Madáertetős pillanatképek

Az év kezdete is mozgalmas perceket hozott a madártetőnk környékén. A felkelő naptól megvilágított iskola udvarát csend és hideg szőtte át.

A fenyőfákon már várt a népes, reggelire váró kedves madársereg. Gyorsan megtelt az etető: napraforgómag, búzadara, alma s cinkegolyó került terítékre. Pár perc kellett míg nekiláttak, s aztán csak úgy kapkodtuk a fejünket. Eleinte a fényképezőgép kattanásra még megriadtak, de aztán hamar megszokták, és gyűlt a fák alatt a napraforgómag maradék. A csendet a  napraforgó bontás hangja váltotta fel. Jöttek tömegesen a széncinegék, barátcinegék, fenyőpintyek, erdei pintyek, mezei verebek. Volt aki földön keresett, volt aki az ágon pihent, vagy éppen ellenfényben rejtőzködött, vagy akrobatikát gyakorolt.

S végül a távolban feltűnt a kis kedvenc, a kék cinege. Közelebb merészkedett és ő is lakomázott kedvére.

 

Nagy zajt csapott a szajkó, aki épp diót talált, s próbált a belsejéhez jutni.

S a munkából hazafele vezető út sem telt el izgalmas találkozás nélkül, hisz egy róka közelről köszöntött az új évben :-)