A darázs híre
Bejegyzéseinkben szó esett kígyóról-békáról, tücskökről-bogarakról, de a gyurgyalagok egyik kedvenc csemegéje valahogy nem kapott lehetőséget eddig a bemutatkozásra.
A mellőzés érthetetlen, mert annak ellenére, hogy mindannyian őrizgetjük néhány találkozás fájdalmas emlékét, mindig elbűvölt kecses alkatuk, családiasan építkező társadalmuk ezeknek a hirtelen haragú hártyásszárnyúaknak. Ez a német darázs (Vespula germanica) az elmúlt hétvégén került lencsevégre, családostul. Pár reszketeg fotó készült csak, mert a békés szándékaimat semmibe véve, támadásba lendültek, szerencsére a fejem fölötti hangosan zümmögős, megfélemlítő körökkel beérték.
Felénk, nem túl jó a hírneve a darazsaknak: a lusta, dicsekvő, erőszakosan dongó, agresszív darazsat szívesen állítják szembe a szorgalmas, munkás, szerény, békés méhvel. A világ sok részén viszont a darazsat az emberi lélek megjelenítőjének tekintik.
Sok hagyományban a ravasz, bölcs, ügyes darázs döntőbíróként jelenik meg. Erről szól az az európai mese, amelyben az igazságosztó darazsak összemarják a mézrabló medvét. Egy pápuai mese pedig azt meséli el, miként szerezte a darázs a színeit: A fáma szerint, amikor a vadász az erdőben véletlenül belelépett egy darázsfészekbe, a darazsak halálra csípték. Éjjel a felesége álmában megjelent a vadász, s arra kérte, menjen el hozzá. Reggel az asszony felkerekedett, elment az erdőbe, és elégette férje holttestét. A tűzben a darazsak jól megpörkölődtek, amitől feketévé váltak, a hátuk és hasuk közepe azonban sárga maradt.
Az angolszász népek körében elterjedt hiedelem, hogy jó szerencse áll a házhoz, ha a gazda az évben elsőként látott darazsat agyonüti. Egy régi filippínó elképzelés szerint a kutyák vérengzőbbé válnak, ha darázsfészekkel táplálják őket.
2 megjegyzés:
Érdekes amit írtál.Eszter
Köszönöm Eszter.
Megjegyzés küldése