Szomszédaink a sarlósfecskék

Madarat fotózni nem könnyű, rengeteg türelem és jó felszerelés nélkül kár is belefogni. Ha úgy gondolnánk, hogy a faágakon izgő-mozgó cinege társaság fotózása nálunk már kiveri a biztosítékot, akkor van egy faj amelynek megörökítéséről inkább tegyünk le, mintsem végül a felszerelésünk lássa kárát az akciónak... megeshet, hogy a hosszas, sikertelen próbálkozásaink eredményeként az a diabolikus terv pattan ki a fejünkből, hogy  hozzájuk vágni az egész  fotós cuccot talán mégis könnyebb, mint lencsevégre kapni e fajt.

Május közepe táján fedeztük fel, hogy hétemeletes tömbházunk körül a megszokott molnárfecskés, denevéres életteret egy új faj gazdagítja, a sarlósfecske (Apus apus). Nosza neki, a határozás és a távcsöves megfigyelés után egyből elkap a konzerválási hév, hogy megörökíteni menten szükséges, mert új faj a blognak, új faj nekünk... na, csak azzal nem számoltunk, hogy a sarlósunk "röhögve" (sátáni vijjogva-síró hang a fotós bosszantására...) fog kikerülni minden próbálkozást. 

A végeredmény sok-sok felhő, nagyon kevés sarlós:

 felhő1

 felhő 2

 felhő 3

oh ez már szinte jó, csak az a fránya zoom ne lenne...

sarlósfecske 1

sarlósfecske 2

Így utólag beláttuk, hogy kemény fába vágtuk a fejszét, hisz egyik leggyorsabb madárfajunkról van szó, aki mestere a repülésnek, fészkelési időn kívül szinte soha nem száll le, erre a fejletlen lába sem teszi alkalmassá (innen a tudományos nevében az Apus- ami lábatlant jelent).

Megjelenésének, habár fecskére emlékeztet, nem sok köze van a rokonsági kapcsolatokhoz, hisz a kolibrikkel áll rokoni viszonyban.

Vándorútjáról csak április-májusban tér vissza és leginkább emberi településeken fészkel, magas épületek repedéseiben.