Térült-fordult, tovarepült

A múlt héten lencsevégre kapott bíbic (Vanellus vanellus) kapóra jön ha vallási vonatkozású bejegyzést akarnánk írni, így Pünkösd alkalmából. Igaz, hogy vallási körökben nem örvend nagy népszerűségnek, mint kiderült, hisz az a hír járja, hogy: hajdanában az erdők madara volt. Mikor azonban Krisztus a Gecsemáné kertben bujdosott üldözői elől, a bíbic mindig körülröpködte s kiáltotta: Jézus! Jézus! Így akadtak rá, s elfogták. Isten ezért megátkozta s az erdőkből kiűzte. Ezért kerüli most is az erdőket és sohasem száll fára, mert az átok következtében a fa rögtön meggyulladna alatta. (Hermann Ottó)

Hogy végül is milyen bűnök írhatóak madarunk számlájára, nem tudni, de az tény, hogy elsősorban a síkvidéki vizes területek, de akár hegy- és dombvidéki medencék, folyóvölgyek képezik otthonát. Költőhelye alacsony füvű réteken, legelőkön található.

Fekete-fehér alapszínű, galamb nagyságú, bóbitás madár. Feje változó mértékben fekete, hosszú bóbitájával együtt, hasonlóan a fényben zöldesen csillogó, széles, lekerekített szárnyaihoz.

Különféle rovarokkal, pókokkal, csigákkal, gyűrűsférgekkel táplálkozik, amelyeket rövid, hegyes csőrével kap el.

A faj rövidtávú vonuló, késő ősszel-kora télen kisebb csapatokban indul útnak, és már kora tavasszal hazatér.

Read more...

Réty - Virágzik a fehér tavirózsa

Úgy tűnik, olyan nagy a "természetvédelem" a rétyi, hajdan jobb időket látott, könnyűzene fesztiváloknak teret adó, színpaddal ellátott tavacskánál, hogy a tavalyhoz képest még nehezebben megközelíthetővé vált. Nem a környezetvédelmi hivatal munkatársai akadályozzák a megközelíthetőséget, a kerítések, vaskorlátok magánszemélyek területfoglalásának hátrahagyott tartozékai.
Azt látni, hogy a fehér tündérrózsa szirmait bontogatja, de nemhogy karnyújtásnyira, de alig objektív-lőtávolságra lehet csak közelébe menni. Pár fotó készül, de maradunk egy keserű szájízzel, hogy itt egy tavacska, ami elvileg mindenkié, de tulajdonképpen pár kerítésépítő eldöntötte, hogy fehér tavirózsáit kiknek bontogassa.

Read more...

Gólyák a szénaboglyák tetején

Kora reggel munkába indulva rutinosan kezdődött a mai nap is: városi forgalom a korai melegben, zötyögés a bekötőúton Sepsikőröspatak fele, halk zene, csendes utasok az autóban, aztán csak hirtelen egy kaszálóra figyelmeztet egy éber utas: Ni mennyi gólya! - lassul az autó és mindenki figyel. A rét tele gólyával, zöme a boglyák tetején és néhányan a földön.

A látvány hirtelen az őszi/tavaszi vonulást juttatta eszünkbe, hisz tömegesen utoljára akkor láttuk őket ezen a tájon. "Mit keresnek most ők itt tömegesen?" - merült fel a kérdés, hisz az elmúlt hetekben a fiókák kikeléséről, etetéséről szóltak a gólyás hírek, a kérdés nyitott marad számunkra.

Szerencse mindig kéznél van a fotógép, így gyors megállás, lassú közelítés és készülnek is a fotók, igaz nehezíti a munkát a reggeli Olt menti pára, de sebaj, mindenre van megoldás.

Fotózás közben pihenésképp egy gyors népszámlálás: kb. 50 egyedKözben az autóból segítséget kap a fotós: Kicsit közelebb kell menni! - a fotós az utasításokra hallgatva közelít is, de csak repülésre készteti a gólyákat,

így hát meghátrál, hisz úgyis sietni kell, mert már percek vannak hátra s kezdődik a munka, de még egy utolsó fotó a pirosló pipacsról elkészül. Aztán indulás, és folytatódhat a rutin :-)

Read more...