Születéstörténet

Tavaszodik... még  van egy jel, ami arra mutat. 

Az ősszel látogatóba jött, mint a betakarítások potyautasa, egy lepkehernyó, egy dobozba menekítettük, de elege lehetett a lárvaállapotból, mert pár napra rá bebábozódott. Ebben a titokzatos Csipkerózsika állapotban töltötte a telet, a szekrény tetején, egészen máig... ma a báb felrepedt és megjelent a titokzatos társbérlőnk. 

Első lépésként megpróbáltuk kiemelni a névtelenségből, határozók hosszas böngészése után arra a következtetésre jutottunk  hogy egy répalepkével (Pieris rapae) osztozunk a lakáson...

második lépésként elláttuk őnagyságát, a lepke imágók szája ízének tetsző falatokkal.

Sokat nem időzött a terített asztal körül, hanem szárnyra kapott és azóta itt kering, most meg ádáz összetett szemekkel cenzúrázza a bejegyzést... 

Hogy meddig bírja a társaságunkat kérdéses, de remélhetőleg jó egészséggel és türelemmel bír, mert a kinti élethez még igencsak csikorgó a hideg.