Rajtunk kívül, természetesen, hiszen az utóbbi napok átlagon felüli hőmérséklete, de még inkább a simogatón melengető napsütés bennünket teljesen tavaszi hangulatba ringatott. És csalogatására "dalolva" válaszolva indultunk kisebb-nagyobb sétára a
Rétyi Nyírbe vagy más közeli erdőre, rétre. Tavaszlesőn kutatva korai virágok után, belefeledkezve az egyre gazdagabban felcsendülő madárdalokba, rácsodálkozva a megpezsdülő rovarvilágra és konokul ragaszkodva ahhoz, hogy egyszer csak rátalálunk mi is a Rétyi Nyír titokzatos kék békájára.
Az erdőszélek legnagyobb sztárjai jelenleg a
pirosló hunyorok (
Helleborus purpurascens), hiszen merészen nagy számban, a virágzás és piroslás különböző fázisaiban leledzve szép alanyai a tavaszi fotózásnak.
Százszorszépek (
Bellis perennis) százszor is élnek, akár némi hó alatt is, ám ők is kéjesebben fordulnak a tavaszias fény felé.
Erdőszegélyen olykor
mogyoróbarka sárgája felelget a napfényre.
Virágzó meglepetéssel az
erdei szamóca (
Fragaria vesca) szolgált, míg más kora tavaszi virágok még váratnak magukra tájainkon.
De a rovarvilág sem maradhat el: a
mezei tücskök (
Gryllus campestris), ha éppen nem hegedülnek is még hangoskodón, néhányuk csöndesen már előbátorkodott földalatti lyukjából. És egy
poszméh is körüldongott már.
Pókfélék is iramodnak lépteink elől: földön, vízen, pókfonálon.
És a madarak: hát ők már nagyon tavaszra vannak hangolva és dalukkal hangolják környezetüket is:
cinegék téli prüntyögése változatos tavaszi dallá alakult,
házi rozsdafarkú (
Phoenicurus ochruros) is tért már vissza, háztető magasságából hirdetve érkezését, és erdő mélyen-szélen léleksimogatón énekel már egy-két
erdei pacsirta (
Lullula arborea) is. Fotó nincs, hangélményért erdőkben, mezőkön mindenkit dalolva fogadnak a madarak :)
Kétéltűek világának némely képviselője is téli pihenőhelyét elhagyva tavaszi életterét kereste újra fel. Így láthattunk egy
tarajos gőtét (
Triturus cristatus) a Rétyi Nyír egyik tavacskájában.
És ugyan nem híres kék nászruhájában, de évek óta először végül is legalább rábukkantunk egy
mocsári békára (
Rana arvalis arvalis Nilss) a Rétyi Nyírben. Pedig, bevallom a számtalan sikertelen találkozási próbálkozás után, jómagam már-már mitologikus lénynek kezdtem vélni a Nyír ezen reliktumfaját. Most, hogy megvan egy konkrét hely, ahol láttuk, reméljük végre-valahára nászöltözetben is sikerül lencsevégre kapni.
Pirosló hunyorral (Helleborus purpurascens) már lépten-nyomon találkozni mindenfelé, úgy tűnik sokszor szerepeltettük is már, mégis szívtelennek érezném kihagyni.
Más kora tavaszi virágok azért visszafogottabban furakodnak elő, van kikért már-már kutatómunkát :) kell végezni erdőszélen, patakparton. Végül meghálálja/megelégeli keresgélésünk egy kis jólfésült erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica).
