2010. január 23., szombat

"A veréb is madár"

Hipp-hopp itt vagyok,
azt eszem, amit kapok.
Ha nem kapok: csip-csirip!
koldulgatok egy kicsit:
morzsát, maradék kenyeret,
megrakom jól a begyemet. Kányádi Sándor, Veréb

Ezzel a bejegyzéssel megpróbáljuk a figyelmet picit a verebekre irányítani, a madáretetők harcias megszállóira, ezekre a csapatokban járó, hangosan csipogó képviselőire a madárvilágnak.
Laikus szemnek alig tűnik fel, de ebben a jelentéktelen színű tollruhában elrejtőző madárkák is legalább két fajhoz tartozhatnak.
Elsőként a házi veréb (Passer domesticus)... lépten-nyomon belebotlunk, de mégis alig vesszük madárszámba.
Valószínű meglehetősen borzas, kifakult és ápolatlannak tűnő tollazata nem fér bele esztétikai elvárásainkba. Ami leginkább megkülönbözteti rokonától az a szürke fejtető, piszkosszürke pofa.


A mezei veréb (Passer montanus) valamivel csinosabb és kisebb a házi verébnél, főleg nyílt erdőségek, művelt területek lakója, de esetenként kisebb településekbe is bemerészkedik. Fejteteje vörösesbarna, tiszta fehér pofa jellemzi, fekete folttal.


Közutálatnak örvendenek, mert élelmes, kis madárkák kik felfalják az énekesmadarak elől a magvakat, de ne feledjük, hogy a fiókákat ők is rovarokkal táplálják (sáska, szöcske, hernyó, cserebogár, levéltetvek stb.), felnőttként meg rengeteg gyomnövény magvát fogyasztja. Az sem elhanyagolható tény, hogy sok védett ragadozó madarunk étlapjának egyik fontos fogása.

Érdekességként: "testméretéhez viszonyítva az énekesmadarak között a házi veréb az, aki az egyik legnagyobb agymérettel büszkélkedhet, őt csupán csak a varjúfélék előzik meg. Nem véletlen tehát, hogy meglehetősen ügyes, leleményes, s egyúttal igen tanulékony: rövid idő alatt kiismeri az ember szokásait, és ez a tehetsége amennyire bámulatos, éppen olyan mulatságos és szórakoztató." (csakjohirek)
Ide kattintva kellemes veréb csiripelés köszönt...

A növényvédőszerek és rovarirtók használatával mára Nyugat Európa veréb állománya drasztikusan lecsökkent, nem is gondolnánk, hogy ez a nálunk mindenhol feltűnő madárka Angliában már ritkaságnak számít. A mezei verebet Magyarországon is védetté nyilvánították, Romániában sajnos nem jöttünk rá mi a helyzet, ahány védett fajok listája annyi félét ír rajta, ha valaki ebben tud segíteni akkor megjegyzésben kérjük a kiegészítést.

Read more...

2010. január 20., szerda

Hódinfó

A napokban jelent meg egy cikk a brassói Adevărul de Seară újságban a hód betelepítésekkel kapcsolatosan. Ebből a cikkből szemezgetnénk pár érdekes információt:
Mint kiderült a betelepítést a brassói Mezőgazdasági és Erdészeti Kutató Intézet (ICAS) irányította közösen a bajorországi környezetvédelmi minisztériummal. Tíz évvel ezelőtt indult ez a betelepítési projekt 191 példány szabadon engedésével az Olt folyó felső szakaszán. Azóta 650-re emelkedett a hódok száma Románia területén, ezek főleg az Olt, a Maros és a Ialomita folyók mentén élnek.

Forrás: wikipédia

Jelenleg az Erdészeti Kutató Intézet közösen a brassói Erdészeti Egyetemmel, a hód viselkedését és hazánkban uralkodó környezeti feltételekhez való alkalmazkodását tanulmányozza. E célból műholdas jeladókkal látták el az állatokat ezáltal nyomon követhetők útvonalaik, helyzetük és fontos következtetések vonhatók le az elterjedési területükről, a populációk növekedéséről , a vízi és szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt hatásukról.

Forrás: click.ro

Ezzel párhuzamosan olyan védelmi intézkedések kidolgozása is folyik, amely a vizek menti mezőgazdasági területek, gyümölcsösök fáinak megóvására irányulna pl. : elektromos kerítés rendszerek alkalmazása, a gyümölcsfák kérgének lefestése hódok számára nem kívánatos keverékkel stb.
Talán így elkerülhetőek lennének a hódok okozta mezőgazdasági károk és az ezzel együtt járó irtási hadjáratok.


A cikkből még kiderül, hogy vannak olyan önkormányzatok, amelyek direkt kérik a hódok visszatelepítését a környező folyókba, turista csalogatás céljából.

Read more...

2010. január 16., szombat

Séta az Olt partján

Ma délelőtt a "gyurgyalagok"-csapat Olt parti sétát tervezett. Hideg ellen beöltözve, határozókkal, távcsövekkel, fotógéppel felfegyverkezve indultunk útnak.
Elsőként a hódok nyomait vettük szemügyre, hogy azóta amióta nem jártunk döntöttek-e ki újabb fákat, de változást nem tapasztaltunk...

Ezután a part menti bokrosok madárkáinak becserkészése következett, több - kevesebb sikerrel...

Nagy öröm volt felismerni az ágak hegyén csoportosan tanyázó tengeliceket. Ez a kis színpompás madárka szintén a pintyfélékhez tartozó állandó madarunk.


Régi ismerősként köszöntött ránk a cinegék népes serege: kék cinege, széncinege, barátcinege.

Igazi meglepetés volt az Olt túlsó partján felfedezni egy talajközelben gubbasztó süvöltő tojót, nehezítette a felismerést, hogy barnás hasával szépen beleolvadt az avar és hófoltok alkotta háttérbe. Végül hosszas vadászás és ügyeskedés után is csak egy távolabbi kép készült róla.

Tovább haladva az Olt partján Gidófalva fele, a part menti bokros, nádasban egy ágon ott várt a vörösbegy.


Meglepő felfedezés volt ez a kis vörös mellfoltú madárka , hisz eddig úgy tudtuk, hogy a térségünkből télen délebbre repülnek... lehet, hogy az északi populációk délebbre húzódó vándorával találkoztunk?

A séta csúcspontja mégis a hirtelen feltűnő, fejünk fölött hosszasan köröző, tőkés réce csapat látványa volt,


akik végül az Olt vizében pihentek meg.


Távolról is szépen kivehető a vízben ringatózó hímek (gácsér) fémes zöld színű feje és párjuk jelentéktelenebb barna tollruhája.

Sajnos nem hagyták magukat sokáig csodálni, hangos hápogás kíséretében az első mozdulatra tovarepültek.

Read more...
Related Posts with Thumbnails
free counters
Jelenleg

látogató olvassa a gyurgyalagokat

  © Blogger templates Newspaper III by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP