Ilyen a természetünk

2013. április 16., kedd

Tavaszi hérics

Csókás-Veczer természetvédelmi terület Háromszéken; és így áprilisban kicsit mintha egy másik világba jutna, aki az Olt kanyarulatában emelkedő domboldalra felkapaszkodik.

Múlt vasárnap az odvas keltikék nehéz illatától párálló ösvényen,

egy nemfehér nyulat követve bukkantunk ki a tisztásra, kaptattunk fel az emelkedőn, tekintetünkkel már keresve sárga foltjait a tavaszi héricseknek (Adonis vernalis). És nyíltak is sárgán, kitárulkozón, mint földre hullt, de ki nem hunyt meleg csillagok.

Hangulatfestésül - ha ez még egyáltalán szükséges ilyen napfényszerűn lángoló szépség társaságában - az erdő madárkórusából kicsengett a kakukk hangja, önfeledt kitartással csilpcsalpoltak a füzikék.

És áprilishoz illőn volt eső, épp annyi, hogy elárulja az apró érintések titkát, felhővonulás, hogy tudj az árnyak sötétebb világáról is, szél, hogy megismerd a lágyság erejét, de napfény is, hogy érezd az élet lényege az izzás, a fény és felé fordítva az arcod, hunyt pilláid mögött újabb héricsek boruljanak virágba.

A paplanvirágok és a rend őrei

Hagyományosan, április elején túrázásaink egyik célpontja, megyénk kockásliliom lelőhelye.

A helyszínen a megszokott kép: kis kockás fejecskék bólogatnak, tovarepül a megszokott gólya, odébb rikkan-nyikkan a bibíc, a kép idilli... és mindezt rombolja, töri-zúzza darabokra a felharsanó sziréna hangja... rendőrök érkeznek a helyszínre....

Félreértés ne legyen, nem e kis növény vérmes őrei jelentkeztek, kiderült, sín-tolvaj gyanúba keveredtünk... az előző éjjeli eset tetteseit keresik. Elsőre, a növényfotózás mint elfoglaltságunk nem volt eléggé meggyőző érv, majd a fotógépek és a fotók megnézegetése után, továbbálltak, gondolom belátták, hogy itt nem a síneket lopják.

Így maradtunk újra mi és a kis kockás fejükkel búcsút bólogató - helyi nevükön szólítva - paplanvirágaink.