Lepkeszárnyon lepkeálom

Tavasszal hallottam a hírt, hogy az székelyudvarhelyi székhelyű Vulticulus Földrajzi Társaság április végén Trópusi Lepkeházat nyit Parajdon. S mert a lepkéket varázslatos lényeknek tartom, s mert az utazás igencsak nagy vonzalom, készültem az eddig sosem látott-hallott hely meglátogatására. És barátaim apraját-nagyját is csábítottam. Nem is bánta meg senki, a végül június első napjain megejtett utazást. Parajdról feltehetőleg a sóbánya ugrik be elsőként sokaknak, ám ez a lepkés élmény is, színes lenyomatot hagyva ivódik bele a lelkébe annak, kinek része lehet benne.

 

 

 

 

Az Földrajzi Társaság honlapjáról helyszínt, jegyárakat, nyitásrendet, mindenféle gyakorlatias adatot megtudhatunk még indulás előtt, ám ha ennyire nem készülünk fel, akkor sem csalódunk: Parajdon hamar útbaigazítanak, óriásplakát hirdeti a félreeső, csendes helyen felépült lepkeházat, a jegyek ára a mai világban aprópénz (hat lej gyermekeknek, hét lej felnőtteknek).

Kedves, baráti a fogadtatás. Belépéskor a trópusi páradús hőség nyomban megcsapja az embert – ezt kimentkor fagyival majd enyhíthetjük – szóval a lepkeszárnyin lenge öltözék az ideális. Trópusi eredetű növények itthon is fellelhető egyedei bujállanak körös-körül. Középen pici tavacskát aprókaviccsal felszórt ösvény övez. Ezen sétálhat körbe a látogató, kapkodva a fejét a szebbnél-szebb, kisebb, de főként nagyobb lepkék után pillantva.

 

Akusztikai hangulatkeltésül zebrapintyek zajonganak, akik az ember közeledésére ugyanolyan bátran megmaradnak helyükön, mint a lepkék. Mindkettő meglepő, hiszen madaraink közül legfennebb a verebek, parkbéli parlagi galambok ilyen közvetlenek. Pillangókról már nem is szólva, óvatos megközelítés ellenére is hamar tovalibbenek rendszerint. Itt a trópusi lepkéknek – színpompájuk és, egyesek esetében, méretük után – rögtön nyugalmuk a legfeltűnőbb tulajdonságuk. A lepkeház kb. 300 egyede tizenegynéhány faj közül kerül ki. Szárnyuk mintázata ámulatba ejtőn változatos, színes, díszes.

 

 

 

A méretesebbek majdhogynem lomhán, suhogva szárnyálnak, a kisebbek könnyedén pillegnek. Némelyikük zárt szárnyakkal pihen, mások szárnyuk belsejének díszítőmotívumait villantják fel, imitt pödörnyelvükkel nektárt szívogatnak, amott nászt ül éppen egy pár. E mozgalmas színkavalkád közepette a látgatónak azonban nem árt a lába alá is figyelnie, hiszen a lepkék a kavicsos ösvényt is uralmuk alá veszik alkalmanként. A bejárat mellett pad-páros áll az üldögélve álmélkodni vágyóknak. Szemben színes fényképes lepkeismertető tábla igazít el az itt látható lepkefajok között.

 

 

 

De a kecses rovarok – mert a lepkék az állatvilág ezen osztályába tartoznak – egyedfejlődésének folyamatáról is képet kaphatunk, megismerve annak egyes szakaszait: elsőként pete, majd lárva, aztán báb, amiből varázsütésre bukkan elő meseszép imágó, vagyis felnőtt lepke. A hangulatos-tarka élmény után színes pillangós apróságokat, csecsebecséket is vásárolhatunk. Ezen exotikus lepkék feltűnő látványa talán a nálunk előforduló apróbb, de ugyancsak szépséges fajokra is ráirányítják figyelmünket.