Tavaszi hérics

Csókás-Veczer természetvédelmi terület Háromszéken; és így áprilisban kicsit mintha egy másik világba jutna, aki az Olt kanyarulatában emelkedő domboldalra felkapaszkodik.

Múlt vasárnap az odvas keltikék nehéz illatától párálló ösvényen,

egy nemfehér nyulat követve bukkantunk ki a tisztásra, kaptattunk fel az emelkedőn, tekintetünkkel már keresve sárga foltjait a tavaszi héricseknek (Adonis vernalis). És nyíltak is sárgán, kitárulkozón, mint földre hullt, de ki nem hunyt meleg csillagok.

Hangulatfestésül - ha ez még egyáltalán szükséges ilyen napfényszerűn lángoló szépség társaságában - az erdő madárkórusából kicsengett a kakukk hangja, önfeledt kitartással csilpcsalpoltak a füzikék.

És áprilishoz illőn volt eső, épp annyi, hogy elárulja az apró érintések titkát, felhővonulás, hogy tudj az árnyak sötétebb világáról is, szél, hogy megismerd a lágyság erejét, de napfény is, hogy érezd az élet lényege az izzás, a fény és felé fordítva az arcod, hunyt pilláid mögött újabb héricsek boruljanak virágba.