Madáretetős pillanatok

Nagy a nyüzsgés hetek óta a madáretetőink táján. Csak kapkodjuk a fejünket, olyan sok a látogató. Ősszel beszereztük és gondosan tároltuk vendégeink számára a diót, almát és napraforgót. A hideg beálltával gondosan tálaltuk is az elemózsiát:

Ma a VI. osztályosokkal pár pillanatra meglógtunk a tanóráról, és újabb etetőt helyeztünk ki,

s lestávból vártuk a látogatókat. Jöttek is tömegesen, a már alig maradt hófoltos udvaron levő etetőinkhez:

 ellenfényben

 mezei veréb

 széncinege

 szajkó (Matyimadarunk)

 lesben 

 napraforgó bontó pózban

 

 barátcinege fent és lent

almát nassoló kék cinege

 diólesen a csuszka

ablakban a széncinege

Röpke madaras pillanataink végén egy csoportkép a lelkes etető gyereksereg egy részéről

és egy kis versike:

Madaras reggel

Valamikor reggelibe,

mikor madaraink etetnénk,

sok madár egyszeribe

repül szemünk elé.

Kék cinege, széncinege,

szeretik a magvakat,

de a kicsi csuszka,

főként diót eszeget.

Szajkó és barátcinege,

erdei pinty, s Mátyásmadár

is szereti az eledelt,

s köszönetként csiripel.

Minden reggel etetünk,

hogy boldogak lehessünk,

mert a madár oly üdítő,

ha meglátod kedved eljő.

(Marhárt Antónia, VI. A osztály)

Tavaszt hirdető nyitnikék-nyitnikéktől, szarkáktól és szajkóktól hangos madáretetős pillanataink a tavaszi bizsergést is felébresztették bennünk :)