, frissen sült fánkkal tették melegebbé.

Read more...

Erdei szín(játszó)tér nagy gyöngyházlepkével

Mielőtt még az ősz beköszöntével teljesen aktualitását veszítené, egy lepkés bejegyzésre is illendőnek tartottuk sort keríteni.
A szín(játszó)tér a málnási vasútátkelő fölött jobbra a dombhátán kerekedő sűrű lombhullató erdő. A befele vezető ösvény, szekérút egyik kedvenc közeli kiruccanási, erdei sétálóhelyünkké avanzsált, miután tavaly először rátértünk. Bár Szentgyörgy nem a legiparibb hangulatú s nem is a legzajosabb városok közé sorolt be, azért az erdőbéli csavargások csöndje, nyugalma még ehhez képest is más világ. A sorompó környéki feltúrt-feldúlt aszfaltútszakasz képe után a poros erdei út látványa – legalábbis napsütésben – barátibb, hívogatóbb. S hogy akár mezítláb is végigporoszkálhatunk rajta, csak emeli az augusztus végi séta örömének fokát.

Rendes fogadóbizottsági tagok az egérészölyvek: a fák közé kanyarodva, már az első néhány lépés után őket hallani, vagy látni őket a magasban keringeni, ami nem meglepő, merthogy otthonosan mozognak az erdőszélen. Legutóbb néhány méternyi közelségből láthattuk, amint majdhogynem orrunk elől, módszeres szárnycsapásokkal emelkedett fel és tűnt el a fák koronái közt. A meglepetés miatt, fotográfiák a felszállást csak tökéletlenül örökítették meg, így ölyvünk elesett a főszereptől ebben a „darabban”.
De folytatva utunkat a napfény és az ágak, levelek árnyjátékában hamarosan újabb jelöltekre bukkanunk: lepkék pillegnek körülöttünk. Hangulatos színkavalkádjukkal azonnal magukra vonják a figyelmet. Játékos röptükkel meglepő magasságokba kalandoztatják el a tekintetet, kecsességükkel elbájolják a nézelődőt. Virágon, levélen és a földön pihennek meg, sokkal több alkalmat kínálva így a fényképeken való szerepeltetésükre. De mert a mesés környezet ellenére is fölöttébb valószínűtlen, hogy fotómodell ambíciókat dédelgetnének, hát hasznára válik a türelmesség az őket lencsevégre kapni vágyóknak is.
Hosszas szemlélés és határozólapozgatás után a színkavalkádból végül a sárgásvörös nagy gyöngyházlepkét (Argynnis paphia) ragadtuk ki. Ő Eurázsia mérsékelt égövi tájain, így nálunk is általánosan elterjedt. Mint nevének előtagja is mutatja, a tarkalepkefélék családjába tartozó gyöngyházlepkék nemének a Kárpát-medencében ő legnagyobb méretű képviselője. Szárnyfesztávolsága 6,5-8 cm.
A gyöngyházlepkék közös jellemzője a hátulsó szárny fonákjának ezüstös, gyöngyházfényű foltozottsága, sávozottsága. A nem tagjaként a nagy gyöngyházlepkéét ezek közül a sávok díszítik. A nőstény a hímnél halványabb színezetű, enyhén barnás vagy zöldesszürke. Mindkettejük szárnyát sötét foltok pöttyözik, vonalkák rajzolják ki.

Erdőszélen, erdei utakon, tisztásokon fordul elő, leginkább bogáncs- és aszatféléket nektárját szívogatva. De nyári orgonás kertekben is üdvözölhetjük látogatását.

Augusztus végi sétánkon éppen csak láthattuk még, hiszen egyetlen nemzedéke júniustól a nyár utolsó hónapjáig röpül.

Read more...

Az erdő arcai

"Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett..." (Wass Albert)

Read more...