Lenn a Duna partján...

Nos, talán a szerenád is szól, de jelen esetben nem erre, hanem egy jóllakottan napfürdőző nagy kárókatonára (Phalacrocorax carbo) figyeltünk fel. S mivel ilyen elégedetten, kényelmes-lustán álldogált a Duna budafoki szakaszán, nem riadva el rögtön a fotós becserkészési próbálkozására sem, néhány felvételen egészen közelről sikerült megörökíteni.

Társaságául szolgáltak az - egy darabig - magukat ugyancsak  nem egykönnyen zavartató tőkés récék (Anas platyrhynchos).

Nagy mennyiségű halat fogyaszt, ezért halászmadárnak is nevezik. De közismert kormorán megnevezése is.

Más úszómadaraktól abban is különbözik, hogy faggyúmirigyek hiányában tollazata nem túlságos védett az átázás ellen. Ezért is kell annyit sütkéreznie, bár a szárítkozás tipikus pozíciója itt nem látható, az félig széttárt szárnyakkal történik.

 Nyugalma ellenére azért figyelt időnként, mi ez az osonó sertepertélés körülötte.

Nem annyira látványosan, mint a pelikán (rózsás gödény) esetében, de a kárókatona torokbőre is tágulékony, továbbá állkapocságai is jócskán el tudnak egymástól távolodni, ekként képes nagy halak lenyelésére.

Bár távolról a felnőtt madarak egyöntetű feketének hatnak, tollazatuk bronzosan, kékes-zöldesen fémesen csillogó.

Ezt a kék szemet akár a szőke herceg is megirigyelheti.