Én is tücsök vagyok, én is muzsikálok

Ennyi szép hely és szépség után, lássunk egy "szörnyeteget". A mifelénk leginkább csak lótetűnek nevezett rovar becsületes neve - lótücsök - már valamivel kedvesebb, hiszen a tücskök - hiába La Fontaine negatív propagandája :)) - nyár esti ciripelésükkel mégis belopták az emberi szívekbe magukat.

Erősen a talajbéli életmódhoz alkalmazkodott: hatalmas ásólábaival naponta akár testhosszának 60-80-szorosát kitevő ujjnyi járatokat fúr. A tudományos neve - Gryllotalpa gryllotalpa - is erre az életmódra utal, hiszen vakondtücsköt jelent.

Viszont ezért is annyira ellenszenves kertészeknek, mezőgazdászoknak, hiszen járatait fúrva kitúrja a kis palántákat, elvágja, elrágja azok gyökereit. Ám táplálékul csak szárazság idején fogyaszt növényeket; amúgy földigiliszták, drótférgek, csigák, cserebogárpajorok és más lárvák képezik táplálékát.

E hengeres testű, bársonyos kitinszőrű faj, azonban nem csak 'áskálódik', repülni is tud: enyhe júniusi estéken, a párosodásuk idején, a hímek akár 4-8 méter magasba is fölszállnak. Ugyancsak a hímek, és szintén nászidőszakban a klasszikus tücsökszerepnek megfelelően kellemes cirpelést is hallatnak földalatti nászkamrájukból.