Gomba szemlén

A nagy kánikulában a Vadas-tető erdeinek árnyékában hűsülve gombák után is kutattunk, de alig találtunk néhányat. Aztán, a fekete felhők közeledése és egy kiadós eső után, gombás kosarunkba már gyűlt néhány ínyenc gombaféle.

Lássuk, mi is került a kosarunkba:
- nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera)

Nagy termete, jellegzetes kalapszíne, csuklósan kifordítható tönkje, tologatható gyűrűje teszi egyedivé és könnyen felismerhetővé e gombát. A fiatal, dobverő formájú példányok nyersen is fogyaszthatók, igazi csemegék.

- piruló galóca vagy borsgomba (Amanita rubescens)

Nyersen nem fogyasztható, de hőkezelés után nagyon ízletes gomba. A tönk alját megvágva vagy törve a kukacrágások mentén mindig megvörösödik, nevét is erről kapta.

- kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha)

Neve ellenére kalapszíne változatos. Kellemes dióízű, nyersen is fogyasztható gomba.

- sárga rókagomba (Cantharellus cibarius)

Kellemes illata minden más gombafélétől megkülönbözteti.

- erdei szömörcsög (Phallus impudicus)

boszorkánytojás - a föld alatt fejlődik, külső burka bőrszerű, fehéres, puha tapintású

kifejlett példány

A boszorkánytojásból néhány óra alatt a tönk magasba emeli a süveget. A süveg olívzöldes színű, gödrös felületű. A tönk vastag hengeres, szivacsos állományú, alsó részén bocskor található. Már messziről felismerhető ez a gomba intenzív dögszagáról. A büdös, olívzöldes nyálkába ágyazott spórákat rovarok terjesztik. Fiatalon, tojás alakban ehető a szakkönyvek szerint, de mi még nem kóstoltuk.