A szalamandra élete

Az elmúlt héten hosszában-széltében jártuk a Csomád-Bálványos erdőségeit, bizonyos Natura 2000es projektnek eleget téve. A táj a nehézségeivel, vadságával együtt lenyűgöző: átlátható, magas szálfás bükkösök, a medvegyanús bozótosok, a nyírfás- nyárfás foltok, a mesevilágba illő gyepek, a medvebarlangos sziklás lankások, a sok ritka fajnak otthont adó lápvidék teszi változatossá, az egyébként országútról egyneműnek ható erdőségeket.

Egy-egy meredek oldalt megmászva le-le lehet hagyni a mindennapi gondok nagy részét a lejtőn, s ha ez még értékes találkozásokkal is kiegészül az állat- növényvilág képviselőivel akkor nem kérdés, hogy a fáradtság ellenére is miért érzi magát az ember kiteljesedettnek, a napot meg kereknek.

Egyik napunk útvonalán érintettük a szalamandrás helyet, a nagy sziklákkal tarkított lejtőn egyre másra botlottunk bele ebbe a sok mendemondának tárgyát képező kétéltűbe.

Egykoron borzalmas, félelmetes állat hírében állt. A római törvénykönyvek méregkeverőknek nyilvánították, és halálra ítélték azt, aki embertársának a szalamandra valamelyik részét beadta.

Arisztotelész (i.e. 384-322) szerint, a szalamandra szereti a tüzet, de a tűz nem szereti a szalamandrát. Ha véletlenül beesne a lángok közé, a tűz azonnal elalszik.

Plinius (23-79) római természettudós szerint kizárólag a tűzben él, ami egyáltalán nem esik a nehezére, mivel a teste rendkívül hideg, így aztán a legforróbb lángokat is csak kellemesen langyosnak érzi. Ezekkel a hiedelmekkel függ össze a megnevezése a különböző nyelvekben: Angol: Fire Salamander, Német: Feuersalamander, tűz szalamandra.

A foltos szalamandra ( Salamandra salamandra) valódi életéről meg meséljen alább ez a kis videó.

szólj hozzá: A szalamandra élete