Tavaszodik Háromszéken

Az első kora tavaszi virágok megjelenésével, még talán óvatos léptekkel, de érkezik a tavasz Háromszékre.

kakasmandikó (Erythronium dens-canis)

kakasmandikó (Erythronium dens-canis) fehér színváltozat

pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)

Hajnal Anna: Tavaszi himnusz

Tágul a fény édes köre,

délben az árnyék rövidül,

egyre élőbb mosoly süt rám

mind áttetszőbb napok mögül,

ragyogás, ki az éjszakán

is átsütsz, úrnő, égi lány,

hogy aludtad át télidőd

a kemény, fagyos nyoszolyán?...

Read more...

Kibontakozóban a tavasz

Pajkosabb szelekkel, tündöklő napfénnyel, olykor morcos-porzós havazással, de lépeget, közeleg tájainkon is a tavasz. Szeszélyessége ellenére sem rejtőznek többé már föld alatt a kora tavaszi virágok. Így a Hatodban például, ezekre leltünk közülük:

törékenységében is merész kikeleti hóvirágra (Galanthus nivalis)

visszafogottan kibontakozó kakasmandikóra (Erythronium dens-canis)

megtörhetetlenül magabiztos pirosló hunyorra (Helleborus purpurascens)

Kányádi Sándor:

Sétálgat a szellő (részlet)

Sétálgat a szellő,

szökken ágról, ágra

kapaszkodik olykor

gyönge napsugárba.

Dudorászgat, fütyörészget,

kisöpri az üres fészket,

bekukkant az odúba,

a fejét is bedugja.

S rikkant egyet: ide mind,

tavasz van már idekint!

Read more...

Színek és évszak

A tavasz színessége mellett nem kell külön érvelni, csupán meglátni kell, az olykor rejtettebb árnyalatokat.

Mint például ennek, a még alig éledező gyepben is remekül elrejtőző fekete kökörcsinnek (Pulsatilla pratensis var. nigricans) a liláját.

Ami egészen másmilyen, mint az ugyancsak boglárkafélék családjába tartozó, Kovászna megyében védett erdélyi májvirágé (Hepatica transsilvanica), amire szegényesen ismét csak lilát tudunk mondani.

Az ugyancsak megyei védettségű kakasmandikók (Erythronium dens-canis) rózsaszínjének árnyalatait is hosszasan leltározhatnánk.

A kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia) törékeny kékeslilája is finomítja a kékség fogalmát.

Az ibolya (Viola sp.) meg - cseppet sem szerénykedve - egyenesen meghatározza a lila általa viselt árnyalatát.

Veronika perzsaságát (Veronica persica) még rejtegetheti, de kéksége tagadhatatlan.

Miután az ujjas keltike (Corydalis solida) színeként a bordónál állapodtam meg,

nem tudtam minek nevezhetném a hunyorét (Helleborus purpurascens), ám legyen, mit neve mond: pirosló.

Még csupán egy kis tartományában barangoltunk a színspektrumnak s máris micsoda színpompa. Hát ha majd a lepkék következnek? Beígérhető egy valódi színkavalkád :)

Read more...

Még több tavasz

További napsütés újabb tavaszi virágok megjelenésével örvendeztetett meg. Legutóbb Sugásfürdő felé vitt tavaszi sétánk, ahol az erdő, patakpart ismét szépségekkel várt. Na, nem mindenkit várt, hiszen a kikeleti hóvirágoknak, például nem életcéljuk leszakítva vázában végezni, mégis ez a sors jutott néhánynak, mire védett voltukra hivatkozva lebeszéltük tevékenységükről az őket gyűjtőket. Ez az intermezzo beárnyékolta némileg a napos-virágos délutánt, de emlékezzünk inkább a szépségére.

Idén, jóval később mint előző években, az elmúlt hétvégén kandikáltak elő az avarból először a kakasmandikók (Erythronium dens-canis). Ők egy korábbi évben alapos bemutatásra kerültek.

Környékünkön számomra új kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) élőhelyre is rátaláltunk. Hóvirágból is ezek az elsőink idén. Róluk is írtunk már bővebben. Ne felejtsük: a hóvirág közösségi jelentőségű, törvény által védett faj!

Bársonyos tüdőfűből (Pulmonaria mollis) még mindig csak néhány tő került utunkba.

 Martilapu (Tussilago farfara) volt már, de ez a patakparti példány fotóra kívánkozott.

Mint ahogy most pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) is.

Read more...

Átmenetek szépségei

Bár Háromszéken még mindig kérlelhetetlenek a mínuszok, a tavasz jeleinek elszánt keresőiként apró titkokra, csodás biztatásokra bukkantunk. Az erdőszélek északi és déli oldalai, mint két külön világ: előbbi a tél engesztelhetetlen fehérségébe burkolózva, míg utóbbi éles, valamiképp mégis lanyha napsütésben nyújtózva éli februári napjait. S meglepetéseket természetesen a tavaszias oldal rejteget. Illetve tár fel, ha eltökélten nyomozunk utánuk. És valóban lépésről-lépésére kutatva leltünk csupán kora tavaszi virágra:

  

 az év legszebb pirosló hunyorára (Helleborus purpurascens),  :)

majd a legkinyíltabbra,

aztán a legelszántabb kakasmandikóra (Erythronium dens-canis)

A farkasboroszlánnak (Daphne mezereum) már-már illendő is nyílnia ilyentájt, így szépen hozzá is látott feladatához,

mint ahogy a fűzfák is a sajátjukhoz.

Jártunkban keltünkben madaras élményben, meglepetésben is volt részünk:

télen nem jellemző, hogy tájainkon nagy kócsaggal (Ardea vagy Egretta alba) hozna össze sorsunk,

az uráli bagoly (Strix uralensis) már nem szokatlan az évszakban,

viszont nem is egy túl gyakran nappal szem elé kerülő madár,

téli madárvendégek mifelénk a süvöltők (Pyrrhula pyrrhula), akiknek szépsége és lágy hangja feledteti, hogy ők nem a tavasz hírnöke

ugyancsak télidőben valószínűbb, kivált emberközelben, erdei fülesbagollyal (Asio otus) találkozni.

februári tavaszias fényjátékok

Read more...