Rövid séta a bükkösben

Portyáinkon nagyon gyakran épp egy bükkerdőben vagy egyedülálló bükk árnyékában pihenünk meg. Vidékünk egyik jellegzetes fafajtája a közönséges bükk vagy mifelénk bikkfa, amely többnyire hatalmas nagy fa. A fiatalabb fák koronája karcsú, míg az idősebbeké széles, kúp alakú. A levelek szórt állásúak, tojásdad alakúak, hullámos szegélyűek.

A kéreg sima, ólomszürke színű.

Termése szúrós kupacs, mely megérve négy kopáccsal nyílik és 1-3 ehető magvú makkot rejt.

A bükkmakk fogyasztásánál óvatosnak kell lenni, ugyanis gyomorfájdalmat, hányást, hasmenést, fejfájást, levertséget okozhat miután elfogyasztottuk. Egyes embereknél már néhány bükkmakk elfogyasztása is tüneteket vált ki, amiért valószínűleg a magokban található oxálsav felelős. A lovak esetében 300-1000 g bükkmakk elfogyasztása halálos kimenetelű lehet, míg a sertések szervezete egészen jól tűri.

Lombja ősszel aranysárgára színeződik.

Tavasszal feltűnnek a talajból kibúvó csíranövények , amelyek nagy sziklevelei nagy mennyiségű zsíros olajat tartalmaznak. A bükkmakkok az avarral letakartan, csak sötétben csíráznak.

Az ínséges időkben a XX. századig a bükkmakk táplálékként is szolgált, ugyanis olajt és lisztet készítettek belőle. A bükkmakkból nyert lisztet más lisztekkel keverve használták kenyérsütéshez. A fiatal leveleket, a termésből nyert olajat és a virágokat használják gyógynövényként.

A Vadas-tető egyik bükkje a négy évszakban: