Erdővidéki napos oldal tavaszi csodái

Bár ma karácsonyt idéző súlyos, sűrű pelyhekkel havazó reggelre ébredt vidékünk, Háromszék, azért az elmúlt hétvége tavaszi hangulatát elfedni nem tudja és letagadni sem lehet. Már csak azért sem, mert szokatlanul korán érkezett jeleinek, hírnökeinek nyomára bukkantunk a Hatodban és meg is örökítettük őket.

A tájainkra nem jellemző kellemes februári időjárás már napok óta sejteti, ki kell menni az erdőkbe, hiszen titokban csodák mennek ott végbe. Kis szabadidőhöz jutva pattantunk is autóba meg sem állva Erdővidék rengetegéig, a Hatodig.

Itt a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) volt első tavaszi felfedezettünk. Ez még nem volt akkora döbbenet, hiszen tapasztaltuk már, elől jár a természet ébredésének hirdetésében, de az újabb találkozást mégis majdhogynem tapsikolva fogadtuk.

Aztán a bükkös napos oldalán lila és rózsaszín meglepetésekként sütkéreztek a napfényben az erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica) és a kakasmandikó (Erythronium dens-canis). Mintha mi sem volna természetesebb, mint februári napfürdőzésük.

 

erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica) endemikus (bennszülött) növényünkként külön figyelmet érdemel

 a kakasmandikók (Erythronium dens-canis) virágzásának fázisai

a mogyoróbarkák is virágportól sárgállottak.

A korai virágok tavaszt bizonyító erejét támogatták a madárdalok is: a széncinegék (Parus major) ellentmondást nem tűrő harciassággal, barátcinegék (Poecile palustris) fáradhatatlanul, léprigó (Turdus viscivorus) cserregőn érkezve, örvös galamb (Columba palumbus) buján búgva.

A parányok világa is mocorgásba kezdett:

egy egyednek rövid repülését a rovarvilág idei főszereplői, a földi poszméhek (Bombus terrestris) közül is láthattuk, mielőtt az avarba rejtőzött

egy ormányosbogár is felbukkant, esetleges meghatározósát köszönettel fogadjuk

a bodobácsok fekete-piros mintázatát sem számítottuk még találni

pókokból már több is fürgén mászkált az avaron és kézen