2010. október 21., csütörtök

Tipp kiránduláshoz: Ismét Tişiţa völgye, Putna vízesés

Úgy esett, hogy a diákok és általunk is hőn szeretett metodikai tevékenység kapcsán, buszos kirándulás szerveződött a festői szépségű Tişiţa völgyébe és a Putna vízeséshez.
Nem volt ismeretlen terep, már korábban beszámoltunk az útvonalról és megközelíthetőségéről ITT, de a minden nap változó, új és új arcukat megmutató erdőségek ebben a vadregényes környezetben végleg bebizonyították, hogy az ősz az egyik legfestőibb évszakunk és másodszor vagy akár harmadszor is az újdonság erejével képes hatni a táj.
Próbálkoztunk a színek és fények megörökítésével, de nem tudtuk elhozni magunkkal a nedves erdő illatát, a Tişiţa patak olykor fülsiketítő csobogását, a szorosban arcunkat simogató meglepően meleg fuvallat érzetét... mindezért ott kell lenni és megtapasztalni személyesen.








Aki kedvet kapott egy őszi kiruccanásra ide vagy bárhova annak jó kirándulást!!!
Ugyanerről az eseményről, kollégánk tollából (billentyűzetéből) olvashatsz még ITT is. :)

Read more...

2010. október 18., hétfő

Tipp kiránduláshoz: Októberi túra a Retyezátban

Míg egyik "gyurgyalag" próbálta kideríteni hol lakik a denevér, a másik meg piros bogyók után kutatott, a harmadik ezalatt összecsomagolt és elindult újra meglátogatni a Retyezát-hegységet, persze nem egyedül, hanem 5 kalandra vágyó, természetbarát társaságában.

Már időben nekiláttunk és hasznos tudnivalókat olvasgattunk ITT is. A Retyezát-hegység a Déli-Kárpátok legnyugatibb csoportja. A hegység elnevezését a hasonló nevű csúcsától kölcsönözte, melyet lapos, lemetszett tetejéről neveztek el. Magasságát tekintve a harmadik helyen található a romániai hegyek között. Legmagasabb csúcsa a Peleága-csúcs 2509 m magas. A hegység legnagyobb turisztikai vonzóereje a glaciális teknővölgyek felső részében megtalálható tengerszemek.

A mi tervünkben a legmagasabb csúcs és a glaciális tavak némelyikének a meglátogatása, néhány zerge esetleg mormota felbukkanása szerepelt. És akkor íme kétnapos túrabeszámoló kedvcsinálóként:

Péntek délben felszerelkezve össze is állt a csapat, aztán irány: Fogaras-Nagyszeben-Hátszeg-Kőaljaohába(Ohaba de sub Oiatră) - Nuksóra (Nucşoara) -Cârnic menedékház, innen már gyalogosan, csomagostól folytattuk utunkat (az autókat fizetett parkolóban lehet biztonságban elhagyni a menedékház közelében) az éjszakai szálláshelyig. A lassan emelkedő út elején még tettünk egy rövid kitérőt és megcsodáltuk a Lolája-vízesést. Utunk aztán egyre meredekebb lett, és amire elértük a Pietrele-menedékházat be is sötétedett, így előkerültek az elemlámpák is. Nagy segítségünkre voltak a sötétben is látható, fákra festett útjelek. Az erdőben hirtelen előtűnt egy fényforrás, igen ez a szálláshelyünk az Encián (Genţiana)-menedékház, mely 1672 m magasan található. A menedékházban a hónap első felében Lajos bácsi várja a turistákat, a ház jellegzetes finom és forró teafőzetével. Kicsit meglepő, hogy az ágyak és kályhák mellett még napelemes világítás is fogadja a fáradt turistákat.

Szombat kora reggel ködben ébredtünk, de nekivágtunk a Bucura-tó és Pelága-csúcs meghódításának. Egész végig ködben haladtunk, néhol szitált a hó, és volt ahol a szél volt az úr. Első megállónk a Pietrele-tónál volt.
A jég alól imitt-amott előbukkant a havasszépe (Rhododendron), néhány még virágzó harangvirág és tárnics faj maroknyi képviselője is.
Folytatva utunkat elértünk a Bucura-tóhoz, a Retyezát legnagyobb glaciális eredetű tavához, amley 2041 m magason találhat. Sajnos teljes egészében nem láthattuk, hisz idefent is a köd volt az úr, de fotók azért készültek.
A tó déli oldalán megengedett a sátrazás. Hideg ebédünket a tó közelében található Bucura- védkunyhóban fogyasztottuk el. A Peleága-csúcs meghódítására már nem indultunk el az időjárási viszonyok miatt, így rövid tó körüli séta után elindultunk vissza az Encián-menedékházhoz. A menedékház közelében kitisztult az ég, és elénk tárult a táj
csak ámultunk-bámultunkmegálltunk s talán ennyi hallatszott: egyszerűen gyönyörű.

Hosszasan vizsgáltuk az elénk táruló hegyeket annak reményében, hogy hátha-hátha egy zerge felbukkanna, de sajnos velük most nem volt szerencsénk találkozni.

A hosszas szombat esti pihenő után vasárnap kora reggel újra elindultunk csomagostól felderíteni a Valea-Rea (rossz völgy) völgy tavait. Már a név sugallta, hogy nem valami mindennapos helyre látogatunk. Köd előttünk, köd utánunkde néhol már napsütés is köszöntött. Itt még virágzó havasszépére is bukkantunk.
Elég hosszas, izgalmas, néhol izzasztó, csúszós köveken mászkálás-kapaszkodás után tószemekkel tele tájhoz érkeztünk.
Aztán tovább haladva, egyszer csak előbukkant a Gáles-tó. Ilyen távolból,
és ilyen egész közelről.
Tekintélyes mérettel és mélységgel rendelkezik. Az 1990 m található tó sokak szerint a hegység legszebb tava.
Innen már utunk jó hosszasan kövek között, erdőben vezetett vissza a kiindulópontunkhoz, ahol várt ránk az autó, mellyel aztán elfáradt, imitt-amott sajogó testünk hazaérkezett kisvárosunkba.

Read more...

2010. október 16., szombat

Háromszor is piros...

Mintha az őszi-téli depressziót szeretné a természet valamelyest enyhíteni pompás vörös, sárga és ennek minden árnyalatát felvonultató színkavalkádjával. Valószínű ez okán is, az októberi séta során felbukkanó számtalan vöröset termő növényt mind hazavinnéd, hogy ha kint már nem is, de bent tovább tartson a nyár, a meleg, a színek és a napfényes ősz illúziója. És így esik, hogy nekiállsz:
-hogy fotógéppel mind egy szálig megörökítsd a termés-levél kompozíciókat,
-hogy leszüreteld ami ehető, jól mutat vagy kedves épp akkor.

És akik megszámláltattak...:)

Galagonya (Crataegus sp.)

A termések vörös színét a karotinoidok, antociánok (növényi festékek) adják.

Csipkebogyó (Rosa canina)

Hogy milyen hatással van ránk a piros szín?? Azt ki-ki maga dönti el, de a teljesség kedvéért azért álljon itt egy kis összeállítás a piros szín szimbolikai jelentéseiről a különféle kultúrákból szemezgetve:

Kányabangita (Viburnum opulus)

Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható. A nemiség szimbóluma, a libidó színe.

Kecskerágó (Euonymus sp.)

Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.

Madárberkenye (Sorbus aucuparia)

Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője.

Farkasboroszlán (Daphne mezereum)

Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.

Igaz, hogy a fent említett festékanyagokhoz sok köze nincs az alábbi hím kenderike vörös mellének, de sorzárónak ebben a vörös kavalkádban - úgy véljük - simán megállja a helyét.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP