Uzonka Tanösvény

Szép júniusi vasárnap mire is lenne alkalmasabb, mint természetjárásra. Megengedjük :), másra is, de mi ezt választottuk és nem csalódtunk. A frissen kijelölt Uzonka Tanösvényt jártuk be, némileg távolodva megszokott blogtémáinktól is, hiszen ezen a tanösvényen Uzonkafürdő környékének botanikai jellegzetességein kívül, sőt elsősorban, geológiai információkat gyűjthetünk.

Így, most tudtuk meg, hogy a hely jellegzetes hegye, a Nagy-Murgó egy vulkáni dóm, az üregkitöltő ásványok kifejezés is, bár meglehet iskolai tanulmányaink során is előfordulhatott, volt melyikünknek teljesen újdonságként hatott. A biotit, amfibol, piroxének, stresszfiziológia, shoshonit, autökológia bizony kattogásra késztette az agyamat.

Adatolva, a tanösvény 8,8 km hosszú, de mert mindenféle kitérőkkel megtoldottuk, kb. hat órába tellett bejárni. E túra nélkül nem tudnám még, milyen is az olivin zöldje, micsoda szépség egy mésztufa, nem bókolt volna búcsúzóul az elvirágzó zergeboglár, intett volna simogatón a gyapjúsás s köszöntött volna - egyelőre csak leveleivel - először a szibériai hamuvirág. Továbbá, sem uzonkai borvízes bodzalével, sem poénos meghatározással: "enyhén arzénezett" borvízforrásból sem oltottuk volna szomjunkat. Ez persze csak a ráadás, mint ahogy a "holland strandon" való csobbánás is, a csapat külsőleg is vízfüggő részének.

Volt olyan is, hogy egy teljes juhnyáj vezetett utunkon, azt meg őrzőik csaholása előzte meg, némelyikünk számára túlságosan is közelről. Került egy-két medvegomba (ízletes vargánya) is (nálam az köménymagos rántottás alakban végezte:).
Madarakat illetően volt csak szerény a 'felhozatal': induláskor illegő barázdabillegetők, később kimérten szárnyaló szürkegém, a faluban cikkázó füstifecskék, porfürdőző háziverebek és faház falába beköltözött seregélyek, az erdő széle fölött lomhán köröző egerészölyv, kitartóan csilp-csalpoló füzikék, erdőből kiszóló pintyeken kívül mást nem is láttunk-hallottunk, bár figyelmünk sem teljesen csak rájuk irányult.