Színek és gólyák

Miközben mindenfelé egyre több gólya foglalja el újra fészkét,

Kézdiszárazpatak

Kálnok

az éppen csak lombot fakasztó erdők mélyén, mentén egyre újabb színeket, árnyalatokat festenek a tavaszi vadvirágok az avar barnájára, a fű zöldjére:

sárgát a tavaszi kankalin (Primula veris)

árnyalja a pimpó (Potentilla sp.)

 a salátaboglárka (Ranunculus ficaria)

 a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides)

és az aranyveselke (Chrysosplenium alternifolium)

s még tovább a tyúktaréj (Gagea sp.)

 lilát az ikrás fogasír (Cardamine glanduligera)

és a tavaszi lednek (Lathyrus vernus)

ibolyalilát, természetesen  az ibolya (Viola sp.)

de fehéret is ugyancsak szerényen (Viola sp.)

kivételesen, de fehéret is az erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica)

lilán csíkozott fehéret a madársóska (Oxalis acetosella)

rózsaszínt, lilát a orvosi tüdőfű (Pulmonaira officinalis)

rózsaszínt a farkasboroszlán (Daphne mezereum)

 sápadt rózsaszínt a kónya vicsorgó (Lathraea squamaria)

nevesítetten vörösest az acsalapu (Petasites hybridus)

rejtőzködőn bíbor-barnát a kereklevelű kapotnyak (Asarum europaeum)