A teknős ebédje

A nyár végén mintegy a vakáció megkoronázásaként, alkalom adódott egy törökországi utazásra. Az útikönyvek ajánlotta fő építészeti, kulturális, vallási emlékek mellet, minden utunkba kerülő izgő-mozgó lény számbavétele is megtörtént. Így akadtunk rá a mór teknősre (Testudo graeca), egy észak-törökországi városkában.

Nem volt könnyű rálelni a dús növényzettel árnyékolt kertben, ahol épp aktuális déli sziesztájának nyugalmában múlatta az idejét, de mivel a felderítő bizottság kiegészült pár éles látású, a déli napsütés álmosító hatásával mit sem törődő gyerkőccel, a teknősnek esélye sem volt inkognitóban maradni.

Ezután szegény pára kénytelen-kelletlen főszereplője lett egy "fotó-szessönnek",

majd az etetést sem úszta meg, mert a gyerkőcök, a teknős enyhén rosszalló ábrázatját az éhség megnyilvánulásának könyvelték el. Akkor úgy tűnt, hogy a lakoma nincs ellenére, remélhetőleg utána sem feküdte meg a gyomrát az ebéd.

A mór teknős szárazföldi életmódot folytat, száraz, ritkás erdők és homokos területek lakója.

Európában, a Pireneusi-félsziget déli részén, Szicília tengerpartján, Olaszország déli részén, a Balkán keleti részén, ezen kívül Észak-Afrikában és Ázsia délkeleti területein honos. Romániában Dobrudzsában fordul elő, ez az előfordulásának legészakibb határa.

A mór teknős külsőleg nagyon hasonlít a görög teknőshöz, de a farok feletti pajzsa osztatlan, farokcsúcsán nincsenek nagy pikkelyek, combján jól fejlett sarkantyúk vannak. Páncélja 20-22 centiméter.

Mór teknős
Görög teknős

Általában növényevő (gyermekláncfű, lóhere, bogyós-, csonthéjas termések), de állati eredetű táplálékot is megeszi. Októbertől márciusig téli álmot alszik.
Romániában szigorúan védett!