Átmenetek szépségei

Bár Háromszéken még mindig kérlelhetetlenek a mínuszok, a tavasz jeleinek elszánt keresőiként apró titkokra, csodás biztatásokra bukkantunk. Az erdőszélek északi és déli oldalai, mint két külön világ: előbbi a tél engesztelhetetlen fehérségébe burkolózva, míg utóbbi éles, valamiképp mégis lanyha napsütésben nyújtózva éli februári napjait. S meglepetéseket természetesen a tavaszias oldal rejteget. Illetve tár fel, ha eltökélten nyomozunk utánuk. És valóban lépésről-lépésére kutatva leltünk csupán kora tavaszi virágra:

  

 az év legszebb pirosló hunyorára (Helleborus purpurascens),  :)

majd a legkinyíltabbra,

aztán a legelszántabb kakasmandikóra (Erythronium dens-canis)

A farkasboroszlánnak (Daphne mezereum) már-már illendő is nyílnia ilyentájt, így szépen hozzá is látott feladatához,

mint ahogy a fűzfák is a sajátjukhoz.

Jártunkban keltünkben madaras élményben, meglepetésben is volt részünk:

télen nem jellemző, hogy tájainkon nagy kócsaggal (Ardea vagy Egretta alba) hozna össze sorsunk,

az uráli bagoly (Strix uralensis) már nem szokatlan az évszakban,

viszont nem is egy túl gyakran nappal szem elé kerülő madár,

téli madárvendégek mifelénk a süvöltők (Pyrrhula pyrrhula), akiknek szépsége és lágy hangja feledteti, hogy ők nem a tavasz hírnöke

ugyancsak télidőben valószínűbb, kivált emberközelben, erdei fülesbagollyal (Asio otus) találkozni.

februári tavaszias fényjátékok