November a Csalhó-hegységben

Újabb hegyi túránk célpontja a Keleti-Kárpátok Csalhó-hegysége (Masivul Ceahlău) volt. Kora reggel érkeztünk Durău településre (Neamţ megye), ahol a Csalhó Nemztei Park bejáratánál hagytuk autóinkat, és a belépési illeték kifizetése után már gyalogosan folytattunk utunkat. Első megállónk a Fântânele menedékháznál volt. 

Folytattunk az emelkedőt, ahol bőven találtunk szártalan bábakalácsokat.

Dél körül már elénk tárult a Toaca hegycsúcs (1900 m). Régebb a csúcson található meteorológiai állomáshoz falépcsőkön lehetett feljutni, ma már csak ezek maradványai láthatóak. 

A távolban az Egyeskőre is rálátunk.

A rövid pihenő és gyors csoportfotó után folytattuk is utunkat esti szálláshelyünk fele, de még vissza-vissza pillantottunk . . .

Utunk során végig a Békási-víztározóra volt kilátás. 

Mire a nap lemenőben volt, megérkeztünk a Dochia menedékházhoz. 

Esti vizet kereső utunk során még csemegézhettünk is a már fagyott, de még mindig pirosló vörös áfonya (kokojza vagy havasi meggy) bogyóiból.

Már kora reggel egyesek fotózásra adták fejüket, hisz az a hír járja, hogy a napfelkelte itt a legszebb. De a későn kelők sem maradtak le a csodáról: mintha tenger tárult volna elénk a felkelő napsugarak varázslatában. A völgyeket fehéres ködpaplan borította, melyet néhol egy-egy magasabb hegycsúcs átlyukasztott.

A csodálatos napfelkelte után kicsit lassan indult neki a csapat a visszaútnak, amely a Duruitoare vízesés fele vezetett és néhol már hó borította az ösvényt . 

Kétnapos túránk végén megérkeztünk kiindulópontunkhoz, ahonnan fáradtan de élményekkel tele indulunk haza. Túrázó csapatunk először járt ezen a vidéken, de a táj szépsége elvarázsolt minket, és biztosan akad még közülünk visszatérő vendég.