Nyári délután a Vadas-tetőn

Hétvégi napsütéses délután kerekedtünk fel a Vadas-tetőre. Tudtuk, hogy élmény lesz, mert szép hely csodás természeti tájjal és jó emberekkel (Vadas Cserkésztábor és Erdei Iskola működik itt).

A felvezető köves, kacskaringós utat az autónk bánhatja, de a lassú zötykölődés előnyeként nemcsak a panorámában gyönyörködhetünk, hanem útszéli érdekességek is szembetűnhetnek, így, hogy nem suhanunk sebesen el mellettük. 

Mi ezekre pattantunk ki:

 a méretével és formájával is lenyűgöző, ám ugyanakkor mérgező sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora)

az eddig nem sűrűn talált, most annál gyakrabban látott piros madársisak (Cephalanthera rubra)

Aztán a tetőn kávé után és fincsi pánkó előtt, gombásztunk, szamócáztunk (hihetetlen is, hogy fotografálatlan maradt)  madarásztunk, nézelődve sétáltunk, olykor figyelmesen kapaszkodva mászkáltunk :) Képekben ilyen volt:

barázdabillegető (Motacilla alba) fiát vezeti

lepkékből is több faj repült, ezek kerültek lencsevégre:

fehéröves szénalepke (Coenonympha arcania)

szárnyait bontogató csüngőlepke (Zygaena sp.)

a rovarvilág egy kevésbé kecses, de nem kevésbé látványos képviselője,
a közönséges nünüke (Meloe proscarabaeus) ujjbegyre s ebben a pózban pedig ugyancsak lencsevégre került

a rezesnél sokkal-sokkal szebb jelzőt érdemlő rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum)

mosolygó foltos ujjaskosbor (Dactylorhiza maculata)

aztán az erdőszélen következett a nap sztárja:

a kereklevelű körtike (Pyrola rotundifolia).

Izgalmas volt, hiszen némelyikünk most látott körtikét először. El is varázsolt virágainak rejtett kellemével. Ahhoz képest, hogy telepeket alkotó növényfaj, mi egyetlen tövet találtunk.